Ekecs méhésztárs kérdését már reggel olvastam, de most van időm válaszolni.
A szűk fészeknek pont az a lényege, hogy a nagy része fias legyen.
A szélső lépek egy része virágporos, és a telelésből maradt mézes, illetve a friss hordásból (etetésből) való fedetlen méz.
Mi van ha a külső hordás akkora, hogy megszorítanák az anyákat?
Ebből a kérdésből látszik, hogy soha nem alkalmaztad a fészekszűkítést, de ezt nem bántó szándékkal jegyzem meg.
Ebben a kora tavaszi időszakban a fészekbe soha nem engedik a JÓ anyák be a friss nektárt.
Úgy kell kialakítani a fészekszűkítést, hogy a méheknek legyen lehetőségük a fészken kívülre raktározni a begyűlő élelmet.
Ma nagyon sok családnál ezt tapasztaltam, de ettől függetlenül még én is karcolgattam a lefedett, fészken kívüli lépeket.
Pont ez a lényege a technológiának, ha majd vasárnaptól jön a lehűlés, ebből a spájzból fogja a méhcsalád saját magát serkenteni.
Nagyon fontos, hogy a spájzba vezető utat könnyen meg tudják közelíteni, erről részletesen írtam a MÉHÉSZET szaklap emlékeztetőjében.
Ismét egy szívószál, egy bodzaág, vagy a műhelyben leeső alkalmas lécecske a keretek tetejére fektetve képez egy méhjáratot.
Itt közlekednek a méhek, mert itt van a meleg!
A virágportól meg soha ne félj.
Bővíteni akkor kell, ha már az anyák léctől-lécig befiasították a lépeket, esetleg a zárólépeket is, és amikor kiemeled a fészek bármely lépét, csüngenek az alsó lécen a méhek.
Ez egy csodálatos állapot, amire már nem kell sokat várni.
A bővítés mikéntjéről később.
Nagyernyei Attila