Hiába az irigység az nem jó tanácsadó.
Berci is beállt a sorba.
Volt már az NB18-as "ruszki lőszeres láda", most meg MTZ.
Azt soha nem vitattam, hogy a tavaszi felfejlesztésnél sokkal többet "turkálom" a méheket, de hamarosan a pergetéskor is ezt fogom tenni.
A MÉHÉSZET szaklap következő számában majd olvashattok egy rövid értékelést az idei évről, és arról, miként viselkedett az MTZ-m.
Annyit, hogy egyfiókos állapotig a Hunort is fekvőként kezeltem.
Persze akinek bombák a méhei nekik nincs rá szükségük, hogy szűkítéssel bíbelődjenek.
Aztán ahogy most méricskélünk, annyira nem is bombák azoknál a méhcsaládok akik két hete "lazán csuklóból" rádobták a fiókokat a korszerű rakodókra.
Talán csődöt mondott a technika?
Munka bevitele nélkül nagy eredmények csak az álmokban születnek.
Én a valóságról írok, akinek tetszik olvassa, akik pedig álmodoznak lapozzanak.
Mivel a méhlegelő rovatban írok legyen egy kis aktualitás is.
Mint tegnap írtam, néhány nap és vége a korai akácnak.
A mézelés és az eredmény sok mindentől függ!
A talaj víz-háztartása az idén perdöntőnek bizonyult.
A homokos, laza talajokon nagyon rövid ideig mértek nagyobb kilókat a méhészek.
A kötött, löszös, dimbes-dombos akácosokban jobb eredmények születhetnek, ha a méhek is rendben vannak. (de sok helyen nincsenek)
Amikor néhány gyümölcsfát ültettem 10 napja a méhesemben (előbb nem volt rá időm) a föld felső 10 centije olyan kemény volt mint a szikla!
Alatta viszont neves, 30-40 centire pedig egészen nedves.
Az akácosok így ezeken a talajokon sokkal jobban tűrték az aszályt.
Az MTZ-imet meg ne fikázd Berci, mert engem nem tudsz megsérteni, de a sok fekvőst igen!
Nekem csak egy pergetőm van, de az profi, és nem is vágyom még többre.
Szeretek földön járni, és azokat a hagyományokat tisztelni, amelyek már bizonyítottak.
Üdv:
Nagyernyei Attila