Érdekes téma ez a mézár dolog...
Nézzük talán más oldalról, a sajátunkéról. Tegyünk fel magunknak néhány kérdést és válaszoljuk is meg saját magunknak. Vagy akár itt is...Itt is, magunknak...
Miért kezdtünk el méhészkedni, miért tettünk bele sokszor önmagunkat nem kímélve, pénzt, időt, munkát, szaktudást? Mondta-e valaki nekünk, hogy ezt kell csinálnunk?
(Gyakran magánéletünk, családunk rovására)
Garantált-e nekünk bárki is ezért biztos jövedelmet, megélhetést? Ígérte-e nekünk bármely kereskedő is, hogy termelj és én majd mindíg és magas áron megveszem a mézed?
Ígért-e nekünk valaki mindig optimális időjárást, jó termést?
Megértjük-e, hogy mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud és ezzel mi nem igazán tudunk befolyással lenni?
Ígérte-e nekünk valaki, hogy hozzánk mindig, mindenki tisztességesen fog viszonyulni? Mi magunk tisztességesek vagyunk-e egyáltalán? Mi az a tisztesség?
Tudunk-e másokra hatni saját helyesnek vélt állaspontukkal akkor, ha az illetőnek pénzre van szüksége?
Viszont tény, hogy sok mindent el tudnánk közösen érni, főleg ha egy irányba haladnánk. De működik-e az egy irányba haladás úgy általában is és nálunk méhészeknél is? Működött-e bármikor is vagy működni fog egyáltalán valaha? Mi mozgatja a világot ez ezen belül a mi szakmánkat, tevékenységünket? Tudunk-e ezen változtatni?
Mit tudunk tenni? Mit lehet tenni egyáltalán? Mi lesz ennek a vége?
Ismeri valaki a tíz tehenes példát?
