Kitin!
Egyáltalán nem térek ki a téma elől.
Már vagy másfél éve feltettem ide egy fotót, hogy Ausztráliában több méhészetben a betegség felderítésére kutyákat alkalmaznak.
A kutyák nagy biztonsággal (szakértők szerint) tíz különböző szagot tudnak megkülönböztetni, de a gyakorlatban csak négyet, ötöt.
Tehát ez a része biztosan működik.
A nyúlós felderítése kezdeti stádiumban kutyával nem lehetséges.
Ehhez szag kell!
Nekem 16 évi méhegészségügyi tapasztalatom az, hogy sajnos a méhészek egy része még akkor sem veszi észre a betegséget ha már folynak a keretek!!!!
Én ezt magam is több alkalommal tapasztaltam, ami lesújtó.
Miből gondolom, hogy remek ötlet?
Abból, hogy kaptárbontás nélkül néhány perc alatt 100 családot átvizsgál egy kutya.
A konténerben is működik!
Ismerjük e kellőképpen ezt a betegséget?
A klasszikus formáját amit évtizedek óta tanítanak igen, egyébként nem.
Tehát lyukas, horpadt, sörétes a fedett fias, majd gyufaszálat belenyomva az elhalt álcába, kávébarna bűzös cuccot lehet néhány centire kihúzni.
Korai szakaszban való felismerése mézkoszorú vizsgálattal esetleg kimutatható.
Erre vannak különböző tesztcsíkok, amelyek elszíneződése esetén a gyanú fokozódik.
Ezt kérdezed még:
" Ki tartaná, ki szállítaná illetve a vele járó költségeket ki fizetné?"
Erre a kérdésedre tudok legegyszerűbben válaszolni.
Ez akkor lesz aktuális kérdés, ha valaki komolyan veszi ezt a dolgot.
Addig pedig jó el vagyunk így egymás közt.
És még valami.
Nem kell hozzá fajkutya!
Német juhász, vizsla, tacsi..bár milyen.
Zalában az egyik méhészkolléga már megcsinálta a tesztet egy úgynevezett "vércsapa" kutyával.
Ez egy kistestű, drótszőrű kutyus.
A vadászok biztosan tudják a pontos fajtát.
Azt én vagy 5 éve láttam, de "felhúztam magam" az akkori vezetés hozzáállásán, és a középső ujjam valahogy görcsbe rándult, felfelé.
Nem törtem sem akkor, sem most babérokra, de amennyi marhaságra elköltik a pénzt mindenféle "alkalmazott kutatásra", szerintem ez is megérne egy misét.
Én már nem kínlódok vele.
Tavaly leírtam, hogy az egyik dombóvári kollégának van egy tacsija, amit arra tanított, hogy keresse a kaptárban az egereket.
Amikor kiszállnak a kocsiból, a tacsi hopp....már fel is ugrik a kaptárakra és végigszaladva ellenőrzi nincs e rágcsáló valamelyikben.
Természetesen vannak fent egérrácsok, de egyik alkalommal későn tette fel, és beszöktek az egerek.
A kutya akkor észrevett egyet, azóta keresi őket.
Ne értékeljük le a szimatukat!
Nekünk a szaglásunk sehol nincs a kutyáéhoz képest!
Ezeknek az állatoknak a nyúlós keresése egy játék lenne, nekünk pedig a fellelése egy borzalom.
Üdv:
Nagyernyei Attila