Szép kora tavaszi idő volt Grazban. Parkoló helyet nehéz volt ott is találni, mint Kaposváron nemrég. Szerencsénkre jók még a lábaink.
10 Euró a belépő. Mindkét napra kedvezményes.
Iszonyatosan sok bóvli, de ugye amit kíván a vevőkör. A lengyel árusoknál minden volt. Műanyag anyarács hegyekben, villák megszámolhatatlan alakjai. Pergetők halomban. Nekünk nem a megszokott méretű kaptárak variálva a különböző fenékszerkezetekkel. (Fekvőt nem láttunk.
) Műlép tonnaszám, de 3000Ft felett kilónként. Nem tettszett a színe, nagyon sárga volt és fénylett, de az illata kifogástalan. Ezernyi elektromos mézmelegítő, és méz szivattyú, de igen borsos áron. Ami nekem van, ahhoz viszonyított minőségi szerkezet 3x-os pénzért. Fedelezőállványok szintén. Na nem is költöttünk semmire. Voltak a nyugati kis méhészeket kielégítő egyszerű eszközök. Pici saválló pergetők, méhleseprők, de az automata 8 keretes minőségi önfordítós már másfél millióba került. Az én negyedik gépem automatika nélkül (mert nem használtam a régieken sem) fele pénzből megvolt. Az egyik teremben az orosházi Kőnigin is reklámozta és árusította a termékeit. Csak náluk láttam eddig fűthető "kabátot " a pergető palástján. Ugyanott fűtött szigetelt ládák a lesepert fias keretek hővel történő atka irtása céljából. Nekem eléggé munkaigényes lenne, de a helyi néhány családos méhészek talán tudják használni.
Láttunk eléggé egyszerű mézszárító szerkezetet. Nem illeszkedik a pénztárcánkhoz. Ilyet könnyen lehet olcsón és sokkal jobbat barkácsolni.
Aranyos méztöltő automata mézüvegező gép. Egyik haverom akárhányszor elment mellette, mindig belerakott egy üveget, ami aztán végigment az ötletes soron, majd a végén csak dobozolni kellett -volna. Címke , tető, zárjegy. A szerencsétlen árus állandóan tépkedte vissza címkéket, és rakta helyére a tetőket.
Rajszállító ládák anyarácsos mozgatható betéttel. Először arra gondoltunk, hogy az anyákat szűrik ki vele. Nem. A heréket, mert azt nem akar ugye venni a vevő.
Láttunk henger alakú (tönk) rakodókast. Hasonlított az úthenger első kerekéhez, ezért nem Geddekas, hanem Geddenger-re kereszteltük el. Szórakozott ember lehetett a feltaláló. Nagyon míves munka volt, de nem gondolkozom a váltásban továbbra sem...
Már a francia Apimondián is láttuk az elektromos molnárkocsit. Fúrógép meghajtású. Emelhető is. Kellene hozzá igen drága tartalék Akku. Összeszámolva sokkal olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb (billeg) nálunk a munkaerő.
Az előadásokra nem mentünk be, mert a német nyelvtudásunk kevés lett volna ahhoz. Csapatunkból az egyik méhész már dolgozott Németországba, a másik jelenleg is méhész egy osztrák méhészetben, és a harmadik méhész végleg át is települt.
Több helyen is érdeklődtünk a jelenlegi helyzetről. Nincs méz. Nem is volt sok. Nagy a veszteség, de erről majd az Ausztriában dolgozó méhésztársunk ír remélhetőleg. Még nem ért haza.
Egy Köln mellett élő német méhésszel úgy egy negyed órát beszélgettünk. Jártas a napi dolgokban, nem hobbiméhész. :o35%-os szerinte náluk eddig a veszteség,"de a Nap még nem sütött ki". Neki olyan információi vannak, amelyek szerint a franciáknál és az olaszoknál még több kaptárat csuktak be ezen a télen. Ő az atkát nevezte a fő problémának, de nagyon örült amikor betiltották a neonikotinoidokat, és reméli a két éves tiltás után is így marad, mert tavaly nem volt gond a nyári eltűnéssel.
Ami feltűnt: sokkal magasabb volt az átlag életkor a látogatók körében mint nálunk Kaposváron. Fiatalok kevesen voltak. Talán nincsenek kényszervállalkozók.
A másik. Nem láttam atkaölő szereket és készülékeket.
Volt szakirodalom is. Magyar dvd . Majd megkérem a haveromat, hogy tegye fel a szerzők listáját- fotón.