7. A felvetett atkairtó elmélet nyilvánvaló logikai hibája ott van, hogy ahogy irtjuk az atkát saját méhészetünkben, egyre csökken az általunk kiirtható atkák száma (mert fogynak), ha van 50 atkánk, nem tudunk 500-at kinyírni, és lesz egy pont, amikor már nem tudunk saját méhészetünkben annyit irtani, mint amennyit a szomszédok termelnek (idegen atka szaporodási ráta). Ilyenkor már csak akkor tudnám a saját méhészetemben az összes környékbeli szaporulatnak megfelelő atkát kiirtani, ha mind hozzám jönne át. De ugye ez lehetetlen, hiszen az atkafészkekben is nő az atkaszám! (amellett, hogy mennek mindenfelé, nem csak hozzám)
Én persze szeretnék olyan szert, amellyel 50 atkából 500-at is ki lehet nyírni, mert akkor lenne -450 atkám, utána ha jönne 450 migráns, pont nullára kifutna a létszám
Mondtam én olyant, hogy az atkafészekben is nulla lesz az atka?
Azt állítom, hogy a kezelt méhészetekben lesz nulla. Most is vannak atkafészkek, mégsem pusztultak ki a méhek. Most 100 atkából 99-et kiirt a méhésztársadalom. Ebben a 99-ben benne vannak az atkafészekből származó migráns atkák is. Az egy db atka a 99-hez képest tényleg leküzdhetetlen akadály? Ne felejtsd el, ha hosszú távon nem irtod ki azt az atkahányadot, ami a szaporulat, akkor összeomlik a méhcsalád. A te levezetésed logikai buktája az, hogy azt gondolod, hogy az atkafészek kezelés nélkül az idők végezetéig ontja az atkát korlátlan mennyiségben. Olyant el tudok képzelni, ami az Arnot erdei méheknél van, hogy a méhcsalád a saját szaporodási rátájának növekedésével esetleg kompenzálni képes az atka (csökkentett) szaporodási rátáját, ezért az erdőben kialakul egy olyan ciklus, amelyben egy-két évig élő méhrajok élnek, kirajzanak, és az eredeti raj kipusztul. Ekkor viszont az atka szaporodási rátája is drasztikus mértékben csökken a kieső fiasításmentes időszakok miatt. Ez azonban csak akkor lenne hatással a méhészetekre, ha az erdőben élő populáció atkatermése megközelítené a méhészetekét.
Logikailag jól vezetted le, de kihagytad a számításból azt, hogy én nem arról beszéltem, amit levezettél. Tehát a kezelt méhészetek lesznek nullásak mindaddig, amíg az atkairtó szer hatékonysága elbír a beáramló migráns atkákkal. Nem a rajok a hunyók ebből a szempontból, hanem azok a méhészetek, ahol elégtelen hatásfok miatt nem néhány százaléknyi idegen atka kerül be a kezelt méhészetbe, hanem akár a többszöröse. A dolog lényege pedig pont itt van.
Miért az egyensúlyi pontot jelentő szinten stabilizálódik hosszú évek átlagában az atkalétszám? Ez a pont az induló atka szint, amiről wr is beszélt, mint elegendő szint. Amit ha minden évben túllépnénk, akkor a méhek kipusztulásához vezetne, ha pedig nem érnénk el, akkor az atka kipusztulásához (ott ahol a kezelés folyik). Azért mert ez a leggazdaságosabb szint. Ugyanis a túlkezelés, amikor valójában már mások atkáit irtjuk, nem jár semmiféle haszonnal az egyén szempontjából. Amíg lesz olyan méhészet, amelyik nem ilyen szemlélettel kezel, addig semmiféle eredmény nem lesz. Ha minden méhészetben így menne a védekezés, akkor a néhány százaléknyi raj atkái nem tudnák megdönteni a rendszert. Csak akkor tudnák, ha olyan hatalmas mértékű lenne a rajzás, hogy az atkairtó szerek hatékonysága nem tenné lehetővé a kívánatos mértékű redukciót. Tehát wr-nek, és aki azt állítja, hogy csak egy adott szintig kell kezelni, tökéletesen igaza van akkor, amikor egyéni stratégiáról beszélünk. Csakhogy az egyéni stratégia zsákutca, törvényszerűen összeomláshoz vezet hosszú távon. Ugyanis mindenféle kezelés elindítása azonnali szelekciót jelent akkor, ha a kezelést követően marad életben atka. A probléma az vele, hogy öröklődik ez a túlélési tulajdonság.
A mínusz atkaszám. Amikor azt mondom, hogy január elsején van egy atka, annak a szaporulata 100 atka, és én többet akarok kiirtani 99-nél, akkor az hogyan lehet anélkül, hogy átcsúsznánk a mínuszba? Úgy, hogy a 99 százalékkal ekvivalens (egyenértékű) az, hogy ezerből 990 db, tízezerből 9900. Tehát az egyensúlyi pontig a kezelések egy jól megfogható értéket jelentenek, lepotyog 1-2-5 atka, addig az egyensúlyi pont felett már törtszámok lennének. Egész számok akkor lesznek, ha nem egy méhcsalád, hanem egy méhészet, egy röpkörzet, egy járás, egy megye, egy ország atkaállományának csökkenését figyeljük. Azt azonban látni kell, hogy rövid távon az ilyen kezelések ugyanazt a hatásfokot jelentik. Tehát amíg 10000 atkából az első 90 százalékos kezelés 9000 atkát jelent, addig a második, a maradék ezerből 900-at, a harmadik a százból 90-et, a negyedik a maradék tízből kilencet. Tehát az egyensúlyi ponton túl a lepotyogó atkák száma annyira jelentéktelennek tűnik, hogy a méhészek legyintenek rá. Pedig ez az ami a vesztüket fogja okozni.