Van egy kedves kis mese, amit nagyon szeretek. Sokszor elmesélem a gyerekeknek. Nagyon tanulságos. Most veletek is megosztom. A címe:
A török hentes esete a magyar marhakereskedővel
(Igaz történet alapján.)
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, ahol a ház tetejére felmennek, s a kéményen leereszkednek, ott történt ez a mese.
Volt egyszer egy török hentes akit Szulejmánnak hívtak. Szorgalmas, jól nevelt, becsületes, művelt, feltörekvő fiatalember volt. Egy barátjánál dolgozott alkalmazottként, de többre vágyott…
Mikor egyszer reggel felkelt, elkiáltotta magát a családnak :
„Akár mi is lesz, én nyitok egy saját boltot, és ellátom a jó török embereket jófajta marhahússal.”
Tudta, hogy Magyarországon prémium marhát vásárolhat. Kutakodott az interneten, és rátalált egy szimpatikus magyar marhakereskedőre. Tolmács, telefonbeszélgetések, e-mailek, üzleti vacsora……. Minden nagyszerűen sikeredett, nyélbe is ütötték az üzletet.
Ömlöttek a csodás jószágok Törökországba, nem győzték főtengelycsapágyazni a kamionokat, annyit fordultak. A törökök meg mind a tíz ujjukat megnyalták a kifogástalan minőségű húsból készült ételek után.
Az öröm azonban, nem sokáig tartott. A megbeszéltek ellenére, a marhák minősége egyre romlott, az áruk meg csak egyre feljebb csúszott. Mondták a hentes haverjai: „Ne foglalkozz vele Szulejmán, megeszik a testvéreink azt a csoffadt húst is. Emelj te is árat, aztán megy minden tovább a megszokott kerékvágásban.”
Neveltetéséből adódóan azonban Szulejmánt nem hagyta nyugodni a dolog.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a fuvarral is megpróbálták „lehúzni”.
Fogta magát- nem volt rest- autóba ült, hogy megnézze mi a probléma az üzletfelénél.
Azt éppen egy felvásárlás kellős közepén találta egy kis faluban.
A felvásárlóra közben rájött a szapora, mivel azelőtt este a töröktől származó extra profitból tartott bulika elég jól sikerült…..
Amíg a mester „trónolt”, gondolta a hentes ,valahogy szóba kellene elegyednie a marhatenyésztő bácsikával. Mit ad Isten, a bácsi unokája perfektül beszélt törökül. Na ekkor aztán elindult a „lavina”. A bácsi elmesélte, hogy milyen megalázó áron veszik meg a kifogástalan állatokat,éppen ,hogy megélnek belőle. Meg azt is elmondta, hogy volt múltkoriba egy hibás jószága, amit meg akart tartani, de a felvásárló azt mondta neki, hogy: „Annak a félnótás töröknek ez is jó lesz.” Miután ezeket megtudta Szulejmán, úgy felment benne a pumpa, hogy a visszatérő felvásárló ánuszába dugta a bikafejes sétálópálcáját, majd rituális keretek között elégette a szerződésüket.
Vett magának egy Audi A8L-t, a fiainak 1-1db Scania S730 „dögös” szerelvényt, és azóta személyesen járnak felvásárolni Magyarországra a szebbnél szebb jószágokat.
A bácsika és a többi tenyésztő azóta nyugalomban élnek, tisztességes fizetséget kapnak a munkájukért. A szénát is már John Deere-rel hordják. A törökök meg továbbra is nyalogatják az ujjaikat.
Hogy mi lett a marhakereskedővel? Miután felépült, nem nagyon jutott bulikára zseton. Amikor a bácsika felé téved, néha löknek neki egy kis 0,1%-os tejet, hogy legyen mibe mártogatni a száraz kenyeret.
Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi járjon utána!
Ui.:Úgy hírlik, hála Istennek akad egy-két mézkedvelő „török hentes” a piacon……
