Tisztelt Nagyernyei Attila!
Nagy kár, ha érzelmek mentén szeretnénk értékelni bármely szaklap, kiadvány szakmai kvalitásait... Sokkal inkább örülnünk kellene annak, hogy immáron újra több színvonalas lap is rendelkezésünkre áll, szolgálja szakmai épülésünket. Az is külön örömömre szolgál, hogy végre kiderült: nem csak egy belterjes szerzőgárda formálja a méhészeti ágazat nézőpontját, hanem ismét megszólalnak azok a szakírók, szakemberek is, akik eddig -különböző okok mián- nem fértek bele az "egylapos" szerzői gárdába. Most beleférnek ők is, és "szent" meggyőződésem, hogy csak nyerhetünk azon, ha több nézőpont, információ áll a rendelkezésünkre, többféle aspektusból is tájékozódhatunk.
Azon meg végképp kár borongani, hogy az OMME is rendelkezik -az én meglátásom szerint jó, színvonalas, informatív- lappal, az a tagság számára nem veszteség, hanem tiszta nyereség. Semmivel nem lett volna gazdagabb a tagság, ha az OMME a Méhészetet vette volna át, akkor továbbra is maradt volna egy szaklap, s a tagság akkor is "hozzájárult" volna (anyagilag is) a lap megvásárlásához, működtetéséhez... Ha a szerkesztői, szerzői gárda maradt, vagy részben változott volna, akkor is csak egyszeri merítésre nyílt volna lehetőség, míg így mégis csak kétszeres információadag állhat rendelkezésünkre. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a klasszikus aforizma-gyártó: "Tudják, mi a legjobb a biszexualitásban...? .....?? -Hát az, hogy ott a kenyér mindkét oldala vajas...!"
Az már csak hab a tortán, hogy immáron egy harmadik periodika is szolgálja a méhészeket, noha annak -negyedéves megjelenésű lévén- kevés lehetősége van aktualitásokat közölni. Sebaj, ha szakmailag jó, akkor akár a külföldi szakirodalmi szemlék is helyet találhatnának bennük... Még ma is visszasírom a fehérvári egyesület indította Méhész-újságot, melyet az ikonikus Nikovitz Antal jegyzett. Az is megfért a Méhészet mellett, amíg megfért, s a külföldi kitekintésekben messze felülmúlta azt. Most sem ártana egy ilyen szaklap sem, amelyben a nyelveket nem tökéletesen beszélő méhészeknek is ablakot nyitnának a nagyvilágban történtekre.
Végső soron minél több szakmai információ áll a rendelkezésünkre, annál gazdagabbak leszünk. Senkit nem lehet, de nem is érdemes akarata ellenére megváltani. A méhészek eléggé felnőttek ahhoz, hogy képesek legyenek felismerni a saját érdeküket. Segíteni természetesen lehet nekik azzal, hogy szakmailag értékeli számukra néhány szakmailag felkészült és széles látókörű "írás-olvasás-tudó" a szaklapokat, azok cikkeinek szakmai értékét, "minőségét". Aki viszont ilyenre vállalkozik, az ne csak szakmailag legyen felkészült, de legyen hiteles és teljességgel pártatlan is amellett, hogy szakmailag is megalapozott. Ha valaki indulatból, "arcra-névre" fókuszálva, egyéni szimpátia vagy antipátia, egyéni érdek mentén igyekszik "értékelni", az sajnos hitelét veszíti, legyen szakmailag bármennyire is felkészült. Ha egy cikk rossz, akkor meg lehet írni, hogy bár a barátom írta, akkor is rossz a cikk. Ha pedig jó, akkor azt is korrektül el lehet fogadni, nem a személyt, hanem mondanivalóját szabad csak értékelni, akkor is, ha nem egy tálból szoktunk cseresznyézni... Hiteltelenné válik az, aki emocionális alapról akar szakmailag értékelni, szakmai értékelést csak a józan ész és tudásanyag alapján szabad csak adni, az emócióknak ezen aspektusban semmi helye...