Keretbak!
Hogy képzelheti, hogy megkérdőjelezi a "megváltás csapatának" jó, igaz szándékát? Hogyan nem képes belátni, hogy ezen csapat tagjai kivétel nélkül nyíltan, orcát, programot vállalva, a közösségért rántottak kardot?
Hogy ön nem ismeri, kik szeretnék vezetni a "változás" csapatából a méhészek nagy közösségét? Miért szeretné feltétlenül tudni a személyek kilétét? Nem tűnik elegendőnek, hogy ismeri a programjukat? Vagy netán nem ismeri pontosan azt az építő, előrevivő programot, melyet az érdeklődők elé tártak a "csintóisták"?
Én, aki oly sokszor mondtam azt, hogy egy jó ügy és az azt képviselő hiteles személyek mellé akár fel tudnék sorakozni, egyszerűen nem értem, hogy nem lehet képes ön is világosan látni: itt csak az "igazságért" szegez fegyvert e maroknyi, de annál elszántabb kis csapat. Tény, hogy ezt az "igazságot" csak egy "i" magánhangzó választja el a "gazságtól", de nem valószínű, hogy a "megváltók" közül valakinek is eszébe jutna önös érdekből, kicsinyes bosszúvágyból támadni, próbálván ellehetetleníteni az OMME jelen vezetését, s ha netán mégis eszébe jutna valakinek ilyesmi, azt az "etika" jegyében azonnal kőkeményen megtorolná a klub vezetője...
Kérdezhetné ön, milyen alapon jelentheti ki ez a pár ember magáról, hogy az "igazság" egyedüli letéteményese? Gyakorlatilag úgy, hogy mivel az "igazság" egy eléggé megfoghatatlan dolog (csakúgy, mint a szépség), valójában a valóság és a tudat megfelelését jelentené. Itt a tudat a gyenge pont, egy csoport közös megegyezésre jutván akár saját "igazságot", igazság-halmazt is képes elfogadni, kreálni önmagának, s ezen "igazságok" a csoport számára valóban a saját "igazságot" jelentik. Tehát a valóságot az adott tudatállapot által befolyásolva képes csak szemlélni egy csoport. A másik, eltérő tudatállapotú csoport viszont a saját tudatállapota felől szemlélve az előző "valóságot, igazságot" láthatja hamisnak, "gazságnak", hiszen eltérő csoportok, közösségek eltérő igazság-halmazokat fogadhatnak el, lefordítva: az eltérő tudattal rendelkező csoportok különböző elképzeléssel rendelkezhetnek a valóságról és az igazságról. Csak egyet nem jelenthet ki egyik csoport sem: én vagyok az "abszolút igazság" letéteményese. Az "igazságot" ugyanis nem csinálják, hanem megtalálják, s azt még el is kell fogadtatni a többiekkel, hogy igazsággá válhasson. Konszenzus kell hozzá, elfogadás... Esetünkben ugyan ez a kontroll- csapati konszenzus éppen az egocentrikus attribúciós elfogultsággal, azaz a hamis konszenzussal azonos, de ez ne tántorítson el senkit az "(i)gazság" bajnokaihoz való csatlakozás szándokától...
De hát miért nem jön el egy klubtalálkozóra? Láthatja, én kockáztatván, hogy a beígért orrba-vágásoknak kiteszem magam, bemutatkoztam a fehérvári találkozón. Feltehetően sikerült is meglepetést okozni a megjelenésemmel. Talán valamennyire tudatosult is, hogy a "változás csapatának" elutasítása részemről nem zsigeri alapú, de sajnos nem sikerült sokkal közelebb hozni az álláspontunkat. Sajnos -bizonyára a valóság és a fogalmak eltérő megítélése folytán- arra a kérdésemre, hogy egy változást miképp lehet elképzelni és szorgalmazni, ha a változtatás programját mélyen titkolják, a válasz az volt: "nem csinálunk olyan hülyeséget, hogy előre megmondjuk, mit és hogyan szeretnénk. Még a végén az OMME vezérkar átvenné, megvalósítaná a mi elképzeléseinket..." Gondolom, szemléletes e mentalitása a csapatnak, annak a csoportnak, mely egyfolytában azt harsogja: mi nem az OMME ellenében harcolunk, hanem a méhészek érdekében az általunk alkalmatlannak vélt, tartott "vezérkar" ellen, amely nem hajlandó meghallgatni a mi jó és előrevivő gondolatainkat. Tudja, azokat a jó és előrevivő gondolatokat, amelyeket meg nem osztanánk az "ellenséggel", nehogy az még a végén meghallhassa és kisajátíthassa azt magának. Teszik ezt a nyitottság, a tájékoztatás szükségességének folyamatos deklarálása mellett. Tetszik, ahogy úgy szeretnének támogatókat szerezni, hogy közben senki ne tudhassa, milyen programra kellene voksolnia, kik lennének e program kidolgozói, végrehajtói. Ez ám a demokrácia...! -Gyere, Méhész, oszt' szavazz ránk! -Oszt' kire kék szavazni? -Ne törődj vele, még nem publikus... Azért csak szavazz ránk...! -Oszt' mondaná már meg valaki, mi a fenére kellene szavazzak? Mit akar megvalósítani ez a "még nem publikus" csapat? -Ne törődj ezzel te "gyalog" (Attila, a "parasztot" így nevezik a sakkjátékban...!), te csak szavazz ránk, a program sem publikus még...!
No, mit mond erre egy demokráciára "kihegyezett" "gyalog-méhész"? A fantáziájára bízom a választ, nyelvi eszközeim sajnos szegényesek az illusztráláshoz ...
Látom, a "sakkjátszma" képi ábrázolása nem kizárólag nálam nem hozott osztatlan elismerést az interpretátorának. Nos, valóban rejtett néhány masszív képzavart, csúsztatást, de a legszebbek benne a freudi elszólások. Egyre erősebb a "királyunk"... Arra a kerálra gondol a klubvezető, aki mostanság az apokaliptikus előadásával házal országszerte? Arra, aki állítólag a legdemokratikusabb királya volt a méhészek közösségének? Bájos oxymoron, ugyebár... Arra, aki állításuk szerint egymaga írta a Magyar Méhészeti Nemzeti Programot? Azt a programot, amit most támad? Azt a programot, melyből előadásának tiszteletdíját finanszírozzák? Arra a kerálra gondolna, akinek néhányuk szerint elévülhetetlen érdeme a támogatási rendszer kidolgozása? Arra, aki azt a támogatási rendszert támadja most, mely révén egy nagy királyság nagy királya lehetett? Ez a király nyikog most olyanok miatt, amik az ő uralkodása alatt jöttek létre? Ez a király, amíg a trónon, trónokon ült, mit tett az ágazat szabályozásának érdekében? Mikor emelte fel a szavát a méhegészségügy hatékonyságának javítása érdekében? Mikor emelte fel a szavát a vándorlási törvények, szabályok betartásának érdekében? Mikor sikoltozott falsetto-ban a méhsűrűség ellen, s mit lépett, hogy az ne növekedjék? Talán nem kellene szorgalmazni az egykori kerál újbóli trónra ültetését, az sem lehetetlen, hogy ő sem akarná igazán tiszta szívvel. Az viszont igaz, hogy másban meg nemigen gondolkodhatnak, hiszen a változás publikus csapat-része nemigen bővelkedik hasonló formátumú potenciális jelöltekben, máshonnan meg nehéz lesz a trónra önöknek is megfelelő, hiteles és demokratikus kerált behívni, aki még ráadásként hajlandó is lenne a "kontroll-csoporttal" együtt dolgozni. A kerálnak meg mondja meg valaki, hogy a méhegészségügy nem egy Titanic, hanem egy potenciális jéghegy. Az a jéghegy, amely felé éppen az egykori kapitány közreműködésével és vezényletével kormányozták az OMME hajóját. Nemigen hiszem, hogy ha két évvel ezelőtt nem navigált jól, akkor most jobban menne a dolog. Persze az idő előrehaladtával élesedhet a látás, sokat javulhatnak a látnoki képességek is, de a "lépcsőház-effektus" nem azonos a jövőbe látással...
Nos, kedves Keretbak, láthatja, hogy mi mindent képes felszínre hozni egy rövid kérdő mondatával is. Azért ez a tény ne riassza vissza attól, hogy ezután is kérdezzen, hiszen ez önnek alapvető joga, s látja, milyen frappáns és a mélytudatot is feltáró válaszokat generálhat a kérdéseivel. Vizuális típus vagyok, s szinte már látom is lelki szemeimmel az újonnan megválasztásra kerülő elnökséget: a trónt s az azon trónoló kerált körbeveszik a brémai muzsikusok, kedvenc baromfiai kapirgálnak körülötte, vállán kedvenc Kányája gubbaszt, színesítve a tablót a jó Gobbi Hildával és Fedák Sárival, akik nem csak a nemek kívánatos arányát javítandó kerülnének be az Elnökségbe, hanem a most itt folyó színjátékot is támogathatnák színészi kvalitásaikkal.
Vagy feltolul bennem egy másik kép:egy nagy, boldog Csapat lehetne ismét az OMME, a "Csapatot" ismét Akela, a Ridegfarkas vezetné, aki talán másodjára már nem vétené el az ugrást, a Gyűlés Sziklájánál a Szabad Nép minden olyan tagja szóhoz jutna, aki betartotta a Dzsungel Törvényét, talán még az a veszett, ámokfutó Tabaki is... Csak az a bajom, hogy olvasgatva a fehérvári rendezvényen osztogatott szórólapot, nekem nem a Szabad Nép képe ugrik be, hanem helyette minduntalan a Bender-log mentalitására sikerül csak asszociálnom, midőn az OMME kontroll csoportjának "programadó februári 12 pontját" igyekszem elemezni. Inkább megmaradok az előző vizuális megközelítésnél, az mégis csak kevésbé lehangoló...
Kedves Keretbak!
Kérném, vegyen rólam példát, s a továbbiakban ön se legyen ilyen negatív! Mint láthatja, a változáshoz "váltóláz" kell, a forradalomhoz forradalmi hangulat, a Köztársasághoz meg egy olyan okos köztársasági elnök, mint a mi Legyen Köztársaság Elnök Urunk. No, mint ősdemokratának nem kell okvetlenül neki ülnie a trónon, elég, ha okos, korszerű szakmai szemléletmódjával, korszerű érdekképviseleti módszereinek alkalmazásával és nem utolsó sorban közismert korrektségével segít visszaállítani az érdekképviseletben a most oly fájón hiányzó összefogást...