jani bátya!
Én is elolvastam a cikket. Hát mit mondjak nekem az jött le, a Dr úr "mártír" szerepet öltött leköszönőjében
Egyet nem értek. Miért esett nehezére bocsánatot kérni B.Pétertől, ha már egyszer sértegette??
Ha ez megtörtént volna, biztos vagyok benne, hogy továbbra is írhatott volna az újságban lelkiismeret furdalás nélkül!
Kedves Zümi!
Ön még olyan fiatal, nem csoda, ha sok mindent nem ért még...
Azt meg én nem értem, ugyan mi okból kellett volna Ludányi dr.-nak bocsánatot kérnie Bross Pétertől? Vállalta a véleményét, s meg kell jegyezzem, ha az akkori helyzet-értékelése nem is volt tökéletes, semmi oka nem volt a bocsánatkérésre. A véleményét vitte a "piacra", s most, mikor Brosst visszaültették a trónra, nagyon helyesen nem nyaldosta a kerál talpát, hanem önként elbúcsúzott az olvasóktól.
Korántsem azt a hisztis, kiérdemesült primadonna-feelinget produkálta, mint Bross egykori megfutamodása (?) alkalmával, hanem emelt fővel, saját véleményét továbbra is vállalva köszönt el tőlünk. Ez így becsületes...
Ami meg a bocsánatkérést illeti: Péter kerál sem óhajtott bocsánatot kérni, mikor nem sikerült Takács úr kezére átjátszani a méhészeti ágazatot, s csalódottságában nem csak néhány nevesített "ellenfelét", hanem a vele nem egy véleményen lévő teljes méhésztársadalmat igyekezett bemocskolni. Eszébe sem jutott a "magyar méhésztől" (így, kisbötűvel) elnézést kérni, s mint egy pisis óvodás, verdeste magát a földhöz...
No, de nehogy bárki is azt mondja, hogy hazudok, inkább idézem Őfelségét, Péter kerált. A cikk a Méhészetben jelent meg 2006. májusában (mely lapnak akkor is felelős szerkesztője volt), a 10-11. oldalon, "Véget ért egy történet
Magyar Méhész Zrt." cím alatt.
" Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) által alapított Magyar Méhész Zrt. működéséhez szükséges feltételek nem valósultak meg, így az OMME felszámolja a Részvénytársaságot. Eddig a hivatalos közlemény. Véget ért egy történet.
De hol és főleg miért kezdődött? Az OMME Országos Vezetőségi ülésén, amikor is a tagszervezetek vezetőiből álló plénum egy ellenszavazattal, tartózkodás nélkül, azaz szinte egyhangúlag szavazott arról, hogy keressünk együtt egy megoldást, kiutat a nehéz helyzetből. Az Intéző Bizottság (IB) rögvest, már másnap neki állt a munkának, és azt hittük, hogy találtunk valamit. Három hónap kemény munkával elkészítettünk egy tanulmányt, találtunk pénzügyi befektetőt, létrehoztunk egy céget, amellyel szerződhetett a méhész, ügyvédekkel írattunk egy termeltetői szerződést, egyszóval megoldást tettünk a méhészek elé. A 2005. évi őszi, kötelező állat-egészségügyi vizsgálatkor összesített méhészek számának 29 százaléka - de ami fontosabb, az általuk tartott méhcsaládok 35 százaléka az összes országosnak - írta alá a Magyar Méhész Zrt.-vel a szerződést. Értelemszerűen a Részvénytársaság feltőkísétését (3 milliárd forint készpénzzel) végző cég elállt ez irányú szándékától. Eddig a tények.
Ami ezután jön, az már a feltételes mód kategóriába sorolható. Sőt! A szubjektivitás talán még döntőbb. Éppen ezért nem kívánok foglalkozni azzal, mi lett volna, ha létrejön, vagy azzal, hogy eleve miért nem jött létre. Mert az utóbbi megítélése is abszolút szubjektív, annak a nézőpontjából ítéltetik meg, aki írja. Jelen esetben az én nézőpontomból. Így, mint méhész, mint OMME-elnök írhatnám, hogy nem jött létre a Magyar Méhész Zrt., mert... Tudják mit?! Leírom ... mert Magyarországon élünk. Az összefogás szó ebben a társadalomban csak elvileg létezik, gyakorlatilag értelme sincs. A mai méhészek semmit nem hajlandók tenni sorsuk jobbá tételére, csak a sírás és más szidása, szapulása áll gondolkodásuk középpontjában. Mindenki, aki körülötte él, felelős a kialakult helyzetért, csak éppen ő nem. Mert ő a magyar méhész! És világhírű akácmézet termel! Az, hogy a világ elszáguld mellette, és ezt a száguldó, eszeveszett, globalizált világunkat olyanok irányítják, akik észre sem vették, hogy elhagytak, lehagytak valakit a száguldásban, akit úgy hívnak, hogy magyar méhész, ezt éppen Ő, akit elhagytak, észre sem veszi. Hiszen csukva van a szeme, füle. Még esélyt sem ad, hogy legalább meghallgassa korunk hívó hangját, amit úgy hívnak, hogy információ.
Általános tapasztalatom, hogy a helyi egyesületek gyűléseire, sajnos még az aktívaknál is, a környékbeli méhészek mindössze fele jár el. Hozzájuk jut el az információ, amennyiben a helyi vezető lehetővé teszi ezt. Ugyanis előfordult, hogy a helyi szervezet vezetője még az esélyt sem adta meg méhészeinek, hogy meghallgassák a Magyar Méhész Zrt.-vel kapcsolatos előadást. Erről nem Ő -hiszen egy esetleges méhészösszefogásban ellenérdekeltről van szó, tehát a maga részéről érthető, amit cselekszik - hanem a tagság tehet. Ők választották. Miért szubjektív ez az érvrendszerem arra vonatkozólag, hogy miért nem jött létre a "Nagy Szerveződés"? Mert a kezdeti lépésektől kezdve résztvettem a munkában, a szervezésben. Tudom, ismerem a körülményeket. Ezért merem kijelenteni, hogy tökéletesen megvalósítható, tisztán méhészérdekeket képviselő, a termelőknek a jelenlegitől sokkal biztosabb jövőt nyújtó konstrukciót ajánlottunk. Ezért minden belemagyarázás, amire hivatkozva sokan nem írták alá, hamis. Ezen állításomat azonban csak akkor tudtam bizonyítani, ha megadják az esélyt a méhészek, hogy működjön a cég.
Számomra, higgyék el, nem is az a fájó, hogy nem írták alá a szerződést még többen, hanem az a legelszomorítóbb, hogy a méhészek, méhtartók szembe mennek azokkal, akik értük tesznek. Hihetetlen, ami mocskot, szitkot, gyalázatot kaptam az elmúlt néhány hétben. Az ok egyszerű: az a csapat, amelynek az élén állok, szembe mert menni egy olyan rendszerrel, ami abszolút nem szolgálja a termelők érdekét. E rendszer tagjai, ami várható is volt, teljes támadásba lendültek. Jack Rothmann szociológus mondta valamikor: "Minden olyan mozgalom vagy szervezet, amely az egyet nem értésből emelkedik ki, független változásokat ösztönöz, azonnal szigorú bírálatok, hivatalos vagy magánjellegű rágalomhadjáratok és a létét fenyegetőtámadások kereszttüzében találja magát". Eddig rendben is van. Két dolgot nem értek: 1. Miért hisznek azoknak a méhészek, akik az elmúlt közel húsz évben semmit nem tettek a méhészek asztalára, csak elvettek onnan? 2. Honnan merítik a bátorságot és milyen erkölcsi hitvallásuk van azoknak az embereknek, akik a méhészek érdekei védelmében szólnak, de az életben gyakorlatilag még semmit nem tettek azokért? Egyszerű a válasz: Magyarország. Hazánkban nem elég egyszer átverni valakit, minél többször teszik, annál szimpatikusabb, hihetőbb lesz az ember. mert egy totálisan kifordított világ hasonló országában élünk.
Nyilván lehet jobb, gyakorlatiasabb, kedvezőbb, érthetőbb megoldást találni a magyar méhésztársadalom értékesítési problémáinak megoldására. Tőlünk ennyi tellett. A mi munkánkat egy dolog vezérelte: a gyakorlati megvalósíthatóság. Ez az, amit szerintem a méhész nem értett meg. Lehet ettől jobb, a méhész szempontjából kedvezőbb feltételekkel megoldást találni, csakhogy az nem működik. Ugyanis ez nem kívánságműsor, hanem a kőkemény nagybetűs ÉLET. Tizenöt ezren vagyunk állítólag ebben a kis szakmában, bárki előállhatott volna, sőt még ma is előállhatna jobb ajánlattal. Az "ellen-vezér-szónokok" közül ki fog jobb ajánlattal előrukkolni? Senki. Miért? Mert nem is akarnak. Ugyanis nekik nem az ajánlattal volt bajuk, hiszen nevetséges ellenérveket hoztak fel (pl. mintavétel, acélhordó, felügyelő bizottsági taglétszám, késleltetett fizetés, stb.) ellene, hanem magával a szervezkedéssel volt bajuk. Mindegy, milyen formában, de eleve a termelői összefogásnak vannak ellene. Kik? Azok, akik a tizenötezer, egyenként befolyásolható termelőből élnek.
Változnak az idők. A termelői összefogásról néhányan még korábban mást gondoltak, mint ma. Két példa erre: 1989-ben 1000 méhész összefogott és létrehozták a Mellifera Kft.-t. A cég vezetője lett egy, akkor még a méhészek szolgálatában álló, szőke fiatalember. Szó szerint idézem, amit akkortájt mondott: "... szeretnénk megerősíteni az elmúlt 2 évben a mézforgalmazásban kivívott pozíciónkat. Tőkeemelést tervezünk és esetleg zártkörű részvénytársasággá alakulunk át..." (Méhészet 1991. december, 3.oldal). Ma már saját cégét irányítja, és messze a legnagyobb ellenkampányt csinálta az elmúlt hetekben, hónapokban, éppen a tőkeemelés előtt álló, méhésztulajdonú részvénytársaság ellen. Azaz bizonyítom, hogy elképzelésünk jó lett volna, két okból is: aki a szakmában volt és átlátta a rendszert, az már 15 évvel ezelőtt is tudta, hogy a Zrt. és a méhészek összefogása hasznos a méhésztársadalom számára.
A másik ok, hogy aki átlátja ajánlatunk tökéletes voltát, de ma már ellenérdekelt a létrejöttében, csak az folytat oly lelkiismeretes, munkát-energiát nem kímélő ellenkampányt, mint a szőke és még ma is fiatal ember. Az ő aktivitása a bizonyíték arra, hogy jó úton jártunk. Két példát ígértem, jöjjön a másik: azt hiszem, hogy ha egy másik mézkiszerelő cég maga köré méhészeket szervez, abban nincs semmi kivetni való. A cég biztosítva lesz, hogy az ellenőrizhető úton megtermelt méz jó minőségű, és ismeri annak többé-kevésbé előre kalkulálható mennyiségét. Ha a hazánkban termett mézet mindet ki tudnánk szerelni, és a termést csomagoló cégek úgynevezett "méhész baráti kört" szerveznek maguk köré, nem lenne miről beszélni, nem kellett volna a "Nagy Szerveződés". Szóval, valamikor kedvező volt bizonyos okokból, így egy nyírbátori cég, nevezetesen a King-Apis Kft. megszervezte a maga kis méhész baráti körét. Amikor eme kis kör kimaradt volna az állami közvetlen támogatás köréből, belépett az OMME-be. Örültem is neki, hiszen példaként lehetett állítani - és állítottam is számos előadásomban - a mézkiszerelő és a környékbeli méhészek remek kapcsolatának kialakításában. Számomra ezért is érthetetlen, hogy az említett cég, amely méhészbarát, miért jelentette fel az OMME-et és a Magyar Méhész Zrt.-t a Gazdasági Versenyhivatalnál? Tökéletes példa arra, hogy ami papíron méhészbarát, az a valóságban ...
Apropó, feljelentés. Volt egy másik utam is az elmúlthetekben -hiszen azóta a versenyfelügyeleti eljárás lezajlott, a több mint kétórás meghallgatás után az ügyben a Versenyfelügyeleti Tanács fog dönteni, amely döntés eredményéről tájékoztatom a méhésztársakat -, szóval jártam a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél is. Ide is bejelentés érkezett a Zrt. jogsértő magatartása ellen. Sokszor gondoltam arra, hogy bárcsak a méhészek fektettek volna ennyi energiát a felajánlott lehetőség megismerésére, mint az ellentábor a feljelentgetésekbe. Egyébként ők elfelejtik, hogy az OMME nagykorú, 22 éves. Nem hülye gyerek. Ez az egész Magyar Méhész Zrt. história úgy lett kitalálva, hogy nem lehetett rajta fogást találni. Sem jogilag, sem erkölcsileg. De azt hiszem, erkölcsről éppen a feljelentők esetében beszélni felesleges, hiszen ez számukra ismeretlen fogalom.
Ha írásomban bárkit is megsértettem volna, akkor sem kérek elnézést. Miért? Mert úgy gondolom, hogy én már letettem annyit az ágazat közös asztalára, hogy ezt megtehetem. Köszönetemet szeretném kifejezni mindazon méhésztársaimnak, barátaimnak, helyi vezetőknek, akik maximálisan támogatták az ügyet az elmúlt hónapokban. Tudom, most mindnyájan szomorúak, fáradtak, csalódottak. Ne legyenek azok! Fel a fejjel, és ami szerintem a legfontosabb: neveljétek gyermekeiteket azon az úton, amelyen Ti magatok haladtok! Bennük van a reményünk, bennünk van a reményük. Talán majd egy vagy két generációval később, de valamikor sikerülni fog.
Bross Péter
OMME elnök"
Ennyi az idézet (elnézést kérek, hogy a cikkben szereplő táblázatot nem idéztem), s ahogy olvasom, B. Péter nem csak a vele egyet nem értő méhészeket, de Magyarországot, az egész társadalmat is bátran megkövethette volna... Lett volna miért... De hát eszerint régebben ez egy ilyen következmények nélküli ország volt, ahol némely felelős szerkesztő azt skríbolhatott a lapjába, ami úri gusztusából kitelt, s ha netán a hiszti közben "elvétette az ugrást", eszébe sem jutott leköszönni...
Ludányi dr. tehát elköszönt... Hiányozni fog megalapozott szakmaisága, szerkesztői munkája. Abban viszont biztos lehet, hogy a méhésztársadalom nem engedi ebek harmincadjára jutni a saját lapját, B. Péter pedig egy személyben nem dönthet az újság sorsa felől, különösen annak fényében, hogy egy másik szaklap felelős szerkesztője egy személyben. Nem véletlenül mondta egykor bölcs barátom, Bükk, hogy nem egészséges egy popóval több trónuson székelni. Ilyen horderejű kérdésben pedig az Elnökség is csak javaslattétellel élhet a Közgyűlés felé. Dönteni az hivatott a Méhészújságunk sorsa felől, nem a "Kon-troll Csoport" nyomásának engedve B. Péter, a Méhészet felelős szerkesztője...