Tovább kutakodtam régebbi feljegyzéseimben.
Volt amikor hétpecsétes titokként kezeltem a következő adatokat.
Ismét Romhány, második akác.
Hogy, állításom valódiságát bizonyítsam egy olyan nevet is leírok, aki (akik) azóta már nem méhészkednek.
Somogyi Zoltán és felesége Kati ( a Tolna Megyei Méhész Egyesület volt gazdasági vezetője) említette nekem valamikor 1990-ben, hogy Romhányt el lehet érni Szekszárdról.
Akkoriban az első akác elég jól sikerült, a méheim is bombák voltak, de Nógrádból nem voltak tapasztalatim mert előtte a Bakonyba, főként Rédére jártam.
Miattuk, elmondásuk alapján kerültem Romhányba, később Keszegre, Felsőpeténybe, Szécsénykébe.
Az egyik alkalommal kérdeztem Somogyiékat, hogy mikor tervezzük a vándorlást?
Ők most még nem tudnak jönni, mert még ki sem pörgettek.
Én két nap múlva mentem.
A tájolási napon(pénteken)7 kiló, utána 11 majd 12!!!!!
Ők hétfőn reggel pakoltak szakadó esőben.
Délután felhőszakadás, jégeső, vége lett az akácnak.
Még a vihar után 5 kilót bekínlódtak a családok, és kutatás.
Miért írom ezt?
Mert a péntek hajnali pakolászásunkkor majd meg fagytunk, volt aki azt mondta fázik a füle.
Olyan 3-4 fok lehetett!
A dandár elejére érkeztem, hidegfront után.
Arisztaiosz soha nem vándorolt több száz kilométert, amit tud, azt is mástól hallotta.
Én elismerem biológiai és egyéb szakmai tudását, de mint kiderült azt is mások írták helyette.
Lehet a fikázásomat is?
Szeretném a másik oldallal közölni, hogy új időszámítás kezdődött.
Meg kéne nyugodniuk, és a szakmára koncentrálni.
Írásaimban nem azt állítom, hogy a hideg hajnalok nélkül nem mézel az akác, de a lényeg a nappali 24-27 fok.
Mostani telephelyemen megtapasztaltam a másik végletet is.
Éjjel 18 fok nappal 34.
Akkor is jól sikerült az akác.
Tegnap 15 fokban volt 70 deka itt a faluban.
Csodálatos növény, és csodálatosak a méhek.
Nagyernyei Attila