No, most még mielőtt rám fognátok, hogy én és Lui, vagy Loi, vagy Lou stb. Lajos, /hogy lehet ilyen hülye nevet választani?/ alias Tomi Papa rendszeres közös taggyűlésekre, avagy misékre járnánk, saját lakó helyünk között középen, mondjuk Esztergomban vagy Szobon, az nagyon téved. Mivel, mint két egy más körül keringő bolygónak, soha nem sikerül találkoznunk egymással.
Amaz vélemény összecsengés ami fentebb látható, csupán a Tomi Papa szorosabb ügy ismerete, és az én élet tapasztalatomon és emberismeretemen alapul.
Nyilván egyesek a pokolba kívánnak mindkettőnket, ám én még is felhívnám a tisztelt olvasók, és az elszabadult hajóágyúk /Csuja, Baldavári/ figyelmét arra, hogy objektívan megítélni élethelyzeteket csak távolabbról rálátással lehet. Ami ugyebár Tomi Papánál azért valósulhat meg, mivel ő nem lévén méhész, nálam meg a béka feneke alatt a mocsárban létezvén, én kellő távolságban, minden befolyás nélkül, mondok véleményt.
Ahhoz azonban, hogy az ember jósolni tudjon nem kell sem iskola, sem nagy jóstehetség. Csak kicsi tapasztalása az emberi viselkedésnek. Néha az ember már utálja állandóan azt emlegetni, hogy megint igaza lett. / Mint ahogy előre megmondtam, hogy Bross és az emberei nem tudnak semmit kezdeni azzal a helyzettel amikor a volt elnök a vezetőségben foglal helyet./
Most is meg kísérlem megjósolni előre, hogy az idő előre haladtával sem fog egy jottányit sem javulni a helyzet, ha nem csak még jobban elmérgesedik. A mélyben. Míg a felszínen, lehet azt mutatni, hogy nincsen nagyobb baj. Megy minden a maga útján. Ugyan is vagy egy nehézkedési erő, ami az Omme vezetőségtől független, és az gyanútlan, egyszerű Omme tagban azt a képzetet kelti, hogy minden rendben, megy minden tovább a maga útján.
Az látszik bekövetkezni, hogy létre jön egy status quo, amikor a helyzet megmerevedik, olyannyira, hogy előbb utóbb mind két fél belenyugszik az adott helyzetbe. Az, hogy ez pontosan annak a legrosszabb, ami miatt az egész létezik, vagy is a tagság, talán fel sem tűnik senkinek, míg valami baj be nem üt.
Viszont ez ellen pontosan a két elszabadult hajóágyú tesz a legtöbbet, azzal, hogy időnként bedob valami nagy követ az állóvízbe, mivel nem képesek belátni, hogy a vágyaik egyáltalán nem teljesülnek, és nem lehet csak úgy kiutálni a vezetőség nagyobbik részét. Ezáltal felingerel, néhány még ingerlékenyebb, közírót, akik aztán helyre teszik őket.
A legjobb esetben, de ez valóban a legjobb eset, a háttérben már ott lehet valaki, aki meglátja a helyzet tarthatatlanságát, és egy lavinát indít meg. Azt, hogy ilyen még nincs, az nem természetes, hiszen az elnöki fizetés már akkora, hogy azért érdemes harcba szállni.