Mortimer!
Végre egy értelmes ember is megszólal. Pontosan így van, ahogyan írod. Én azon ütköztem meg, hogy az elfogyasztott lepény kb. 10 szeresének megfelelő mennyiségű vizet vittek el, amire kapásból azt mondtam először, hogy kifolyt. De nem folyt ki, mert amelyik nem kapott lepényt, annál 3 hét után is ott van. Ha ez a víz mind a lepényre használódott el, akkor a lepény saját víztartalmával együtt már hol vagyunk az egy rész cukor 8 rész vízhez képest? Ha a sok vizet mondjuk a benn lévő kristályos mézhez rakták volna, akkor miért nem hordták el azok, ahol nem volt lepény? Kristályos méz ott is lehetett. Azért írtam oszkárnak a tél végét, és a nagyon híg löttyöt, mert nekem pont olyan érzésem van, hogy az már túl van a higroszkóposság határán. Próbáltam keresgetni, hogy milyen töménységig higroszkópos a méz. Ugye,ha ennek nincs határa, akkor egy gyűszűnyi mézzel is össze lehetne gyűjteni az összes lucskot a kaptárban. Ez viszont nem igaz. Gondoltam arra, is hogy nem raktározzák a vizet, hanem a sok folyadék miatt a méh belében maradva hasmenést vált ki. Nem láttam a jelét. A sóról tudom, hogy meg lehet vele bolondítani a méheket. Minél többet rakok az itatóba, annál többet visznek el belőle. Létezik olyan, hogy sómérgezés. Tehát még az is felmerülhet, hogy amelyik méhek ezt sós vizet elvitték, azok nem elraktározták, hanem elpusztultak tőle. De nem volt pusztulás. Gondolhatod, hogy ha tisztában vagyok a dolgokkal, akkor nem fogom előidézni, tehát annyi sót nem rakok bele, hogy gond legyen belőle. Ugye azt írtam, hogy a sóval meg lehet bolondítani a méheket. Ahol nem volt lepény, ott viszont mégsem vitték el. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy a Liebig törvényből kell kiindulni. Ennek az a lényege, hogy az élő szervezetek mindig a legkisebb mennyiségben jelen lévő tápanyag arányában használják fel a többi tápanyagot. Tehát ha valamiből a szükségletnek csak a fele van meg, akkor a többi dologból hiába van többszörös mennyiség, akkor annak is a szükséglet felét fogja felhasználni, a többit akár el is pazarolhatja. Tehát ha nincs fehérje, akkor a sót sem hasznosítja. Úgy mondjuk, hogy a fehérje limitálja a sófogyasztást. De ez akár fordítva is lehet. A Liebig törvényt kiterjesztve például meg lehetne állapítani, hogy mi a limitáló tényező a kora tavaszi fiasítás beindulása esetén. Amatőrök írta odaát nemrégiben (akit szintén egy értelmes embernek tartok), hogy azóta nem takar, mióta azt tapasztalta, hogy a hidegben, talán behavazódott méhcsalád nemhogy túlélte a telet, de a legjobbak között volt akáckor. Ezt a jelenséget pontosan ugyanígy, én is leírtam már, lehet, hogy még az OMME fórumra. Tehát a limitáló tényező egészen biztosan nem a hőmérséklet. Ha egyszer felfűtik a kaptárt, akkor azt tartják is, ezért lesznek a legjobbak. Limitáló lehetne ilyenkor az elraktározott virágpor. Ha nincs elég, akkor leáll a fiasítás. Hidegben több mézet eléget a család, ezért ha az elraktározott virágpor éppen nem ott van, ahol hozzáférnek, akkor nagyobb esély van a több méz elégetésével, hogy rátaláljanak. Szűkített, hőszigetelt fészekben kisebb az esély erre. Igen ám, de a víz ne lenne limitáló tényező? Ami a méh testének jóval nagyobb részét teszi ki, mint a fehérje? A fehérjét raktározza, a vizet nem? Ésszerű ez? Akkor igen, ha enélkül is megoldja a természet. A higroszkópos méz erre pont megfelelő lehet. Jó-jó, de mi van az erjedéssel? Hát az, hogy az hőmérséklet függő. Hidegben az erjesztő organizmusok nem erjesztenek. Tehát, ha a higroszkópos méz a fürt belsejében van, akkor az erjedhetne. Azért nem teszi, mert a méhek egyrészt felhasználják, másrészt sokkal kevesebb keletkezik belőle, mert a relatív páratartalom itt alacsonyabb. Ha a fürtön kívül van fedetlen méz, akkor ott magasabb a relatív páratartalom, ezért sok keletkezik. Ott azért nem erjed, mert ott a hőmérséklet alacsony. Éppen ezért vízraktárnak még jó is lehetne. Ehhez viszont nem fér hozzá hidegebb időben a fürtben lévő méh, csak akkor, amikor annyira felmelegszik az idő, hogy a fürt kitágul. Akkor viszont ésszerű lenne nekik ezt a vizet behozni fürtön belülre. Tehát a víz raktározása ezáltal meg is tudna valósulni. A víz egészen biztosan limitáló tényező. Ha a víz felhasználása csak a külső vízhordás esetén lehetséges, akkor viszont egy hőszigetelővel szűkített méhcsaládban, ahol nincs lucskosodás, a fiasításnak is le kellene állnia. Nekem ezzel ellenkező tapasztalataim vannak. Ezért gondolom azt, hogy valamiféle vízraktározásnak mégiscsak kell lennie.