Áthoztam a témát a méhészeti rendezvényekből, mert szerintem itt jobb helye van. Arra szeretnék reagálni, ami ott le van írva, hogy a határon történő ellenőrzés megoldaná a helyzetet. Én azért vaktában nem szoktam lövöldözni, hanem utána nézek legalább minimális szinten a dolgoknak. Az első kérdésem az lenne, hogy melyik határról beszélünk? Ukrán méz esetében jöhet szóba a magyar határ. 2 ezer tonna körül jön be évente, azaz az EU-s mézimport 4-5 százaléka. Mit is érnénk el vele, ha minden tételt ellenőriznénk? Másik: kínai méz. Gyakorlatilag Belgium, Lengyelország, Spanyolország akik behozzák a kínai mézet. Ők aztán terítik. Ez a méznek nevezett valami milyen göngyölegben jön be? Ha tartályhajó hozza, akkor az egy homogén elegy, könnyű lenne a mintázás. Ha azonban 300 kilós hordókban van, akkor miként történne a mintavétel? Ugye több, mint 200 ezer hordóról beszélünk. Egyenként mindegyikből? Vagy az az életszerűbb, hogy odagördítünk a mintavevő elé 100 olyan hordót, amelyik meg fog felelni a vizsgálatoknak. Ez csak akkor működne, ha a méztermelők képviselője is jelen lenne a mintavételnél. Aki nem olyan ember, hogy ha megkínálják néhány száz millió forinttal, akkor nem fog szemet hunyni afelett, hogy melyik hordót mintázzák. A következő kérdés a vizsgálati módszer. Most van olyan módszer, amellyel a rizsszirup kimutatható, de mégsem merték leírni azt, hogy hamis, hanem, hogy gyanús. Talán egyszer a gyanú ténnyé változik majd. De mi a garancia, hogy nem fogják megtalálni ennek a markernek a kivonási módszerét (tudom is én pl. egy gyantaszűréssel)?
Fentiekből következik, hogy nem ez a hamisítás veszélyének kritikus szabályozási pontja. A kritikus szabályozási pont az, hogy ezek a kínai pancsolmányok nem keverhetők össze az európai, de mondhatnám a dél amerikai, mexikói mézekkel. A szutykot, akinek van kedve hozzá, az önmagában fogyassza. Az ellenőrzésnek pedig adatbázis alapúnak kell lennie. Amit webes eléréssel a vásárló még az üzletben tud ellenőrizni, hogy az a méz, aminek beolvasta a QR kódját melyik ország, melyik termelőjétől származik, és az a termelő hány méhcsaláddal hány kiló mézet termelt az adott évben. Ha azt látja, hogy 400 kilót, akkor a polcról majd levesz egy másik üveget, olyan méhészét, aki csak 40 kilót termelt. Persze van még sok részletkérdés, de az informatikai alapú, vásárló által is igénybe vehető ellenőrzést semmi nem tudja helyettesíteni.
Szóval szoktam böngészni az adatokat, és kíváncsi voltam arra is, hogy tavaly mennyi mézet exportáltunk mi az EU-ba? Én azt találtam, hogy 14 ezer 997 tonnát. Előtte évben: 16 ezer 256 tonnát. Az előtt 17 ezer tonnát, és előtte szintén 17 ezer tonnát. Ha jól értem, akkor a mézfelvásárlás drasztikus csökkenése csupán 10 százalékos export csökkenést idézett elő? Miközben nem hoztunk be több mézet külföldről. A rizsszirup behozatalt még nem néztem, de meg fog történni. Ugyanis tudtommal a tizenhétezer tonnás években igencsak szerény volt a méztermés. Valahogy nem jön ki a matematika, mert áthúzódó tételekkel sem magyarázhatók ezek a számok. Szóval az informatikai ellenőrzés nagyon is hiányzik a rendszerből. Mennyi volt a felvásárlás, mennyi az import méz, mennyi a hazai eladás, mennyi az export eladás. Ezeknek nyilvános adatoknak kellene lennie. No meg a felvásárlási jegyeknek is be kellene kerülni a NAV online rendszerébe (mert szerintem az nem kerül be), hiszen anélkül nem tudjuk meg a felvásárolt mennyiséget. Az adatok lekérdezhetősége valószínűleg jogi aggályokat is felvet. De hát ezt meg lehet oldani azzal, hogy csak az kap engedélyt mézkereskedelemre, aki vállalja az adatszolgáltatást.