Sokáig gondolkodtam, hogy melyik rovatba is írjam ezt a bombasztikus hírt.
.................
Már csak az a kérdés, hogy ki az a géniusz akiről nem is tudtok?
Nagyernyei Attila
Vezérünk, OMME Kemény Magja és Karógyökere!
Lassan addig csigázol itt bennünket a "bombaszti-kuss híreiddel", míg úgy nem járunk, mint a kis csigalány járt egykor, amikor kart karba öltve andalgott a felajzott kis csigafiúval a nagy kerek erdő ösvényén...
A történet végtére is arról szólt, hogy a kitelelést követően a kis csigafiú párzószerve rendkívül tele volt buzgalommal, s mikor elindultak a kis csigalánnyal a nagy kerek erdőben, a kis csigafiúnak erős késztetése támadt, s emígyen szólt a kis szilfid csigalánykához:
--Kicsiny szilfid csigalányka, azt javasolnám, fonódjunk össze -talpat talpnak vetve-, s "csigázzunk" már egy jót.
S lőn, a kis csigalány -beadva a talpát- engedett a csigafiúi gerjedelemnek...
Mentek tovább néhány méternyit, s a kis csigafiú esmeg felvetette az interaktív "csigázás" lehetőségét, s a szemérmes, ám talpát beadni is hajlandó kis csigalány ismét alávetette magát a "csigázni" kívánó kis csigafiú óhajának...
Egy idő múlva a "csigázásokat" követően kiértek a nagy kerek erdő szélére, ahol lepihentek az erdőszéli lombok árnyékában. A kis csigalány -szarvacskáival enyhe pírban- egy kis szusszantás után felvetette:
--Mondd, kedves kis csigafiú, mit szólnál hozzá, hogy ismételten "csigáznánk" egy jót?
Teljes megrökönyödésére a csigafiú nemet mondott...
--Te csigafiú, eddig kétszer is te kérted, hogy "csigázzunk", s én engedtem a kívánságodnak. Most nemet mondtál, de mondd meg, miért?
--Aranyos kis csigalány ! Amikor először hívtalak "csigázni", egy rendkívül felcsigázott kis csigafiú voltam. Amikor másodjára rángattalak a bozótos mélyére "csigázni", akkor is meglehetősen felcsigázott kis csigafiú voltam még. Sajnos e két "csigázást" követően már nem fel-, hanem erősen elcsigázott kicsi csigafiú vagyok...
A csigafiú-csigalány előjel kívánság szerint akár meg is fordítható, ezeknél a csigáéknál kurva szerencséje van a feleknek, náluk a kenyér (mint a biszexuálisoknál szokás) mindkét oldala vajas...
Kerálunk, OMME Ustora!
lassan mi is erősen elcsigázottak leszünk ettől a sok bombaszti-kuss híredtől...!
Nos, vezérünk ezzel a sok bombaszti-kuss hírrel valójában lassan eléred azt, hogy a végén a karikára lőtt, döglött lőtéri kutyát sem fogja érdekelni, hogy te mit bregyogsz itt össze (nem mintha eddig is nem így lett volna...). Rövidesen eljutsz -ha már régen el nem jutottál -oda-, hogy a te beharangozott "nagy durranásaid" a hajnali harmatos helovány (csak az alliteráció kedvéért) gerlefing hatékonyságával pukkangatnak.
Figyusz, Vezír, ha mondani akarsz valamit, akkor mondjad, de ahogy elnézlek, a te fair play magatartásod csak a bringás csoportos családi garázdaság tökönrugós megvalósításához elég, a nyílt, őszinte és hiteles kiálláshoz olyan kevés vagy te, mint árvaházban a szülői értekezlet...
Csak egy olyan szomorú, "nagy durranás" telik tőled, amit a világos fejű közönség csak bohócmutatványként értékel. Hívd fel a gazdidat, hogy most mit tegyél, de ilyen hülyeségekkel, mint ez a "híreső", ne "csigázz" már bennünket, meglehetősen elcsigáztad te már a közönséget az évek során. "Máma már ne csigázz tovább...!"