Az utcánkba él 2 nyugdíjas házaspár azt se tudja merre van arccal előre nemhogy külföld, a megyét nem hagyták el és nem csak ők, hanem a borsal és a megyei napilapokkal agymosott tömeg nagy része. Úgy beszélnek a nyugatról mint valami visszamaradott lepratelepről csak azt felejtik el, hogy az unoka is ott keresi a kenyérre valót nem itt. Olyan abszurd dolgokat hitetnek el velük, hogy borzalom. Sajnos megkerülhetetlen a politika és minden fiatal igenis menjen el szavazni, ne azok döntsenek a jövőkről akik már az életük utolsó szakaszába járnak(már bocsánat) Csak a sógoroknál közel 150 ezer magyar dolgozik, sok jó szakember ment ki, már 2019-ben minden hatodik magyar gyerek külföldön született. Az egészségügy, oktatás, közhangulat, jövőkép, infláció hihetetlen mit el nem visel a nép...

Mivel én is voltam már Európában, 2-3 ország kivételével mindenütt, Svédországtól Albániáig, így sajnos nagyrészt igazat kell adjak Attilának.
Ami számomra annál is szomorúbb, mármint, hogyAusztria ennyivel fölöttünk van (ez már nagyon régen így van, nem is érjük utol őket tán soha), hogy manapság már ha Szlovákiába átmész is ezt tapasztalod az utakkal, meg az árakkal, de már a boltokkal is lassan. Természetesen az általános miliőben nekik is nagy a lemaradásuk, de mióta eurójuk van, látványos a fejlődés. De elmegy már mellettünk Románia is, Lengyelolszágról, Csehországról, Horvátországról, ne is beszéljünk, csak, hogy a régi szocikat említsük. Természetesen Szlovéniát meg említeni sem érdemes, hisz az már a nyolcvanas években is kis Ausztria volt.
De ami a legelkeserítőbb a mi szempontunkból, valahogy a nyugat Balkánt járva is az az érzése az embernek, még azok is rövidesen utolérnek bennünket, de minimum nagyon de nagyon látványosan fejlődnek, míg nálunk már lassan nem lehet közlekedni rengeteg úton. Nem csak mellékutakon, egy-kétszámjegyű főutakon sem. Az infláció szándékosan elengedve, hogy az államháztartást egyenesbe lehessen valamelyest hozni, legalábbis a csődöt elkerülni, a megtakarításaink ezáltal elértéktelenítve, a költségeink az egekbe, minden a háburúra meg brüsszelre fogva stb,stb,stb.
És tényleg mondom, én nem politizálok úgy általában. Nem vagyok egyetlen pártnak sem az elkötelezettje, de nem tudja az ember ezeken a dolgokon kívül helyezni magát, ha nyitott szemmel jár kel a világban és itthon sem csak egyoldalúan "tályékozódik".

Lehet most rúgja az utolsókat Tél tábornok?
Még pár nap és ránk köszönt a valós tavasz!
Hétfőn (ha eltévesztik kedden) én is megkezdem a fészkek szűkítését, gyakorlatilag eldördül a start pisztoly.
Ahogy látni, hosszabb távon 10 fok felett lesznek a hőmérsékletek, a mogyoró virágporát még ki tudják majd használni.
A meleg vizes itatót is érdemes felállítani.
Akik már beindították a családokat (fűtenek rájuk), virágporos-fehérjés lepényeket tettek rájuk, kíváncsi vagyok ott milyenek lesznek a méhek úgy 2 hét múlva.
Továbbra is úgy érzem ők hibáztak, de ezek a hirtelen változások lehet nekik fognak kedvezni.
Ma már a méhészkedés teljesen másról szól mint 30-40 éve.
Sokkal összetettebb, kiszámíthatatlan, de nem csak az időjárás miatt.
Minden megváltozott, minden más lett, és ehhez aki nem alkalmazkodik rugalmasan, az hamarosan becsukhatja az utolsó kaptárait is.
Aki pedig alkalmazkodnak az élet új kihívásaihoz, piachoz, vándorláshoz, atkairtáshoz, méhek-rajok-méhanyák eladásához stb. ők még most is meg fogják találni a számításukat.
Jó látnom, hogy vannak ilyenek a közelemben is, és ők adják a legnagyobb erőt.
Akik csak legyintenek, hogy sz@r az egész méhészkedés, meghallgatom őket is, de inkább távolról.
Nagyernyei Attila

Teljesen más témát tárok elétek, ezért írok ebbe a rovatba.
Néhány napot lazítottam a feleségemmel, Kőszegen.
Gyönyörű város, a szálloda pazar, a kaja is kiváló volt.
Patika rend az utcákon, egy szó mint száz nagyon tetszett.
Amit hiányoltam, hogy a svédasztalos reggelinél nem volt MÉZ.
Egyik nap sem.
A kávéhoz még rendelni sem lehetett, mert egyszerűen nem volt.
Hazafelé átugrottunk Ausztriába, mivel az unokáim nem voltak Kőszegtől túl messze.
Elmondhatom, hogy szinte rendszeresen járunk a "sógorokhoz", mivel mind a két fiúnk azt a gazdaságot erősíti.
Amit ott kint tapasztal az ember, azt nem lehet egy szóval elintézni.
A határ után az utak(?), a legjobb jelző a pazar rá.
Beütöttem a GPS-be a legrövidebb utat, gondoltam na nézzük meg milyenek az alsóbbrendű útjaik.
A Burgenlandi borvidéken autóztunk, sokszor mezőgazdasági utakon, ahol még út széle jelző fényvisszaverő oszlopok sem voltak, de az út minősége káprázatos .
Se egy lyuk, vagy gödör, semmi extra.
Megálltunk egy kávéra, ismét sokkhatás.
Délelőtt fél tízkor a kávézó full, és volt méz is hozzá.
Megálltunk egy bevásárló központban, akkora helyen mint szerény kis falum kétszer.
Autószalonok, 4 benzinkút, éttermek, minden mint egy városban.
Az árakról csak néhányat villantok fel, mert megpakoltuk az autó hátulját.
Kapaszkodjatok, kezdem.
Jó minőségű szeszes filc itthon 800 Ft.
Kint 4db 380Ft, az-az 1 euro.
Telefontöltő, 1,6 euro, most vettem itthon 3000-ért.
Csokik?
Felébe kerültek.
Mosogató szer 1 literes (nem gagyi) 1 euro
Borotva, cserélhető fejjel, 21 darabos minőségi termék, 2.5 euro.
Itthon? minimum 3x annyiba kerül.
Feleségem 2 felső ruhát vett összesen 6 euroért, itthon a bálásban drágább.
Nem folytatom, mert még most is a hatása alatt vagyok, hogy át vagyunk itthon b@szva!
A kinti LIDL-ben ötször annyi áru van, jobb minőségben, olcsóbban.
Sajtból van 20 féle.
Nálunk valami nem úgy működik ahogy a média által beharangozott "migránstanyán" Ausztriában.
Az  az ország sem a menyország, de az én életemben nemhogy megközelíteni sem fogjuk, de legalább ne szakadjunk jobban le.
Sok felé bóklásztam már Európában, és nem csak a környező országokban.
Nagyon össze kéne kapnunk magunkat, mert iszonyú nagy a kontraszt.
Nagyernyei Attila
 

Robi75 rosszindulatú benyögésére nem kívánok reagálni, először is azért mert hülyeséget írt, másodszor mert a valósághoz semmi köze.
Kokival sem vagyunk egy húron, de legalább ő úgy provokál, hogy arra illik válaszolnom.
Mégpedig erre:
"Egyszer. Néhánnyal."
Baromi nagyot tévedsz Koki!
Állomány szintem az-az összes ősszel beteleltetett családomra volt 48.7 Kilós átlagom.
Ugye említettem, hogy 43 méhészeti szezon van a hátam mögött, a mostani a 44.
Sajnos akácon az 50 kilós átlagot még sosem értem el, de négyszer nagyon közel voltam hozzá.
Ehhez minden alkalommal kétszer kellett pergetnem.
Tudom, hogy balfácánnak tartasz, de az a te bajod.
Amikor meg pótkocsival kellett mennem Nógrádba a mézemért, az meg az enyém volt.
Majd folytatom.
Nagyernyei Attila

Beidézem az egészet, nehogy elvesszen.

Szoktam kérni Attila, hogy mielőtt valaki írására válaszolni akarsz:

Szépen lassan többször elolvasni, majd még azután is néhányszor, hátha egyszer összeáll a kép Attila!

Robi75 teljesen másra reagált.

Az meg nagyon nagy baj amikor valaki a múltat építi.