Mielőtt elvetnéd a sulykot a kekeckedésben, előrebocsátom, hogy azokat az atkaírtószereket 2010 óta nem alkalmazom, amit átlagméhész és valószínűleg te is használsz. Fumagilint pedig soha életemben nem használtam.
Csak szerves savat használok atkaírtásra. Szerintem ma a legkomolyabb környezetszennyezést és egészségügyi kockázatot egy méhészetben nem a műanyagok, hanem a növényvédőszekrek és az állategészségügyi szerek nyakló nélküli használata okozza. Vizsgálták a viaszt, virágporokat és a méhkenyeret laboratóriumokban és nagy mennyiségű növényvédőszert és varroa elleni szereket találtak. Ha a műanyag eszközök annyira veszélyesek lennének, mint ahogy itt feszegeted, akkor az abból kiszabaduló molekulákat is kimutatták volna.
A biokertészetekben ma már ami nem fémből van, az szinte mind műanyag, max a kapanyél van fából. A fóliasátor, a locsolórendszer, a tárolóedények, cserepek polcok, kosarak, permetezők, stb. És mégis engedélyezett.
Ehhez képest a bioméhészet szabályai szigorúbbak, mert a kaptárra van megkötés, hogy azok a méhcsaládok, amik habkaptárban vannak, nem számítanak bio méhcsaládoknak.
Nálam minden törzscsalád és a szaporulatok egy része is rakodókasban van. Csak azok szaporulatok vannak habkaptárban, amit eladásra keretekre telepítek, de azoktól meg nem veszek el mézet, mert hamarabb értékesítem őket, minthogy megtelnének mézzel.
A préselt forgácslappal még véletlenül se találkozik a méhcsalád, hiszen csak és kizárólag a menekülőtér fölött és a lemeztető alatt van. A méhcsaládok pedig nálam felülről egész évben telibe le vannak takarva. Ennek a forgácslapnak semmi egyéb feladata nincs, csak ad egy szilárd felületet, mert a tető nyomdalemezből van és az önmagában nem lenne elég szilárd.
Pipás itatót nem tiltja semmilyen bioszabály. Még a legszigorúbb biodinamikus szabályok szerint is alkalmazható.
Ja. Elfelejtettem írni, hogy a rakodókas fala 5 cm vatag és úgy döntöttem, hogy egyelőre nem használok felületkezelést.