Irido!
Gyakorlatilag a két dolog ugyanaz, a lényeg, hogy a gyökereken található preformált rügyeket kihajtásra késztessük. A "gyökérvetés" még gazdaságtalanabb, mint a dugványozás, nehéz megfelelően ügyelni a polaritásra és sokkal nehezebb megfelelő körülményeket teremteni a csemeték felneveléséhez. Ha kiszárad a gyökérdugványozott anyag, semmi sem lesz belőle. Az erdészeti gyakorlat használ ugyan csemetekerti gyökérdugványozást is, de csapnivalóan rossz a kihozatal, ráadásul a szelektált törzsfák gyökereinek felhasználásával az üzemi szaporítás nem oldható meg, hiszen gyakorlatilag megsemmisül a törzsállomány, ha kibányásszuk. Helyette a zöldhajtás-dugványozást alkalmazzák. Papp kidolgozott egy olyan eljárást, melynél a máriabesnyői csemetekertben egyes fajták, klónok esetében a 70 %-os felnevelési ráta is elérhető volt (párafüggöny, gyökereztető-hormon használata és többlépcsős nevelés). Még így is nagyon drága, nem beszélve a vírusmentességről. Azt végül is egy harmadik vegetatív szaporítási móddal, a mikroszaporítással oldották meg, bár a szívó-rágó kártevőket -melyek a vírusok vektorai- csak izolátorokkal tudják kizárni. Mindenesetre ez utóbbi eljárás már közelebb visz a megoldáshoz, bár a szomatoklonális variabilitás esetleg képes megtréfálni a szaporítóanyag-termelőt és a nemesítőt, az in vitro szaporítás felveti a veszélyét a mutációs ráta megnövekedésének. Szóval van még mit tenni az ügyben, de legalább újra megélénkültek a kutatások, köszönhetően az akác mellett indult lobbitevékenységnek. Szerintem sem árthat, ha okosodunk a kérdésben, s jó olvasni, hogy az erdész-kutatók nem huszadrangú kérdésként kezelik a méhészeti szempontokat sem. Mindezek mellett továbbra is állítom, hogy a méhlegelőt nem a méhészek telepítik és "javítják" elsősorban, hanem az erdészek, mezőgazdászok, kertészek, természetvédelmi szakemberek. Örülnünk kellene ennek, s együttműködnünk azokkal, akik nem csak frázisokat pufogtatnak, hanem érdemben is hajlandók tenni a méhészeti érdekekért is. Csak a közös gondolkodás és munka viheti előbbre az ügyet, nem a folyamatos konfrontáció. Ha az OMME-nek lehet valamiben kardinális szerepe, az éppen a tájékoztatás és az együttműködés lehetne. Nem nála a "pénz, paripa, fegyver", az érdekképviselet elsődlegesen a közvetítésben, monitoringozásban töltheti be a küldetését, már ha hagyják nyugodt körülmények között közvetíteni és dolgozni. Rendelkezik kiváló szakemberekkel, akik képesek a szakmára koncentrálva adekvát válaszokat adni, rendelkezik működőképes szaktanácsadói hálózattal, az időjárási helyzetkép dokumentálásához szükséges meteorológiai hálózattal, s jelentős taglétszáma révén megfelelő informatív humán-háttérrel is. Már csak ezt kell nyugalomban összefésülni, mindannyiunk épülésére...