Tisztelt Nagyernyei Attila!
Mindig olyan kellemetlen érzésem támad, amikor a Klub prominens tagjai figyelmeztetik egymást, hogy egy szituációban "hallgatni arany". Feszélyez engem ez a pusmogás... Egykor ön azt mondta, hogy ezen a Klubon nincs helye a titkolózásnak, információk elhallgatásának, itt mindent ki lehet és ki kell mondani "feketén-fehéren", hiszen mi, információhiányban szenvedő "gyalog-tagok" honnan a nyavalyából juthatnánk máshonnan hiteles információkhoz szakma-politikai kérdésekben. Szerintem éppen az információ-áramlás prioritása kellene jellemezze ezt a fórumot, ehelyett kapunk egy olyan instrukciót, mely kellemetlen érzéseket generálhat a tagokban, mintegy olyan feelingje van a megjegyzésének, mintha azt mondaná: "Akasztott ember házában illetlen dolog kötelet emlegetni."
Látható, hogy minden elkendőzési kísérlet csak az összetartásnak, a jó célért folytatott küzdelemhez elengedhetetlen"harci szellemnek", a forradalmi hangulatnak árthat. Ráadásul egy olyan személy körül sejtet bizonytalanságot, aki az egyik motorja a "Váltás csapatának", aki igazán odaadóan szolgálja e nemes ügyet. Ő az, aki tovább vitte az ön elnökségének szellemiségét, határozott, bátor, megalkuvásoktól mentes irányvonalát, szolgálva és vezetve az ország egyik legnépesebb méhész közösségét. Szerettem volna újra elolvasni a Klub indulásának alkalmával küldött üzenetét, de szomorúan tapasztaltam, hogy azt valaki levette a régi Klub oldalairól. Ezt is furcsállottam, hiszen így gondolatai nem olvashatók vissza. Egyedüli reménysugár ezen üzenet felidézésében, hogy talán Atya lelkiismeretesen elmenthette (ő kevésbé lényeges dolgokat is meg szokott őrizni). Jó lenne , ha ismét olvashatnánk a tolnai elnök akkori üzenetét.
Geddekas pedig szemmel láthatóan segíteni szeretne Tajti Zoltánnak az OMME ügyvivői testületével folytatott harcában. Gondolom, helyesen látja Geddekasunk, hogy a "Változás csapata" nem engedheti meg magának, hogy a csapat egyik tartóoszlopa meginogjon, netán ki is dőljön. Tajti Zoltán mozgalmunknak emblematikus alakja, nekünk pedig kötelességünk őt mindenben támogatnunk.
A legkényelmetlenebb érzésem viszont akkor támadt, mikor ön ismételten úgy fogalmazott: "Kérlek benneteket, hogy ez ne generáljon további háborúkat, így is van bőven gond." illetve "Legyen ennyi elég, mert minden más info csak mélyíti az amúgy sem rózsás helyzetet!" Elképedtem...! Mi a fene történhetett, ha már ön is így fogalmaz...? Mitől ez az enerváltság, mitől a belső tűz kihunyta, az ajkak elé tett mutatóujj figyelmeztetése? Remélem, nincs komolyabb baj, s csak a múltkori -szerencsére azóta elmúlt- fizikai figyelmeztetés hatására vett vissza valamelyest a lendületből, s int minket is hasonló mentalitásra.
Kérem, a jövőben ne bizonytalanítsa el így a csapatát, az ilyen üzenetek rendkívül ártalmasak lehetnek a változás szellemiségére, az összetartásra és végső soron a sikerre nézve... Isten ments, hogy alább hagyjon a harci szellem, netán egyes kérdésekben visszavonulót fújjanak azok, akik a változásért összeverbuválták a csapatot. A legveszélyesebb pedig a harci szellem elmúltán kívül a mozgalom egyes elemeinek szegregálódása, mert az az egység és a tömörség megszűnte akár a mozgalom végét is jelentheti. Ne csitítsanak, de buzdítsanak, ösztönözzenek bennünket a vezetőink, ne vegyék el a hitünket, ne csökkentsék az elszántságunkat!
Kiáltsuk együtt: Hajrá Tajti Zoltán!