Az Európai parlamentben is sokszor felmerült a Neonikotionid kérdéskör. Csak a parlament gyenge. A politikusok keseregtek, mintha semmi lehetőségük nem lenne. Pedig van. Csak tényleg úgy van, ahogyan írta valaki előttem: Megborult a természet rendje, és kínszenvedés vegyszerek nélkül előrelépni. Vegyszerekkel meg a jövőt, gyerekeink, unokáink életterét veszik el. És ide kellene az Önmérséklet, a mindent elsöprő profitszerzés megállítása.
Mondok egy példát, mire gondolok:
A vetőmagosok panaszkodnak, hogy a mérgek nélkül nem tudnak termelni. Ugyanakkor nem elegendő a kutatás arra, hogy természetes anyagokkal való védekezést kutassák. Miért? Mert a méreggyár kiszámolta, mennyi profitot hoz ez a termék. Addig fogja gyártani, amíg veszik, vagy be nem tiltják. Bár ez utóbbit könnyű kikerülni: Egy hidrogénatom ide, aztán máris új a hatóanyag, mehet megint minden.
Ezzel szemben ismerek propolisz alapú csávázószert. Természetes. Meg lehetne vele oldani a vetőmagos szakma kérdését. Drágább, de a vetőmag szakma is a drágább műfaj. Igen ám, de csökkenne a haszon, és ez a döntő (NEKIK).
Most jön be az ÁLLAM szerepe, a szabályozás: Egyéni profittal szemben a társadalmi profit. A jövő generáció kérdése.
És itt kellene a "jövő Generáció Ombudsman-ja": van helyettesítő termék természetes alapanyagból, akkor tessék azt használni. Ehhez nem kell más, csak megfogalmazni a "Jövő Generáció Omudsman-nak" a mezőgazdaság a 2017 évi talaj szennyezettséget tovább nem növelheti. Azaz megmérjük a talaj fertőzöttségét most, és egy év múlva. Ha romlott, akkor olyan kultúrát kell vetnie a mezőgazdásznak, amely felvesz a talajból mérgeket, és azt utána veszélyes hulladékként kezelve megsemmisíteni.
Ilyen talaj tisztító kultúra, ezért jó a jövő generációnak, de kifejezetten káros a méheknek (ezért onnan el is kell jönni ilyenkor) pl. a kukorica, tök, uborka, stb. Persze az is kellene hozzá, hogy az itt termett termést ne engedjük termőbe fordulni, ugyanis akkor csak-csak eladják, és a másik oldalon meg nő a rákos megbetegedések gyakorisága, a tb költségek.
Most a TB költségek terhére, az össz társadalmi kassza megcsapolásával - és az emberéletek rövidítésével, a jövő generáció életterének elkótyavetyélésével gazdagszik egy-két szűk kör.
Mit tehetünk mi méhészek?
1. OMME szervezett összefogás, aláírás gyűjtés a Jövő Generáció Ombudsmanhoz.
2. FM-nél harc a természetes alapú csávázószerek alkalmazásáért.
3. Talaj szennyezettségi monitoring. (ehhez van ma Magyarországon labor, van pénzünk, csak el kell döntsük.)
4. Elpusztult méhcsaládok teljes vizsgálata:
- mézkoszorú, méhhulla, méhkenyér: 502 engedélyezett kémiai szerre monitor. Van ilyen vizsgálat, meg lehet oldani. (Olyan ez, mint amilyet Etien Bruneau mutatott be az OMME kongresszusán Gödöllőn néhány éve.)
5. Mi méhészek bojkottáljuk a csávázott, illetve a listára felkerült területek beporzását.
6. Tehát van egy rizikó, ami kárral jár. Erre találták ki a Biztosítást. Kidolgozunk egy biztosítási rendszert: Az a méhész, aki ilyen területre vándorol méri a hosszútávú veszteségeket. Ehhez biztosítási konstrukciót találnak ki a Biztosítói Matematikusok. A biztosítási díjhoz meg hozzájárulást kérünk a beporzandó területek gazdáitól, vagy nem vándorolunk rájuk.
Van még ötletem, át kell gondoljuk, hogy mi visz előre.
Az OMME egységéhez Anti,
Mindíg lesznek olyanok, akik gondolkoznak, és mindíg lesznek olyanok, akiknek más az érdeke. Ez amióta világ-világ ilyen. Bennünket ez nem szabad, hogy eltántorítson abban, hogy előre menjünk. Kell az Európai kapcsolat, bár az nagyon lassú. De a stratégia adott, akkor össze lehet tenni azt, hogy ne sűllyedjünk a Nyugat-Európai méhészkedés szintjére:
Ott a méhészek már csak 5 %-a profi méhész, a többiek elhagyták a szakmát. A maradék "zöld méhész", aki mindenféle előképzettség nélkül az erkélyen fenntart néhány méhcsaládot a természet érdekében. Azt hiszi, ha ott áll a kaptár, akkor már sokat tett. Közben csak egy jól védett, felderíthetetlen fertőzési gócot épített ki. (Tisztelet a kivételnek.)
A hozzászólásokat hallgatva kiderült, hogy nem értik a problémát, pedig Bross egyértelmű volt: Ha a méhészek termékét védik a hamisítástól, és az nem cukor környéki áron, hanem méltó áron kerülne a kereskedelembe, akkor a méhészkedésből megélő méhészek, az ahhoz társuló emeltebb szintű szakértelem lenne a jövő, amely a beporzási igényt is lefedi.
A németek már majdnem Kína szintjére sűllyedtek: A fajtagazdag virágzó, vegyszermentes területek hiánya egyre kevesebb profi méhészt enged meg: egyszerűen nem tud az adott terület 150 családot olyan röpkörzetekben elhelyezni, amelyek gazdaságosan bejárhatóak. Azaz egy telephely méheltartó képessége annyira lecsökken, hogy már csak mesterségesen tartja a méheket életben: mesterséges táp, mesterséges kaja. Ez már majdnem olyan, mint a szűk ketreces csirke. Lassan a méhek sem repülhetnek ki, üvegházakban edzhetik izmaikat, mesterséges tápon élnek, répacukrot invertálnak a szép új világban.