Zöld gondolatok

Az országban a klímakatasztrófa erősebben van jelen, min sok más területen, mindenekelőtt a hosszú szárazságokkal. Ez pedig komoly élelmezési válságokat is okozhat, így az etióp vezetés mindenképpen tenni akar ez ellen.....Etiópia a legtöbbünk tudatában valószínűleg az éhínségek kapcsán maradt meg

Mà meg!
Eh!
Az etiópok is hülyék.

https://koponyeg.hu/hireso/4-milliard-fa-az-ev-vegeig

Csányi Antal

Napelemek:
nem olyan az ember, hogyha 2x, 3x annyi elektromos energiát termel, akkor azt is elhasználja?

Az azonban biztos, hogy azzal, hogy fákat telepítünk, és nem búzát vetünk, a széndioxid mérleget valóban tudjuk javítani. Pontosan azzal, hogy a fát nem eszük meg. Kötött formában tároljuk. Ha megennénk, akkor ismét széndioxid lenne belőle. Kivéve, ha zsír alakjában tároljuk. Jelentem, én ez utóbbi módon kötöm meg a széndioxiot.

Idézetet írta: Attila - 2019. Augusztus 05.  01:29

Napelemek:
nem olyan az ember, hogyha 2x, 3x annyi elektromos energiát termel, akkor azt is elhasználja?

Dehogynem! Azonban azt látni kell, hogy álságos dolog ezekre hivatkozni. Ha ugyanis ezt tesszük, akkor rögvest önellentmondásokba kerülünk. A minap néztem a Hírtv-n a Bayer vezette Háttérképet, amely hemzsegett az önellentmondásoktól. A nemzetállamot próbálta a globalizmus fölé helyezni. Egy dolgot felejtett el. A globalizmus azt jelenti, hogy ugyanazt a terméket olcsóbban, értsd alatta kisebb energiafelhasználással, kisebb ökológiai lábnyommal lehet előállítani. Azért, mert egy versenyben az fog győzni, aki a leghatékonyabban termel. A nemzetállamok szintjén a nemzetközi verseny erősen redukált formában van jelen. A Föld nem engedheti meg ezt a pazarlást. Persze, ha kormányunk úgy politizálna, hogy az önmegtartóztatás a helyes út, hogy nem kell sokat fogyasztani, nem kell házakban lakni, elég lenne a bokrok alatt felverni egy sátrat, amit nem lehet fűteni , gyalog kell munkába járni, és sorolhatnám, akkor ez hiteles is lehetne. Csakhogy az ellenkezőjét teszi. Ezt az ellentmondást pedig úgy lehet feloldani, hogy tudományos-technikai előrehaladással hatékonyabbá tesszük a termékelőállítást. Én a fúziós energia híve vagyok, de pont a klíma miatt azt gondolom, hogy a napelemek előrébb vannak jóval a sorban. Így van, hosszabb távon ez is rengeteg hulladékkal jár. Nagyon fontos ennek a hulladék kezelésének a leghatékonyabb módját megtalálni. Én azt gondolom, hogy eddig mindig úgy az emberi , mint a világegyetem történelmében az előre felé haladás jelentett megoldást. Szó sincs róla, hogy tökéletes lenne. Egy azonban biztos. Hogy tökéletesebb, mint ami volt. Különben nem tudott volna kialakulni az adott megoldás. Kiszelektálódott volna a megmérettetés során. Ezt hívják evolúciónak. A kreacionistákkal nem tudok mit kezdeni, akik nem veszik észre, hogy a világ változik, és nem állandó. Aki azonban ezt látja, annak illene észrevennie, ha zagyvaságokat beszél. Nos Boros és Bogár uram a sűrű nyelvcsattogtatások közepette ezt nem veszik észre. Pedig értelmes emberek. Bayerről ugyanez nem mondható el. Még a legalapvetőbb összefüggéseket sem képes felismerni. A káromkodásaival a kereszténység leghatékonyabb rombolója. Akárcsak a padtársa a Semjén. Ők még életükben nem dolgoztak. Amit ők a munkájuknak gondolnak, azzal csak kárt okoznak. A hamis próféták díszpéldányai.
Félreértés ne essék. Én elfogadom a másik irány legitimitását. A másik irány az, hogy a végletekig leszorítjuk a fogyasztást. Arra azonban senki nem gondol, hogy akkor a végcél itt a bangladesi életszínvonal. Pontosabban még az sem. Ekkor azonban végig kellene azt is gondolni, milyen lenne pl. áram nélkül élni. El kell dönteni, hogy merrefelé. Ha visszafelé, akkor el is lehet kezdeni felszámolni az áramtermelést, lehet kimenni a földekre mindenkinek kapálni, még bicikliket sem szabad gyártani, hiszen annak is nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a gyalogos létnek. Akkor ki kell mondani, hogy ez az irány. Ha nem, akkor pedig a globalizmus az irány. Azért, mert az a fajta világ úgy hatékonyabb. Az mérhetetlen pazarlás, óriási ökológiai lábnyom, ha megrekedünk a nemzetállami létben.
A 2x 3x megtermelt több energiát persze, hogy felhasználjuk. Ez azonban a fejlődést szolgálja. Senki nem fog egynél több ruhát egyszerre magára húzni, nem fog egyszerre két autóban utazni, nem fog egyszerre két házban tartózkodni. Azt akarom ezzel mondani, hogy vannak határok, amikor már nem lehet a fogyasztást növelni, hanem a munkaidőt lehet csökkenteni a hatékonyabb termeléssel. Egy modern társadalomban napi egy óra munkával lehet majd előállítani a szükségleteket. Vagy annyi sem kell hozzá. Pont úgy, mint a kommunizmusban. Tetszik, nem teszik, a világ afelé halad, csak csúnyán hangzik. Elosztani a megtermelt javakat akkor lehet és kell, ha már nincs hová fejlődni. Ha van, akkor a globális kapitalizmus ennek a leghatékonyabb módja. Mondhatnánk persze azt is, hogy álljunk meg itt, elég lesz ez is. Indiában ezt nem biztos, hogy így gondolják. Aztán arról sem szabad elfeledkezni, hogy a változó világban nagyon gyorsan kell ahhoz futnunk, hogy egy helyben maradhassunk.

Szia Zoltán!
Csak most értem ide, kékkel írok. Rendkívül érdekes gondolatokat vetettél fel.
Attila!
Meg fogom nézni az egészet, most csak arra reagálok, amit felvetettél. Középen nincs gond, csak a széleken. Én ezt éppúgy a természetes evolúció részének tartom. Ugyanis azt felejti el mindenki, hogy a világ nem egy "paradicsomnak" lett megteremtve. Az csak egy bibliai vágyálom.
Erkölcs nélküli a természet evolúciója, ha az emberiség történelmét nézem, az is nagyrészt az, tisztelet a kivételeknek. Lehet, hogy belőlünk fakad ez az egész? "Cél szentesíti az eszközt..." A globalizmus szerintem egy olyan rendszer, amire egyrészt igaz az állításod: keresi a leghatékonyabb megoldásokat, másrészt nem csinál lelki problémát abból, ahogyan kiterjeszti a hatalmát, ahogyan más országok kincseire ráteszi a kezét, az alamizsnát odalökve nekik.  Oszd meg és uralkodj, hulljon a férgese... Ez is az evolúció. E témában olvastam John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai című könyvét.
https://www.docdroid.net/kkbo/egy-gazdasagi-bergyilkos-vallomasai.pdf
Ha a profit optimalizálása  cél, akkor úgy tűnik, minden eszköz megengedett.
Neked sem lettek egyik nap reggelre az udvarodban szépen elkészített kaptárak, amikor megálmodtad, hogy méhészkedni fogsz. Neked kellett megteremteni a kaptárakat, dolgoztál érte. Amikor pedig elkezdted csinálni (vagy mások csinálták helyetted, Te pedig mást dolgoztál, amiből megvetted), akkor a megvásárolt faanyag helyett újabb fákat vágtak ki, hiszen Te is egy készletet csökkentettél. Amíg elkészültek a kaptárak lett ott bőven gyaluforgács (pedig mekkora marhaság gyalulni a fát, hiszen az csak a festés könnyebbsége miatt kell), meg a festék előállítása milyen környezetromboló. A gyalulatlan, festetlen, de lenolajban kifőzött kaptár ökológiai lábnyoma mennyivel kisebb, ahhoz képest, amelyik nem így készült. Hiszen van még egy szempont: hány évig üzemképes? Hány évente kell újragyártani? Először senki nem tudja, csak amikor összegyűlik a tapasztalat. Aztán a tapasztalat megjelenik egy jó kaptárgyár termékeként, vagy tudásként egy ilyen fórumon közreadatik. Lesznek akik még nagy ökológiai lábnyomú kaptárat fognak gyártani? Igen, akik nincsenek az információk birtokában. Vagy annak az információnak, hogy ami kapható, az mennyi idővel tovább használható, vagy azzal, hogy miként lehet elkészíteni?
 Akkor az a bűnös, aki a jobbat tudja előállítani, vagy az, aki még nem?
Tudom, hogy elvi a példa, mert ez egy apróság. Én lecsiszoltam nagy flex-szel a nyers deszkát (máig is bűntudatom van az elfogyasztott áramért  ), a kaptárakat kifőzöm. Nem sűrűn fogok kaptárat cserélni, mert letakarom pvc padlóval, és lesúlyozom téglával, mint Kíváncsi "Zöld" Jenő. Tőle tanultam.
Egy részekre szabdalt világban (lásd nemzetállamok) a perifériára nem jut el az információ. Erről az tehet, aki a jobbat elő tudja állítani? Nem! Az aki ellenáll a globalizmusnak! Nem szabad összetéveszteni a forgácsot az alkotással. Aki valamit alkot, annak nem az az elsődleges szempontja, hogy mennyi lesz a forgács, hanem az, hogy milyen lesz az alkotás. A forgács kérdését nem neki kell megoldania, hanem annak, aki megengedi neki az alkotást. Lehet olyan helyzetbe hozni országokat, hogy összeteszik a két kezüket: Bárcsak valaki alkosson itt nálunk, mindegy mennyi lesz a forgács... Az ilyen országokat kéne hibáztatni azért, mert kiszolgáltatott helyzetbe jutottak? Az effajta "forgács- sújtotta" országok vezetése talán a globalisták által került oda... Azt mondja, hogy a megtermelt forgács után kell adóznia. Akkor majd az lesz a szempontja, hogy kevesebb legyen a forgács. Ha vannak olyan helyek a világban, ahol a forgácsot nem adóztatják, akkor a forgács ezeken a helyeken fog felhalmozódni. Tehát azt kell eldönteni, hogy a forgács miatt ne lehessen kaptárt csinálni, mert egyes helyeken nem adóztatják a forgácsot, ezért az aztán fel fog halmozódni, vagy pedig egységesen kell megadóztatni a világon mindenütt a forgácsot. Így aztán senki nem fogja gyalulni a kaptárat, ezáltal festeni sem, de ugyanannyi mézet fog tudni előállítani, mint a gyalulttal. Van persze egy másik út is. A forgácsra hivatkozva betiltjuk a kaptárgyártást. Azért, mert egyes országok a saját szemétdombjuk kakasai akarnak lenni, és  elvetik a globalizmust. Nekik senki ne mondja meg, hogy mit csináljanak.
Nem értek egyet a globalizmust védő gondolataiddal. 1945-től volt fölöttünk egy globalista, a Szovjetunió. Ja, hogy az nem kapitalista volt? Persze, a kommunizmus a kapitalizmus kísérlete volt, csak aztán jobb ötletük támadt. Ők nyomtassák a pénzt, a többiek fizessenek rá kamatot. A pénzkibocsájtás joga...
A gond az emberi természettel van. Ha megérinti a hatalom szele, kevés olyan ember van, aki nem él vissza vele. Onnantól elkezd azon agyalni, hogyan terjeszthetné ki a hatalmát. Élni és élni hagyni? Dehogyis. Ha én én nem viszek be neki egy jobb horgot, beviszi más. Inkább beviszem én, és enyém a piaca. Ez a globalizmus gondolata. Hatékonyság? Az csak eszköz a hatalomhoz. Egy kis furmány, jobb horog, taposás, győzelem. Mi az igazi cél? Szerintem a hatalom. Miért? Mert egy bizonyos vagyon után nem a még több vagyon következik, hanem a még több hatalom. Nem jó, ha igazi bölcsesség nélkül -ami a közösség számára jó-,  kevés ember kezében összpontosul a hatalom. Ha a hatékonysághoz nem társul erkölcs- bölcsesség, az kegyetlenséghez fog vezetni. Ezért nem értek egyet a globalizmus céljaival, eszközeivel.

Ugyanez a séma leírható az atkairtásra is. Senki ne mondja meg, hogy milyen módon, mikor és milyen szintig kell atkát irtani, ezért aztán majd senki nem fog tudni méheket tartani. A baj az egyéni méhész  szabadságával van(vesd össze a nemzetállami szabadsággal), nem a központi szabályozással (lásd globalizmus). Akkor lehet a szabályozásról dönteni, amikor már van miről dönteni. Felesleges lett volna a kaptárak létrejötte előtt szabályozni a kaptárgyalulás dolgát. Ahhoz előbb ki kellett alakulnia a kaptáras méhészkedésnek. A globalizmus ellenesség érvrendszere csak olyan kontextusban fogadható el, hogy szabad-e kaptárban méhészkedni vagy sem? Tekintettel arra, hogy a gyalulatlan kaptár ökológiai lábnyoma is nagyobb az odúénál. Ha azt mondjuk, hogy most meg kell állnunk, az azt jelenti, hogy konzerváljuk a jelenlegi állapotot. Megfosztjuk magunkat attól, hogy jobbá tegyük. A kapitalizmus a különbözőségekből hoz létre egyre hatékonyabb formációkat mindaddig, amíg a keretek engedik. Amikor már nem engedik, amikor már a javulás hatékonysága nagyon kicsi, akkor lehet szétosztani a megtermelt javakat (értsd alatta: egyenlővé tenni a dolgokat, az addigi különbözőségek helyett), akkor lehet azt mondani, hogy innen nem lehet tovább fejlődni. Egy bolygónk van, ha ezen a bolygón lesznek még nemzetállamok, amelyek saját döntéseket hozhatnak, akkor ők ássák meg a bolygó sírját. Elég az, ha csak az USA hagyja figyelmen kívül a CO2 kibocsátást. Tehát az út az egységes szabályozás, a részekre tagolt szabályozás az adott állapot konzerválása. Ha a globalizmust elvetjük, akkor a hatékonyság javulását vetjük el. A hatékonyság javulása nélkül, pedig kódolva van a katasztrófa. Reális alternatíva az is, ha a visszafordulás mellett döntünk. Példának okáért lemondunk az áramtermelésről. Kíváncsi lennék, hogy ezt melyik országban szavaznák meg az állampolgárok?
Az önkorlátozás gondolatához kapcsolódom. Nem rég néztem egy filmet a böjtről. Orosz tudódok kidolgoztak egy böjt terápiát, mely által ízületi betegségből, asztmából, májmegnagyobbodásból gyógyultak a páciensek. A tudósok egyik állítása volt, hogy az emberi szervezet is úgy van megalkotva, hogy nem árt neki az egy hetes élelem megvonás, sőt használ. orvosilag ellenőrzött körülmények között. (Ha valakit érdekel, belinkelem ezt a filmet. Rákos betegek kezelése sikeresebb volt böjt alatt.) Ezzel azt akarom mondani, hogy a lemondás nem feltétlenül betegít meg minket, a javunkat is szolgálhatja.
Filozófiai értelemben a paradicsomot szétrombolta valami, ami különbözőséget teremtett. A különbözőségeknek vannak végpontjaik. Lent és fent. Lefelé  sodor az ár, felfelé küzdeni kell. Ha az ember hagyja magát sodorni az árral, akkor megsemmisül. Ha munkát fektet a dolgokba, akkor képes az ár ellenében úszni. Annál tovább tud jutni, minél hatékonyabban tud úszni. Aki elsőként partot ér, az mentőkötelet tud dobni azoknak, akik még küzdenek az árral. Kinek volt a célja létrehozni a sodró folyót, ami a megsemmisülésbe visz minket? Talán Lucifernek? Miért, hiszen ezzel ő is megsemmisül. A küzdést kinek volt a célja megteremteni? Aki nem akarta, hogy megsemmisüljünk. Ezzel azonban Lucifert is életben tartja. Forduljunk vissza, semmisüljünk meg mindannyian Luciferrel együtt, vagy küzdjünk? Így aztán életben tartsuk Lucifert? Hát az is lehet, hogy nincs is cél. A cél nem más, mint  a küzdés maga. Azért, hogy életben maradjon Lucifer. Lucifer döntése ugyanis a megsemmisülés. Alapvetően talán saját maga megsemmisítése. A paradicsomon kívül. Mi a helyes döntés: küzdés, vagy engedni magunkat sodorni az árral a megsemmisülésbe, Lucifer parancsát követve? Melyik az igaz parancs? Az, amelyik azt mondja, hogy ha küzdesz, akkor életben maradsz, vagy az, amelyik azt mondja ha nem küzdesz, akkor maradsz életben? Van másik változat is. Ha küzdesz, akkor életben tartod Lucifert, ha nem küzdesz, akkor el tudod pusztítani. A pusztítás lehet igaz parancs? Az Lucifer parancsa. Az igaz parancs az, amelyik Lucifert sem engedi elpusztítani. Ezért aztán életben tartja a küzdéssel. Hát szerintem a mi dolgunk az, hogy küzdjünk, és bízva bízzunk. A globalizmus az bizony küzdés. Verseny. Verseny nélkül sokkal könnyebbe lenne. Tudnánk sodortatni magunkat az árral. Csakhogy aki ezt mondja, az szerintem hamis próféta.

Má meg!
Eh!
Szegény “némá” ez is hülye,meg az egész ENSZ,hagyják,mi,hogy hagyják talán még fel is kérik a hamis “Félix prófétát” egy beszédre.
Szégyen gyalázat!Tönkre tesz bennünket,14 milliárd fát elültettek az őrült gondolatai miatt.
Micsoda kár érte az emberiséget,éhen fogunk halni!

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2017/03/16/kilencevesen-kezdte-14-milliard-fa-elultetesenel-jar-a-fiatal-srac/

Csányi Antal