Attól függ ki mit tekint északi akácnak.
Ez mindig annak a függvénye, hogy mekkora eltérés van a két virágzás között.
Azt javaslom, hogy aki második akácra szeretne vándorolni, mindenképpen saját szemével győződjön meg a különbségről.
Nagy pontosságot, és komoly szervezést igényel egy vándorlás, ezt majd a későbbi írásaimban részletezem.
A 33 év alatt kétszer szaladtam alá, és háromszor nem vándoroltam, mert vagy elkéstem volna, vagy fagy volt.
Az összes többi vándorlás megérte, a rekord méréseim is ott születtek.
A méhek hajnali kiengedését követően gyakorlatilag nincs tájolás, többször már 10 óra körül megvolt az első kilóm.
Ebből látszik, hogy dandárt követően, dandár elejére szoktam érkezni, a jobb eredményeim akkor születtek, amikor elkaptam a fenti akác elejét.
Az utóbbi években sajnos egyre közelebb kerültek a virágzások, nagyon nehéz jó döntést hozni.
Az északi akácon már sokkal jobbak a méhcsaládok, és az akácra vannak rákattanva.
Valóban oda nem érdemes gyenge állománnyal felmenni.
Néhány nap alatt eldől, hogy milyen a hordás.
Aztán jöhet a kutatásban való pergetés, a nagy méhsűrűség miatt véleményem szerint ez a legkeményebb időszak.
Most úgy látom a 33 év távlatából, hogy a statisztikám alapján egyértelműen megérte felmenni akácra.
Viszont kicsit óvatosabb lettem, mert az útdíj, a pályamatrica, a munkabér és az 1.000 Ft-os akácméz ára lehűti vándorlási szenvedélyem.
Nagyon sok tényezőt kell mérlegre helyezni, és akkor lehet dönteni.
Egy biztos.
A vándorlás teljesen felborítja az egész életünket, nagy lemondással jár.
A vélt haszon reményében ezt is a serpenyőbe kell tenni.
Nekem a legszebb méhészeti emlékeim a második akácról valók.
Húsz évvel ezelőtt június 1-én mentem Nógrádba!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A foci VB-t június közepétől a kocsmában néztük, néhány sör mellett.
Pár éve május 13.-án a második akácnak is vége volt!
Mi ez ha nem globális felmelegedés?
Remélem az északi akácon pergetett eredményeimet nem csak az emlékkönyvemből fogom ezek után olvasgatni.
Minden második akácra ácsingózó, vállalkozó méhésztársamnak azt kívánom, hogy ne habozzanak, ha szépek a méhcsaládjaik, és elérik az ottani erdőt, menjenek!
Azt a felemelő érzést semmi nem pótolhatja, amit dandár alatt produkálnak a méhek.
Olyankor mindig azt érzetem, hogy 120 évig fogok élni.
Aztán ha a jégtől kopogott a bódém, és virágoktól roskadó ágakat tépett a vihar...........hát ez is benne van.
Kellemes, balesetmentes vándorlást kívánok!
Nagyernyei Attila