Ez pedig nem furcsaság. Egy családban vannak fiatal és idős méhek. A fiatalok fogadják el, az idősek pedig csak megtűrik. A fiasítás nagysága is pont akkora, amekkora körben a fiatalok engedik mozogni. Ha innen kibújik, akkor az öreg méhek leölik. Úgy kell elképzelni, mint egy nagy csomóba fogást. Csak a csomó itt laza, a körön belül a védelmezők vannak, azon kívül a támadók. A határ nem látszik, csak abból, hogy meddig terjed a fias. Azért nem furcsaság, mert ez teljesen általános is lehet. No nem a beadott anya leölése, hanem az, hogy a méhcsalád ilyen módon kettéoszlik. Kezdő koromban a rajzás megelőzése miatt az amerikai módszert szerettem volna megvalósítani. Akác előtt fiatal,petéző anyára cserélni az öreget. Ez utóbbit elvittem néhány kereten, az eredeti helyen maradt az öreg család, ahová petéző anyát tettem akác előtt(!). Azt hamar észrevettem, hogy ha olyan családnak adom be az új anyát, ahol volt nyitott fias, akkor nagy százalékban leölték. Ezért anyarácsos módszerrel megvártam, hogy ne legyen nyitott fias. Ekkor már 90 százalék fölötti volt az elfogadás, de sok családnál előfordult az általad leírt dolog. Ez pedig olyanoknál volt, ahol az anya óvatlanul átment egy másik fiókba, ahol nem a hívei tanyáztak. Egyébként nem ez volt a perdöntő bizonyíték az elméletre. Több százas nagyságrendről beszélek. A május eleji három- négy fiókos új anyás részből júliusra fele, harmada akkora család lett, mint a néhány fias kerettel készült öreganyás leröpített családból. Miért? Azért mert csak a frissen kikelt méhek fogadták el az új anyát, a többiek csak megtűrték. Azonban azok az anyák maradtak csak életben, amelyek nem lépték át a határt, tehát szűk körben petéztek ezért nem fejlődött a család. Amelyek átlépték a határt, azokat leölték. A leölés viszont csak akkor van, ha van nyitott fias. Ha nincs, akkor győz az életösztön, hagyják petézni. Jogos az az érv, hogy tavasszal ez nem tapasztalható, tehát hibás az elmélet. Én ezt azzal magyarázom, hogy biológiai értelemben vett fiatal és öreg méhekről beszélünk. Tudjuk, hogy a téli méh sokáig marad fiatal, ezért akkor hiába idősek a méhek, mégsem öregek. (Vitellogenin szint.) Aki nem hiszi, kipróbálhatja, hogy milyen családjai lesznek akkor, ha törzscsaládot akar anyásítani, és akkor, ha leröpítettet. Erős a gyanúm, hogy a frissen, bölcsőből kelt anya esetén is ez a helyzet. Én azt a következtetést vontam le, hogy az új anyát csak az nem köteleződött méhek fogadják el, amelyek még nem ismertek más anyát. Tavasszal már nem biztos, hogy igaz ez a dolog, hiszen akkor nem lehetne anyásítani az anyátlanná vált családot. Igaz, én még sosem tettem azt másképpen, mint családegyesítéssel. Ezek pedig mindig jobb családok lettek, mint a nem egyesítettek. Ez mondjuk származhat abból is, hogy az anya eredeti méhei mind dajkáltak, az anyátlanok pedig mind virágport, esetleg nektárt gyűjtöttek. Ez nem mond ellent annak, hogy a fiasítást mindig csak az új anyának elkötelezett méhek gondozzák, ha abból több van, akkor abból nagyobb család lesz. Akkor lesz több, ha több a ki nem kelt fias az anyásításkor. Ha egy öreganyás családtól elveszünk minden fiast, akkor ott is annyi fias lesz, amennyi a népesség alapján elvárható. Azért, mert minden méh elkötelezettje ennek az anyának. Új anya esetén csak töredék mennyiségű fias lesz. De nem azért mert fiatal az anya, ezért nem képes eleinte eleget petézni, hanem azért, mert nincs elég elkötelezett híve. Ha pedig olyan helyre téved, ahol nem a hívei vannak, akkor leölik.