Ha a nektár és a pollen vagyoni értékű jogot képez és ezt valaki megszerzi,akkor nem csak olyankor kell foglalkozni a dologgal,ha minden tök happy,hanem egyéb esetekben is.Pl.:a kutyám nem csak akkor az enyém,amikor a zárt udvaromon védi a magántulajdonomat az illetéktelen behatolóktól,hanem akkor is,ha kiszökik és összetör egy autót,felborít egy kerékpárost,vagy megcincálja postást.
A kutyád tulajdonosa te vagy. A közlegelő tulajdonosa az a közösség, akit a jogszabály megjelöl, lehet, hogy az önkormányzat, lehet, hogy az állam, ez megegyezés kérdése.
Magát a javaslatot,hogy a méhtartó, legalábbis részben legyen a méhlegelő tulajdonosa, igenis komolyan gondolom,maximum az egy családra eső kötelező területméretből lehetne faragni a zökkenő mentesebb átállás érdekében,de hosszú távon mindenképpen ezt tartanám értelmes megoldásnak a fenntarthatóság miatt.
A fenntarthatóság más módon is megvalósítható. Egyéb tekintetben a javaslatodat túl erős beavatkozásnak érzem a jelenlegi tulajdoni viszonyokba. Nem lenne végrehajtható.
Ha a nektár és a pollen közvagyon,akkor a kiskert mézelő növényei is beletartoznak.Legyünk azért precízek,ha már törvényalkotásra adtuk a fejünket…
Az,hogy ez mennyire tényező,vagy nem tényező azt szerintem kérdezd meg a méheidtől. Bár elvehető mézet nem ad,de sokaknak most nagyjából ezek a növények adnak némi kis virágport és nektárt az etetés mellé .Tudod a régiek azt tartották,hogy a telelőállomány minden egyes méhegyede 1 Ft(jó ők úgy mondták,hogy 1 bogár 1 Ft,de inkább szabatosabban fogalmazok,nehogy megrójanak érte) szerintem jelenleg ez igaz a nektárt,pollent adó növényekre is.
Aki a kicsit nem becsüli…Az idei akáctermésünk + még néhány kollégáé zártkerti ingatlanok fásításairól származik.
Miért ne mondhatná jog, hogy csak a mező és erdőgazdálkodási művelési ágban levő területek méhlegelőjére terjeszti ki a szabályozást? Ez önmagában 5 millió hektár terület.
Természetesen a méhlegelő telepítésére, fenntartására ha lesz valaha állami program, akkor az a belterületi és a művelésből kivett területekre is vonatkozna. Például örömmel látnám az utak mentén a zöld sávban a mézelő növényeket sokkal nagyobb arányban, mint amennyi van.
A vad az nem a gazda által elvetett magról kel ki, hanem besétál, berepül a területre. Gyakran olvashatunk arról, hogy komoly károkat is okoz, erről személyes tapasztalatom is akad, meg arról is, hogy hogyan áll hozzá ezekhez a vadásztársaság, na de ez tényleg nem ide tartozik. Mellesleg én úgy hallottam, hogy vadászéknál elő van írva, hogy legyen a tagok nevén földterület…Követendő példa.
Megvalósítható a mi esetünkben?
A bányakincsek szintén nem a tulajdonos termőréteget érintő cselekményei során jönnek létre…Itt jogos a szabályozás,mivel az ásványkincsek nem megújítható,javarészt nem újratermelődő,szűkösen rendelkezésre álló energiaforrások,illetve ipari alapanyagok.
Ennek ellenére számos országban nemcsak a termőréteg kerül a terület tulajdonosának tulajdonába, hanem a bányakincs is.
Jogos a termőtalaj védelme is,az is eléggé lassan termelődik újra. De,a nektár és pollenkincset akár te is könnyedén újratermelheted,előállíthatod,némelyiket pár év némelyiket néhány hónap alatt. Előző kis szösszeneteimben éppen erre szerettelek volna kérni.
A fenntartható fejlődés elvének érvényesítéséhez Magyarország is csatlakozott. Ennek alapján
méhlegelő fejlesztése, védelme nemzeti programmá tehető. Pl. a Magyar Méhészeti Nemzeti Programba beilleszthető lenne. Többet érne, mint sok mai jogcím, aminek alapján a gyógyszer és eszközgyártók zsebét tömködi az állam. Méhek nélkül nem tudja kihasználni,de had döntse már el,hogy kit enged be a területére!Vannak olyan tisztelt kollégák,akik 2x nem igazán mehetnek ugyanannak a gazdának a területére,mert esetleg vasvillával várják őket…hogy miért,azt a fantáziádra bízom. Mellesleg a józanul gondolkodó vándorméhész figyelembe veszi az adott terület leterheltségét,sőt a kiműveltebb gazdálkodó is számolgat ilyesmiket,de akik a jelenlegi szabályokat sem hajlandóak betartani,azokkal az új szabályozás esetén sem tudsz túl sok mindent kezdeni. Ugyanúgy sportot fognak űzni a szabályszegésből mint,most.(nem jelentkezünk be,lepakolunk,ahova sikerül,ha ránk szólnak még nekünk áll följebb,kiszökünk zárlatból,nem rakunk ki vizet,másik elé pakolunk,bepakolunk az álló nyakába…)Ha a jelenlegi szabályokat MINDENKI betartaná és az eszecskéjét nem csak a jövendőbeli mézből származó bevétel számolgatására használná,akkor nem lennének ekkora gondok.(De! Az emberek annál inkább hajlamosabbak a szabályszegésre,minél nagyobb az ebből származó hasznuk,minél kisebb a várható büntetés és minél kisebb a lebukás lehetősége,ez fordítva is igaz...Ezen a vonalon érdemes kicsit elgondolkodni.)
Teljesen jogos, hogy aki az együttműködés szabályait megszegi, az kizárható legyen. Ebben a földművelő ettől a jogszabálytól is kaphat segítséget. Viszont ma értelmetlenül teljes vándorlási tilalom van több erdészet területére, de több földbirtokos is csinál ilyet. Ez olyan visszaélés, amit meg kell szüntetni.
A méhlegelő, mint közvagyon fogalma, talán ül. Én voltam az, aki évekkel ezelőtt a vad tulajdonlásához hasonlítottam. Az is kötődik mindenképpen a birtokolt földterülethez, mégsem a földhasználó magántulajdona.
Köszönöm az egyetértést.
Igazán jó jogi nómenklatúra a méhlegelőre nincs, ezért a közlegelő megfogalmazás talán a leghelyesebb.
Igen a méhlegelő közlegelő.
Azt már régebben is kifejtettem a zöldön, hogy ha a méhlegelő szabályozását kívánja valaki elérni, az szükségszerűen oda vezet, hogy fizetni kell érte. Azért, ami eddig ingyenes volt.
Ma is fizetünk sok méhlegelőn. Tudok erdészetet, aki 30 000 Ft úthasználati díjat kér és 10 000 Ft legelőbért. De a legtöbb esetben a szántóföldek mellett se tudsz ingyenesen lepakolni.
De nem hiszem, hogy a közlegelővé való minősítés esetén feltétlenül kellene fizetnie kellene a méhésznek. A közlegelő tulajdonosa kérhetne bérleti díjat. Mivel ennek a közlegelőnek a tulajdonosa az állam lenne, erről le is mondhat a jogszabályban kimondva.
Miért?
Mert az állam mondhatja, hogy a megporzás haszna olyan óriási a méhész hasznához viszonyítva, hogy nem indokolt a méhészt méhlegelő bérleti díjjal terhelni, sőt megadja a földművelőnek és a méhésznek a jogot, hogy megporzási díjról megállapodást köthessenek, vagyis a méhész adott esetben megporzási díjat kaphat.
Valahol közlegelő mert nem zárhatok ki mást a fogyasztásból,de azért azt sem szabad elfelejteni,hogy valamilyen szempontból azért speciális.Ha a növény a gazdáé,akkor azzal ő rendelkezik, a növény nélkül viszont nem lesz nektár és pollen.
Megporzó rovar nélkül meg nem tud a földművelő se sikeresen gazdálkodni. Tehát az sem mondható, hogy méhész nélkül ő tud boldogulni.
Gallyra vágott esetleg több hektár méhlegelőt.Kérhetsz te ezért kártérítést?
A jogszabály felsorolhat olyan növényeket, amelyek esetében a virágzó növényzet nem levágható és szankcionálhatja is, ha ezt megsérti.
Ha meg lesz szabályozva az könnyen a kicsik végét fogja jelenteni és út nyílik a nagy sokszázcsaládos méhészeteknek.
Egyáltalán nem indokoltad meg, hogy miért ez lenne a következménye?