Új téma , de nincs új- méhészeti jellegű - a nap alatt

Javasolnék egy új témát ,melynek összetett címet adtam,mely nem utal semmire.
Miért ?
Ami a fórumon már" elhangzott" azt az "olvasók,és értők tudják".
Sokat lehetett,és lehet profitálni belőle. Embere válogatja, ki hogyan értékesíti,-ki hogyan használja fel- az információkat.
A magyar társadalom átlagától mi méhészek sem vagyunk különbek !
Egy  borzasztó jelenség pl: amikor a TV-s személyiség,ill.,közszereplő, vagy valamely potentált személy nem tudja magát pontosan kifejezni.
A burkolt, sértő kifejezések, semmitmondó durva megnyilvánulások eluralják mindennapjainkat.
Nem folytatom ! A figyelmet akartam ráirányítani arra, hogy az elkötelezett méhész felelőssége sokrétű.
Az eddigi fórumos hozzászólásokból, -minősítés nélkül!- egyértelmű, hogy minden méhész "kényes " arra, hogy Ő igenis elkötelezett a méhek ügye
mellett.
Akkor !- A méhészet szakmai része mellett megjelenik  az erkölcsi/etikai oldal is.
Ezzel eddig nem , ill, alig foglalkoztunk!  Pedig ennek nagy kohéziós ,összetartó ereje van!
Nem csak a méhészettel összefüggő dolgokra gondolok, ezért is kezdtem mondandómat  egy általános helyzet-kép töredékkel. 
Tudjuk, hogy  a méhészkedés nemcsak méhekről, hanem minden olyan "körülményről", ami ehhez kapcsolódik,kapcsolható. 
Nem vállalkozom ennek felsorolására .
Csupán az emberi kapcsolatokra, értékekre hívnám fel a figyelmet.
Fontosak számunkra az egyetemes emberi értékek, azok megőrzéséért,gyarapításáért mi is hozzátehetjük a magunkét !
Ugyancsak fontos számunkra, hogy értsük egymást ! Tudjunk egymással értékes vitákat, eszmecseréket folytatni !
Rövid akartam lenni,és csupán jelezni, hogy én a ma az erkölcsi szféra "sérülésében "látom a méhészek közötti viszony/iszony egyik kardinális problémáját.

-Ezért kezdeményezném egy ERKÖLCS elnevezésű. téma létrehozását !
                        Erdélyi János

József Attila szerintem összeszedte 6 sorban a lényeget:

"Ne legyen bennetek kegyetlenség
És irgalmasság se legyen bennetek.
Az irgalmasok irgalmasságra várnak,
Ti pedig éljetek úgy és úgy tegyetek,
Hogy ne legyen szükségtek irgalomra
S ne legyen miért irgalmazni nektek."

Az eddigi tapasztalataim szerint Móricz Zsigmond írta le legpontosabban a világot:
''Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet.''

Még egy idézet hogy teljes legyen a leírás:
''Nagy teher és nagy harc a vagyonszerzés. Sok orcapirulás kell ahhoz. Inkább az kell, hogy valakinek ne is legyen bőr az arcán, észre se vegye, hogy mások nem helyeselnek ezt, azt, amit ő csinál: mert ő fel van mentve minden alól: ő gyűjt.''

Nem az erkölcsi szféra '' sérülése'' a probléma egyeseknél, hanem annak teljes hiánya.

Erdélyi János egy új témát vetett fel, és ebben megemlíti az erkölcsöt is.
Nézzük mit ír erről az értelmező szótár?
"Az erkölcs fogalma alatt egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük...... Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén."
No tehát, feltennék nektek egy tiszteletteljes kérdést.
Szerintetek milyen viselkedési forma (norma) az, hogy úgy fejezi ki néhány méhésztárs a nemtetszését (inkább utálatát) a másik iránt, hogy nem köszön neki?
Szerintetek ez belefér a JÓ erkölcsbe?
Megjegyezni kívánom, hogy soha nem utálok, vagy utáltam valakit annyira, hogy legalább ne köszönjek neki.
Nálam ez annyira alap, mint amikor elvégzem a dolgomat, és lehúzom magam után a WC-t.
Attól függetlenül, ha köszönök valakinek, az nem jelenti, hogy őt kedvelem.
Mi erről a véleményetek?
De, hogy konkrét legyen a dolog ne csak a levegőbe nyomjam a rizsát.
Dr. Mészáros Lászlóval minden alkalommal ha találkozunk, kezet fogunk!
Szerintem aki olvassa az itteni írásaimat, tudhatja, hogy más az elképzelésünk az életről, de köszönünk egymásnak, és kezet fogunk.
Sajnos ezt nem mindenki érzi így, és sorolhatnám őket is, de a véleményetekre vagyok kíváncsi.
Lehet valakit annyira utálni, hogy elfordulok tőle, és nem köszönök neki?

Nagyernyei Attila

Erkölcs ,ember, méhészek..
Szándékosan  nem írtam fogalmi  meghatározást a téma indításához. Köszönet  N. Attilának érte !
Kényes-e a téma ?  Nem !
Azért sem lehet az,mert az emberek közötti kapcsolatok sok mindenre utalnak,utalhatnak; sőt jellemeznek is .
Az emberi lélek útjain sokszor kifürkészhetetlenek. Erre csak egy rövid eszmefuttatás.  Önmagunkból indulunk ki .
 Az önismeret  részleges hiánya,vagy rosszul értelmezése, a folyton másokban a hiba/netán bűnbak  keresése kapcsolatok , élethelyzeti torzulásokhoz vezet/het.     
Eme kis mondat sokat mond .
A 21. század -sajnálatos-többet,netán nem valósat , mondok Magamról, előnyösebb helyzetben tüntetem fel magamat/ügyemet úgy ,hogy a Másikat negatív szereplőként tüntetem fel -" virágkorát éli".
/finom volt a megfogalmazás/
Sok magyar  kíváló közmondás segít eligazodni bennünket ! Miért használunk a mai magyar nyelvben oly keveset ?
"Mások ismerete értelem ,magunk ismerete bölcsesség, Uralkodni másokon erő, magunkon hatalom" /Tao Te King/
Csak lelkileg egészséges ,fejlett személyiségű embertársunktól várhatunk el kiegyensúlyozott kommunikációt. Az élet ugyanis változás, változtatás, dinamika ,szinte sosem vagyunk egyensúlyban. De azért törekedni lehet rá.
A viselkedésünket  szabályozzuk ,igy kvázi  önuralmat gyakorolunk.
A (negatív) stressz egyfajta feszültség ;és  ez a -qvázi-plusz energia , mely dühreakciót fejthet ki. Kialakulhat egyfajta félreértett, helytelen küldetéstudat is.
Ettől csak egy lépés ha az ember fantáziálással "menekülő" helyzetbe igyekszik  a valóságból "kilépni".
      Fogadjuk el, hogy az erkölcsi ítélet alapja a belsővé vált norma, a jogok és kötelességek. Az erkölcsi fejlettség szintje szerint  fogadjuk el tudatos alapelvnek: Nemcsak az aktuális szabályokat ,de az általunk választott , általános érvényes  törvényszerűségeket is be kell tartani .
   A lelkiismeretünkre hallgatva eljutunk a kölcsönös tisztelethez és bizalomhoz.
    Lehetne még folytatni a sort az egyetemes emberi értékek számos aspektusával.

Ismét a köszönésről.
Sajnos (lehet az én hibám) nem tudok átlépni azon az egyszerű fogalmon, hogy köszönés.
Hetente többször is találkozok egy méhészkollégával, valamikor az egyesületben egy asztalnál ültünk.
Sokszor elmegy a méheim mellett, és mindig köszöntem neki (eddig), ez így ment éveken keresztül, de ő vagy nem köszön, vagy elfordítja a fejét.
Megjegyezni kívánom, hogy vagy 3 éve nem beszéltünk egymással, nem tudom mi lehet a sérelme oka, hogy ennyire bun..ó.
Én ezen túltettem magam, tegnapig.
Tegnap aztán meguntam, és amikor arra járt és én is átmentem az ő szintjére.
A középső ujjam görcseb rándult és megmutattam neki azt amit évekkel ezelőtt kellett volna.
Aki ennyire faragatlan azzal így kell bánni.
Vagy most én lettem bunkó?
Több százszor köszöntem neki, most elég volt.
Ezek után akár hányszor meglátom, középső ujj felfelé, mutatván az ő erkölcsi mérlegének állását, közben mosolygok.
Nagyernyei Attila

Hogyan szerezzünk vándortanyát egy értékesebb vándorhelyen?
Várom a hozzászólásokat.

Üdv. jani bátya

Először kinéztem azokat a helyeket amik megmaradtak ahol nincs még méhész.
Aztán legtöbbször kocsmában szoktam indítani.
Segítséget kérek.
A legtöbb ember szívesen segít.
A kocsmai ember mindent tud a faluról.Megkérdezem ki az erdész a polgármester,az erdőtulajdonos.Elkérem a telefonszámukat.

Van ettől sokkal egyszerűbb megoldás.
Kinézed a helyet , leolvasod a méhész telefonszámát a kintlévő táblájáról, felhívod hogy a közelben szeretnél állandó méhészetei telephelyet létesíteni de senkit nem szeretnél akadályozni, illedelmesen elkéred  a terület tulajdonosának elérhetőségét amit a segítőkész méhész meg fog adni hiszen segíteni szeretne neked helyet találni. Ezek után meggyőzöd a terület tulajdonosát hogy mindent megbeszéltél a méhésszel és a lehető leggyorsabban elfoglalod a területet. Mire méhészünk észbe kap már a te kaptáraid vannak a területen. És innen már nincs visszaút. Magyarul a hazugságnak és a pofátlanságnak nincs határa.
Megtörtént esetet írtam le.

Üdv. jani bátya