Gergely!
Azt nem tudom, hogy az ukrán határ mellett milyen vad napraforgó-féle található fel, a vad napraforgók, köztük a csicsóka is, rendkívül változatosak, nagyon sok változat és hibrid terjedt el Európában, így hazánkban is. Méhészeti szempontból a taxonómiájuknak sok jelentősége nincs, de tudni kell róluk, hogy a Helianthus nemzetségbe négy szekcióban, hét sorozatban 49 natív, észak-amerikai eredetű faj található, melyek közül két szekcióból több rendkívül terhes özöngyommá vált nálunk is.
Nálunk komolyabb jelentősége a tízszirmú napraforgónak (Helianthus decapetalus), a nagylevelű napraforgónak (H. strumosus), a csicsókának (H. tuberosus), a merevlevelű napraforgónak (H. pauciflorus), és a hibridek közül a kései napraforgónak (H. x laetiflorus) van. A helyzetet bonyolítja, hogy a csicsóka és a közeli rokonai (H. decapetalus, H. strumosus) morfológiailag rendkívül nehezen elkülöníthetőek, szinte egymásba átmenő fajokat alkotnak. A botanika iránt behatóbban érdeklődőknek szívesen adok határozókulcsokat is, de azt hiszem, minket elsősorban a méhészeti hasznosságuk foglalkoztathat.
A csicsókát és rokonait elsősorban gazdasági célból hozták be Európába, sajnos a hozzá fűzött vérmes reményeket nem váltották be, a termesztésükkel jórészt felhagytak. Elsősorban élelmezési és takarmánynövényként, méhlegelőként igyekeztek termeszteni, az 1600-as évek elejétől. Terjedésük kezdetben kifejezetten emberi hatásra következett be, majd a termesztés felhagyását követően sok helyen kivadult, s elsősorban a folyók mentén kezdett el terjedni. A botanikusok nem tudnak megegyezni, hogy a haszon- és dísznövényként kultivált, majd kivaduló fajok melyike lenne a "hunyó", gyakorlatilag a legtöbbjük a csicsóka valamelyik alakját (rendkívül változékony ez a faj) tartják az ősnek. Nálunk is megpróbálták a különböző alakokat elkülöníteni, három nyugat-dunántúli inváziós állományát is vizsgálták, elsősorban a kromoszóma-számok alapján. Kiderült, hogy a 2n=102 kromoszóma-szám alapján feltehetően a termesztett csicsóka és egy poliploid H. strumosus rassz kereszteződéséről lehet szó, illetve valószínűsítették, hogy a termesztésből kivadult termesztett csicsóka és a "szalszifisz" illetve "helianthi" (szintén termesztésből származó és kivadult) típusok mesterséges vagy spontán hibridizációjával jött létre a "tuberosus"-ként futótűzként terjedő hibrid.
Egyszer a "ződön elkövettem a csicsókával kapcsolatban egy hozzászólást, s mivel azt utólag "kiszerkesztettem", most felteszem ide, hogy ne kelljen annyit írnom (az összeomlott pendrive-ról sikerült néhány kiszerkesztett hozzászólást visszamenteni...)
torzo52 írta:
Mortimer írta:
Sebestyén József írta:
Kedves Bza!
Szerencsére én is láttam csicsókát virágzás közben, és elég jól járták a méhek. A nagy többség nektárt vitt, csak elenyésző számban hordtak virágport, hogy ez általában így van-e, vagy csak itt volt jellemző, nem tudom. Sajnos képet nem tudok feltölteni róla, mert a mérete nagyobb, mint 1 MiB.
Szia József!
Ezzel a programmal tudsz képeket átméretezni:
http://www.szoftverbazis.hu/szoftver/fo ... gyar_.html
A csicsóka nagyon hasonlít az előbb említett szilfiumra, asszem rokon fajok is. Szárazságban is szépen virágzott idén, bár csak a buszról láttam, tehát a méheket nem figyeltem rajta. Én is kiváncsi lennék, milyen méhészeti szempontból, mert a méheken túl az embert is táplálja, érdemes lehet ültetni.
Szervusztok!
Magam is tapasztaltam, hogy járják rendesen a csicsókát a méhek. Két remiz közt van egy elég nagy darab föld aminek a remiz felőli oldalán egy három méteres sávban minden évben virágzik.
Élőszőr én is összetévesztettem a szilfiúmmal, de felvilágosítottak, hogy ez csicsóka. Azt viszont ne tudom, hogy ez egy hektárra vetítve mennyi nektárt ad. Talán Tomipapa ebben kompetensebb! Érdemes vetni? A méhes mellett van egy hektár föld
amin az idén facélia volt és jövőre is ezt tervezem, csak kicsit későbbi vetéssel, mert az idén belenyílott a napraforgóba. Viszont nagyon pikáns ízt adott a napraforgónak. Magam is gondolkodtam az Óvári Gigant vetésére, de mag híján ez lehetetlen. Ami meg a palántát illeti borzasztóan drágán adja a Makai dr. által levédett 'Óvári Gigant' fajtát! Még ha 27Ft adná is, akkor is horribilis összeg lenne az ültetése egy hektár tekintetében is!
Uraim!
A csicsóka kérdésköre annyira bonyolult, hogy hezitáltam, belefogjak-é, avagy válaszoljam meg egyszerűen a kérdést: a csicsóka nemigen ad méhlegelőt! Aztán mégis úgy gondoltam, megosztom veletek e növénnyel kapcsolatos néhány gondolatomat, mert a rövid, egymondatos válaszok nem világítanak rá a faj(?) hazai jelentőségére.
A kérdőjelet azért tettem ki, mert még a vadon található évelő napraforgó-fajokkal foglalkozó botanikusok is gyakorta teljesen eltérő módon értékelik.
Elöljáróban annyit, hogy a hazánkba behurcolt (adventív) csicsóka sem egységes faj, morfológiailag megkülönböztetünk "vad" és termesztett csicsókát. Kromoszóma-számát tekintve ugyan mindkettő poliploid, 2n:102, s ez minden hazai populációra egységesen igaz. A lényeg, hogy a vad csicsóka vékony gumókat fejleszt a rhizomák végén, a termesztett csicsóka viszont vastag, gyakran gömbölyű gumókat képez, de a fajták(?) gumójának színe is rendkívül változatos. I'zsó, aki részletes monográfiát írt a csicsókáról, azt mondta: "Tulajdonképpen minden csicsókafajta vagy tájfajta heterozigóta szülő vegetatív származékának tekinthető, és különféle fajtaelemeket rejt magában. Így bármely nemesített fajta vagy tájfajta egy ízben végzett egyszerű generatív szaporításából a hasadás alapján a különféle alakok végtelen variációját kapjuk..." (1955).
A Tápiószelei Agrobotanikai Központ génbankjában 54 fajtája található a termesztett csicsókának.
Látható, hogy a fajon belül is nagyon nagy a változatosság, s ehhez hozzájárul, hogy a csicsóka és a rokon évelő fajok nagyon könnyen kereszteződtek egymással. Hazánkban megtalálható a vad és termesztett csicsókán kívül még a merevlevelű napraforgó és a kései napraforgó ( csicsóka= Helianthus tuberosus, merevlevelű napraforgó=Helianthus pauciflorus és a két faj hibridje, a kései napraforgó= Helianthus X laetiflorus), ráadásképp mindegyik feltalálható kivadulva.
Az bizonyos, hogy a csicsóka populációiban találtak már maghozó egyedeket is, de az irodalom közlése, mely szerint a csicsóka nálunk nem terem magot, nagyrészt helytálló, mert hazánkban a téma kutatói is mindössze néhány esetben találkoztak terméshozó állománnyal, szinte kizárólag a vad csicsóka populációiban. A csicsókánál ezért beszélnek generatív és vegetatív típusokról, de az irodalom szerint a hazai állományok szinte kizárólag vegetatív úton szaporodnak. Érthető is ez, mivel a ritka kivételektől eltekintve a csicsóka olyan kései időpontban virágzik, hogy nálunk magot érlelni képtelen, pedig entomofil (rovarporozta) és idegen megporzású faj az észak-amerikai géncentrumában.
A csicsóka nézetem szerint egy "hulladékgyűjtő" faj, hasonlatosan a Helianthus-nemzetség másik gyűjtőfajához, a Helianthus strumosus-hoz. A botanikusok, ha nem tudnak betuszkolni egy évelő napraforgó-fajt a "megfelelő" helyre, besorolják a H. strumosus vagy a H. tuberosus kategóriába, bár tisztában vannak vele, hogy ez csak kényszermegoldás, a faj- vagy hibrid-populáció változatossága szinte egyedenkénti kisfaj-besorolást tenne szükségessé.
A faj nagyon régtől bekerült Európába (kb. 1607 körül), hazánkban 1886-tól van adat termesztéséről és kivadulásáról, s azóta szinte minden természetes vízfolyás, tó mellett felbukkant már. Csak érdekességképp említeném Sebestyén Jóskának, hogy a Helianthus pauciflorus elvadulására Gayer Gyula 1913-ban éppen Celldömölköt adta meg lelőhelyként... Tudomásul kell vennünk, hogy a csicsóka (és rokon fajai) agresszív özönnövényként viselkedik egész Európában, így hazánkban is, annak ellenére, hogy nem maggal, hanem rhizomával terjed, s veszélyeztethet minden vizes élőhelyet. A tartós vízborítást nem szereti, de az ártéri területeken homogén állományt képes alkotni, kiszorítva minden más fajt az élőhelyről, olyan borítottságot és magasságot képes produkálni, ami minden növénnyel szemben dominanciát biztosít számára. Ehhez járul allelopátiás tulajdonsága. Egyedül az árnyékot nem szereti. A termesztett csicsóka szárazabb élőhelyeken is el tud szaporodni, a mi csörgősen száraz meszes homokpusztai viszonyaink között is hektárszám terjed, a velünk szemben található felhagyott szántón is teljesen elhatalmasodott, kiszorítva a selyemkórót is a területről. Igaz, az idén a virágzásig sem jutott el az aszály miatt, de az előző évben gyönyörű virágzást produkált. Rendszeresen figyeltem, hogy mennyire vonzza a méheket, de nálunk nem tapasztaltam, hogy gyűjtöttek volna róla.
Özönnövényként értékelik egyébként Szlovákiában és Erdélyben is, a visszaszorításáról többek között Fehér közölt adatokat a nyitrai egyetemen folytatott kísérleteiről, melyekben a kaszálás időpontjának helyes megválasztását hangsúlyozta. A csicsóka ui. minden évben "gumót vált", s ha akkor kaszálják le, amikor az új gumók fejlesztéséhez sok tápanyagra lenne szüksége, akkor pár év alatt "kimerül". Ezt a módszert alkalmazza a Hortobágyi Nemzeti Park is Szabolcs-Szatmár-Beregben a csicsóka visszaszorítására.
Mielőtt esmeg megvádolna valaki "méregzöld" voltom hangsúlyozva, le kell szögeznem, hogy e fajt sem üldözöm, elismerem értékeit, hisz ragyogó inulin-forrás a gumója, igy a cukorbetegek is fogyaszthatják, (bár javasolom mértékkel, ui. tartalmaz cukrot is, bár az szinte teljes mértékben fruktóz. Ha pedig találna valaki olyan korán virágzó alakot, mely képes lenne nektár és virágpor szolgáltatásra, hát üsse kő, még méhlegelőnek is jó lehetne, hisz a rokonságban jeles mézelők is akadnak. Sok rokon fajt dísznövényként kultiválnak, azok is várhatóan egykettőre "kiszabadulnak" a kertekből, s korábbi virágzásukkal még szép invazív karriert is befuthatnak...
Hát ennyit dióhéjban csicsóka-ügyben, ha valakit érdekel mélyebben e növény, csak kérdezzen bátran...
Üdv: Tomipapa
A csicsóka-félék (jobb évelő vad napraforgóként nevezni őket) elsősorban vízfolyások mentén tudtak rohamosan terjedni. Elsősorban hidrochoriával és vegetatív úton szaporodnak. A méhlegelő szempontjából is azért nem igen jöhetnek számításba, mert nálunk a vegetatív típusú alakok vannak túlnyomó többségben, azok pedig szeptember végétől, október elejétől kezdenek virágozni. Nem kifejezetten kívánatosak tehát méhlegelőnek. A generatív, sokkal korábban virágzó típusok (virágzásuk augusztus közepétől októberig) ritkábbak. Az irodalom megemlékezik egy igen korai fajtáról is, a cv. Blanc commun D.19. fajta július közepe-végétől augusztus végéig virágzik. No, ez képes csíraképes kaszatot hozni, maggal is jól terjed (víz- és madár-terjesztéssel). Ha valaki méhlegelőnek szeretné telepíteni a csicsóka-féléket, keressen a környezetében korán virágzó, sok virágzattal rendelkező rasszokat, s azokat szaporítsa, mert a vad napraforgók elsősorban rovar- és idegen-megporzásúak (az önmegporzásból csíraképes kaszat szinte egyáltalán nem -csak mintegy 0,3 %-ban- képes fejlődni).
Azt nem tudom, milyen típusba tartozik az említett "ukrán határ-közeli" vad-csicsóka vagy helyesebben napraforgó-féle, de az irodalom szerint a vad csicsóka az 1970-es évektől kezdve kezdett el robbanásszerűen terjedni a Felső-Tisza-vidéken, Kárpátalján, Erdélyben, e helyeken elsősorban a H. tuberosus ssp. subcanescens-nek határozták meg Ukrajnában az adatközlők. Kárpát-Ukrajnában terjed a H. x laetiflorus is, megtalálták a H. pauciflorus-t is, valamint e környékről érkeztek adatok a H. decapetalus és a H. strumosus kivadulásáról is.
Vélelmem, hogy hiába szolgáltatnak e kései virágozású növények ilyenkor virágport (alkalmanként akár nektárt is), az alacsonyabb hőmérséklet miatt a nektározás nem hasznos már és a fiasítás kitolódása sem kívánatos szeptember vége után. Sajnos így a méhanyák sokáig fenntartják a fiasítást (nagyon gyakran éppen az erős atkafertőzés következtében, annak mintegy kompenzálására), s ha nem lehet fiasításmentes állapotot elérni, az atkairtás hatékonysága is kérdőjeles, nem végezhető el a zárókezelés sem. A zöldítés következtében "kapott" kései méhlegelők hasznosságáról is nagyon sok méhész negatív véleménnyel van. Ha meg a klímaváltozás következtében ennyire kitolódik a szezon vége, akkor el kell gondolkodnunk, hogy a nyugalom híján merre mozduljunk, mert a kései legelők általában nem támogatják a jó telelést sem. Lehet, hogy a korzikai méhészekkel kell konzultáljunk, a Miel de Corse eredetvédett mézek között van egy november környékén gyűjtött "őszi méz" is...
Beszélgettünk már ezekről a Méhész Fórumon is régebben, csak gondolatébresztőnek két idézet (a borostyán virágzása, mézelése kapcsán folyt a diskurzus):
http://meheszforum.hu/forum/viewtopic.php?f=6&t=58&p=110858&hilit=Miel+de+Corse#p110858http://meheszforum.hu/forum/viewtopic.php?f=6&t=58&p=110869&hilit=Miel+de+Corse#p110869Ha Geddekas tanulmányutat szeretne szervezni Korzikára, néhány helybéli méhészet és az elérhetőségeik. A kutatási programba is fel lehetne venni a klímaváltozást és az arra adható lehetséges reakciókat, s a szakbizottsági munka folytán is érdemes lenne a fókuszálás a témára. No, majd a Doktor Úr talán rávetődik...
http://www.mieldecorse.com/apiculteurs-AOP/carte.html