Az ember életében 25 év, elég sok idő. Néha jó megállni, vissza nézni, hogy hol hibáztunk.
Emlékszem az első próbálkozásokra. A Melliférára, a gazdasági társaságra. Ezek aztán szépen a semmibe hulltak. A gazdasági társaságot nem hagyták működni sem, a Melliféra sorsa ismert.
Az utána , következő időpont, mindenképpen az első Bross tüntetés Brüsszelben. Ekkora már nyilvánvalóvá vált, hogy az idióta unió nem éppen azért jött létre, hogy megvédje a saját polgárait, de az is igaz, hogy nem lehetett tenni semmit. Főleg mert olyan kormányunk volt.
Ebben az időben észre kellett volna venni, hogy a Magyar mézértékesítés útja aknákkal van teli.
Emlékszem azokra az időkre, amikor a Szocialista Szdsz kormány idején a két völgy önkormányzatai megpróbáltak összefogni. Komoly tervekkel, álltak elő komoly emberek. Méhészet, kaptárkészítés, mézkiszerelés, mézsörfőzés. Azt a pályázati pénzt kazár község nyerte meg a közterületei szépítésére, és cserép virágokat vett belőle, minden villanyoszlopra.
Csak egy adalék, hogy a magát szocialistának nevezett kormány mennyire volt elkötelezett a munka hely teremtést illetően.
A következő alkalmas, és itt ki kell emelni, az utolsó alkalmas idő 2010 volt.
Ekkor szerintem, az új kormányt még rá lehetett volna venni, hogy bábáskodjon, a mézkiszerelő mézértékesítő szövetkezetek megalakításában. Mert egy biztos. Semmilyen más lehetőség nem volt, és ma nincs.
De, most meg már késő is. A 25. órában vagyunk. Csak a szerencsében bízhatunk. Olyanokban, hogy a kínai mézszállító hajókat elsüllyeszti valami tájfun, vagy egyéb természeti csapás. Mert arra, hogy az idióta uniónak meg jöjjön az esze remény sincs. Ez ugyan is mindent a szokásos módon akar megoldani, egy kis pénz szétosztásával. Ez is lesz a vége.
A mézértékesítés lassan bizonytalanná vállt. Olyan bizonytalan, hogy erre okos ember jövőt nem alapoz.
Persze, egy darabig még viszi előre a nehézkedési erő, aztán elhal szépen magának ez is, mint minden más.