Woody Allentől:
"Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal."Kedvenc idézetem, amihez tartani szoktam magamat, de most ennek ellenére azért elmagyarázom mekkora sötétség uralkodik a fejetekben, hátha másoknak segítek ezzel.
Na látjátok, ezért nem lett belőletek méhész, és nem vittétek semmire, és nem is fogjátok. Képtelenek vagytok megtanulni ezt a szakmát, kókányok maradtok örökké.
Sztyopa!
Nem a "prof." munkáját kérdőjelezem meg, hanem azt, amire Attila e ténnyel utal. Mégpedig azt, hogy a méhcsaládnak és a méhésznek az a jó, amikor sokáig élnek a dolgozó méhek. Hidd el, én eléggé bővítettem a tudásomat, és a bővítményekre emlékszem is. Próbállak majd néhány sorban erről meggyőzni. Ezért arra kérlek, többször olvasd el amit most, és úgy általában írok. A sok olvasás segíteni fog a jövőben a szövegben található szakmai anyag elraktározására, és valamennyire a helyesírásod is javulhat.
RaVasz!
Mondtam már, az ital roncsolja az agysejteket. Természetesen az sem mindegy, hogy a roncsolás kezdetekor mennyi van a kobakban. Kis tó előbb szárad. Nézz végig magadon! Te beteg vagy. Ennyi.
Na most akkor nézzük miről van szó!
Ugye van egy állítás, márpedig az:
"Támaszkodnunk kell a híres svájci méhbiológus kutató Anna Maurizio(1955) tapasztalatira, aki nagyon nagy mértékben hozzájárult ennek a kérdésnek a tisztázásához. Maurizio egyértelmű összefüggést vett észre a méhcsaládoknál: a méhegyedek várható élettartama mindig élesen csökken, ha azok részt vesznek a lárvák intenzív etetésében és az ehhez szükséges pempő előállításában, ezek hiánya viszont az életük hosszát növeli."
Emberek! Mondta valaki, hogy ez nem így van?
"Szerintem ez sok gyakorló, a méhkaptárak mellett megőszülő méhésztársnak sokkoló lehet, mert másként tanították Magyarországon."Nem igaz! Nem tanították másként. Így tanították. Bizony ám. Csak van aki nem érti meg.
A lezárt anyás, vagy sokáig anyátlan, esetleg árva család népe hosszabb életű valóban, mert egyes feladatokkal nem terheltek a dolgozók. De hasznos ez nekünk? Nem. Azon méhcsaládok egyedei, akik petéző anya hiányában nem termelnek méhpempőt, nem fűtenek vagy éppen hűtenek a fészekhő pontos beállításához, kevésbé kopnak, továbbá nem bajlódnak a víz és virágporhordással, annak raktározásával és méhkenyérré alakításával (stb.), azok tovább élnek. Viszont itt nehogy már valaki elmesélje, hogy azért is jó az anyák néhány lépre korlátozása, vagy zárása, mert ezáltal hosszabb életűek lesznek a méheink, és dupla haszonnal jár. Kutyakukit. Az anyák korlátozása nem ezért jött létre. Megtévesztő hamis mellébeszélés. A nagy ládában mézkamra hiányában nem lehetne normális mennyiségű mézet termelni, és elvenni, csak a szétszórt fias keretek pergetésével, ezért nemcsak bizonyos felületre, hanem minél kisebb felületre kell korlátozni a fiasításra alkalmas lépterületet. Ez az ok. Ezt akáchordáskor alkalmazzák azok, akik koruk, vagy szakmai tudás hiánya miatt nem voltak soha képesek váltani rakodó típusra, (esetleg visszafejlődtek
) és soha ezt el sem ismerik, habár pénztárcájuk bánja minden évben.
Na most akkor nézzük már meg, hogy azok a hosszú életű méhecskék valójában mennyire öregszenek meg!
-Ugye azok, akik már megérték azt a kort, amikor gyűjtővé váltak, nekik teljesen mindegy. Elvégzik a kötelességüket, aztán egy napon nem térnek vissza, elöregszenek, akár van anya, akár nincs. Semmivel nem lettek hosszabb életűek.
-Akik kevés, vagy nulla fiasítás hiányában nem tudnak, nem kénytelenek dajkálni, azok ha már 10 napnál idősebbek, akkor érlelnek, vagy gyűjtenek is a nagy hordási lázban. Így több mézet lehet elvenni a családoktól, és ha időben, vagyis már jó régen, esetleg a pergetés előtt akár 21 nappal történt a zárás, akkor fiast sem kell pergetni akáckor. (De repcén kell ám. Kelnek a méhek, mennek a mézbe. Ja tudjuk, meg kell szűrni. Rakodóban nincs ilyen.) Jó évben teljesen mindegy, hogy zárnak, vagy nem a fekvőkben, alig van több méz mint egy rakodóban, mert néhány nap múlva már egy egyenlő lépes rakodóban is zárva van az anya, lezárja a nektár, sőt pergetésre néha néhány tenyérnyi kivétellel csak fedett fias van a fészekben. Felfelé bővítve, vagy mézes lép elvétellel kevés munkával bővíthető a mézkamra pillanatok alatt, csak legyen elegendő lépkészlet. Pergetés után néhány nappal a fészekben maradt méz a méztérben van, akár el is vehető nullára. Napraforgón persze lehet a nagy láda nagy lépéből való eszetlen turkálást úgy beállítani, hogy hagyunk ám nála bőven mézet, amit aztán kiesznek, és majd a takarón kívülről behordatjuk velük a telelő fészekbe a többi szétszórtat...nem folytatom, mert leírni is őrület, nem végigcsinálni a szűkítgetést és egyéb marhaságokat beleszőve, miközben egy rakodóban semmit sem kell csinálni. Na erre mondta Siófokról (nem Csáktornyáról
Bükköny levente, hogy elvennéd, de nem tudod.
Na de nem ez a lényeg. Mi is történik a pergetés után? Azt figyeljük meddig élnek a méheink? Előadást akarunk majd a Npből honoráltatva tartani erről, mint neves emberek? Ugye nem vagyunk professzorok. Bizony ám. Szabadon engedik az anyákat, akik minél előbb helyre szeretnék állítani a fészekrendet. Ez még az egyszerűbb és legjobb megoldás. Sokkal kevésbé ártalmas, mint amikor a néhány fias keretet még meg is tűzdelik,(műléppel is
) és ugyan lesz ismét több keretben fiasítás, de valójában szétszórtan, látványosan kevés. Na és kik dajkálnak? Azok a méhek, akik már nem dajka korúak. A nemrég még gyűjtő méhek fognak egy olyan munkafolyamatot elvégezni, amire már nem, vagy csak rövid ideig és rossz minőségben képesek. Ismét sok virágport kell hordaniuk, majd ha még be sem érett méhkenyérré, azt fogyasztaniuk. Rég kiöregedett mirigyeikkel ismét méhpempőt termelniük. Napokon belül elkopnak. Ezek sem lettek hosszabb életűek, csak akkor lettek volna, ha végleg elvesszük anyjukat, és továbbra sincs dolguk. A középbél fala nem újul meg, fogékonnyá válik a család a nozémára. A pempő mennyisége és minősége katasztrófa. Megkezdődik a mászkálás.
Rakodóban, tehát nem zártanyás, hanem bizonyos területre korlátozott anyás (egész évben) családnál még javában kelnek is a méhek ilyenkor, tehát gyakorlatilag alig van kiesés a dajkák számában, sőt szaporítással, vagyis a családok csapolásával kell a rajzást megakadályozni. A fészekből felhordott méz helyét hihetetlen módon és sebességgel petézik be ismét az anyák, és a következő legelőket is ki tudják a családok használni. Gyenge akácos évben a zárt anyások akár a dupláját is termelhetik a nem zárt anyásokénak, de akkor sem lesznek hosszabb életűek a dolgozók. Nagyon gyenge években viszont egy nagy szívás, mert júniusban sem méz, sem méh.
Aztán azt is megemlíteném már ha egyszer belemélyedtem, hogy méztér levételekor akár méztelen fészek is maradhat, amelyet időben, -nem kiszorítva az anyát-, gyönyörűen fel lehet etetni télire. Na azok lesznek a hosszú életű méhek
Nem mélyedek bele a részletekbe, legyen elég ennyi! Akinek meg nem elég 30 néhány év arra, hogy ezeket megértse, és keveri Gizikét a gőzekével, annak még azt is elmondanám: az sem mindegy, melyik mászik rá