Karcsi!
Úgy sajnálom, hogy végül az invitálások ellenére nem mentél el a minap a bírósági tárgyalásra. Mint lejjebb olvastam, a jó humorérzékű emberek -mint Te vagy Jenő- nagyon kellemes mulatságnak lehetnek részesei az ilyen tárgyalásokon. Szerettem volna olyan egészségesen pozitív gondolkodású méhészek beszámolóját hallgatni, akik a kritikai érzék birtoklásán túl rendelkeznek azzal a képességgel is, hogy a dolgok humoros végét is meg tudják fogni. Sajnos nekem most elég sok “ganézni-valóm” van, nem volt időm elmenni a tárgyalásra. Ráadásul csak azok mentek el rá -igaz, mint hallom, ők valóban tömegesen-, akik érthetetlen okból lakonikus rövidséggel tértek ki a történésekre. Nem is tudom, hogy férhettek el a teremben...Geddekas ugyan ott volt, de az ő humorhoz való viszonyát Vivaldi már néhányszor nagyon képszerűen ábrázolta, gyakorlatilag a viszony helyett inkább "iszonyra" asszociálva, ráadásul Geddekas azt sem árulta el, miből következtetett arra, hogy a bírónő egy előre megírt ítéletet olvasott volna fel. Netán ő a magas polcon töltött időszaka alatt rendszeresen találkozott az ilyen előre megírt bírósági ítéletek jelenségével? Csak nem arra akart utalni, hogy maga “Tuschinger elvtárs” írhatta ezt az ítéletet is az alábbi magyarázó szöveggel: “Gondoltam az előző perre is, nem akartam magamat ismételni.” ? Bár az is lehet, hogy én értettem volna félre Geddekast, s neki kizárólag az volt csak a megállapítása, hogy a bíróság ítéletét előrelátóan a bírónő gépbe diktálta, s azt kinyomtatva felolvasta az ítélethirdetés során. Ha így van, akkor elnézést kell kérnem a független magyar bíróságtól a szándéktalan gyanúsításért…
Pedig milyen sokszor hangzott el itt: “a független magyar bíróság fogja elzavarni az OMME szabálytalanságot szabálytalanságra halmozó vezetését…” Ezek szerint mégsem? Vagy már a független magyar bíróságok sem lennének függetlenek? Avagy talán mégis az igazság diadalmaskodott?
Látod, milyen jó lett volna, ha mindketten el tudunk menni erre a tárgyalásra! Nemcsak jót mulathattunk volna, de a mulatság után betérhettünk volna egy jó kiskocsmába mondjuk egy “dínónyi” pékné- csülökre, vagy egy lavórnyi gombás-velős pacalra, s a kockás abrosz mellett beszélhettük volna meg a történéseket. No, de sebaj, ha elébb nem lesz másik bírósági “mulatság”, majd a Küldöttgyűlésen találkozhatunk. Jani Bátya valahogy meghozta a gusztusomat a közösségi élethez, s ha kis közösségem is bizalmat szavaz, akkor küldöttként, ha mégsem, akkor egyszerű mezei hallgatóként igyekszem ezután az információkat első kézből beszerezni. Jó lenne küldöttként, akkor akár mind a ketten ülhetnénk Csuja elnök úr mellett, támogatván őt a megváltó harcban… Ha mégsem, akkor rátok marad a feladat, legfeljebb elnök-szendvics lesz belőle “Varga-módra”…