A borsodi "fiaim".
Ha elolvassátok ezt a hozzászólásomat, igazat fogtok adni, hogy miért ide írtam.
Két éve voltak nálam a "méhésztanoncok" akkor csupán 16 évesen.
Nagypapájuk elhunyt, és az öreg "kacatjaival" kezdtek el méhészkedni, közben itt a Fekete-Fehér Méhészklubon egymásra találtunk.
2015-ben a hárs alatt voltak nálunk egy hétig, amiből kettő lett.
Mára az ikrek felnőttek, kigyúrt erős fiúk lettek.
30 méhcsaládjuk van, és 10 szaporítás.
Az idén a napraforgó pergetésnél segítettek, annak minden mozzanatában részt vettek.
A korai kelést nem nagyon díjazták, de mindenben szó nélkül, alázatosan segítettek.
Olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy feleségemmel, Judittal családtagként kezeljük őket.
Szorgalmasak, baromi okosak, vidámak, úgyhogy én is fiatalabbnak éreztem magam 5 napig.
Holnap hajnalban indulnak Spanyolországba nyaralni, az iskola jóvoltából, szép tanulmányi eredményük miatt.
Lakóhelyemről én vittem őket haza, az ország túlsó szegletébe.
Olyan vidékre ahol krónikus a munkaundor, Borsod megye kemény magja az otthonuk.
Szívfacsaró tudni hol élnek, milyen emberek(?) közelében.
Az út szélén megpillantottam egy rókát, még az sem vörös arrafelé.
Elmentünk kirándulni velük Rudabányára, a bányatóhoz ami festői környezetben lévő tengerszem.
Amikor elváltunk a sírás kerülgetett, hogy ennyire okos, nyelveket beszélő lángész fiúknak mi lesz a sorsuk.
Nővérük már egyetemre jár, jövőre ők is továbbtanulnak.
Remélem nem hagyják el az országot mert erről is beszéltem velük.
Egy eminens iskolába járnak Miskolcon, az osztály fele nem itthon képzeli el a jövőt!
Tavaly Atyával vittem nekik méhanyákat Csányi Antitól.
Az idén az új anyáknak 100%-os volt az elfogadása!
Büszke vagyok rájuk, de fáj a szívem!
Akácon gyönyörű eredményük lett, de a mézük egy részétől már meg kellett válniuk 1.200 Ft-os áron adták el.
Jó nyaralást fiúk, várunk benneteket jövőre is!
Nagyernyei Attila