Sziasztok!
Rövidre kéne fogni a kérdéseket.
Miért nem úgy végzik a vizsgálatokat Magyarországon, mint Európa többi országában?
Miért nincs meghatározva a vizsgálathoz szükséges, időpont, növény és rovarmennyiség?
Miért nincs egységes, minden országrészre érvényes mintavételi technológia?
Miért egy emberre bízzák ezt az egész ágazatunkat, minden méhészt érintő gigantikus problémát?
Miért utasítják el a segítő szándékainkat?
Miért nem vettek részt a jó előre meghirdetett"csávázó szer" konferencián.
Ha megmérték a "halálos dózist", miért nem kongatták a vészharangot?
A válsz egyszerű.
Magyarországon nem hozható összefüggésbe a csávázó szerek áldásos hatása a méhpusztulással!
2013. tavaszán ez a nyilatkozatot adták ki az OMME vezetői. Akkor min csodálkoztok?
Mindenki, aki a témában kicsit is jártas, vagy mint jómagam vette a bátorságot és részt vett az erről szóló konferenciákon, tudhatja, hogy a méhpusztulásokat nem egy ok váltja ki. Abban a virtuális kalapban minimum tíz veszteségért okolható tényező található. (Atka, atka által okozott vírusok, krónikus virágporhiány, tartástechnológia, monokultúra stb)
Egyet senki nem állíthat! Hogy a kalapban nincs benne a neonikotinoidok által okozott bolondéria!
És már, ha csak a gyanú felmerült, hogy ez is lehet, nagyon körültekintően kellett volna vizsgálódnunk!
Ezért vagyunk mi mindenkitől különbek, mert önfejűek, pökhendik, arrogánsok, lekezelők elutasítók vagyunk.
Csak a haszonszerzés,a méhcsaládok kizsigerelése van előtérben! Úgy nem lehet kapni, ha mi soha nem adunk!
Az alázat a méhek iránt hiányzik. Gazdától, vizsgálódótól és főképp a méhészektől.
Ezt a nyomást egy emberre nem lehet ráterhelni, de ő is benne van a kalapban.
Nagyernyei Attila