Lehet, hogy kicsit hosszú lesz és néhány embernek nem fog tetszeni, de pár gondolatot megosztanék.
Szerintem nálunk, méhészeknél is először fejben kellene rendet tenni, utána elkezdhetünk azzal is foglalkozni, hogy a többi szereplő hozzáállását, viselkedését csiszolgatjuk.
Állítom, hogy több kárt okozunk egymásnak és magunknak, mint a vegyszerhasználó gazdák. (Nem kívánom elbagatellizálni a helytelen növényvédelmi gyakorlat által okozott károkat,ha egy ilyen beüt,akkor az bizony nagyon tud fájni,de azért valljuk be,hogy ez nem mindennapos és az ország nem minden területén jelenlévő probléma.)
A többi probléma nem annyira látványos, nem lesz vezető hír belőle a médiában, de azért ezek a „kis apróságok” is tudnak fájni.
Pl. ha a szomszédos méhész, Pecás Pista atkairtás helyett inkább a tóparton tölti a nyárutót, akkor te hiába végzel alapos munkát, mégis érhetnek kínos meglepetések.(Ideális esetben még időben észreveszed és „megúszod” annyival, hogy kezdheted elölről a kezelést és kicsit visszaesik az állományod. Aki nem nagyon nézi az atkalehullást és nem kontrollálja a kezelés hatékonyságát, annak javasolnám, hogy sürgősen szokjon rá.)
A másik kínos szitu a nyúlós. Ha jól emlékszem nem esőfelhők útján terjed, hanem többek között zárlatból kislisszanó vagy az elől szélsebesen menekülő „szerencsejátékosok” közreműködésével. Azért mindent nem lehet a vadon élő méhcsaládokra, vagy a fertőzött talajra fogni…
Beszélhetnénk még arról is, hogy a népszerűbb vándorhelyeken milyen állapotok uralkodnak. Gyakorlatilag magunkat és egymást is szívatjuk. A nagy többség szerintem tisztában van azzal, hogy az adott növénykultúra hány családot képes megfelelően ellátni mégis odavándorol, holott előre látható, hogy a várható családszám az adott területen jelentősen meg fogja haladni az optimális szintet. Sajnos minden legelőt túl lehet terhelni, még az akácot is.
Szerintem egyelőre ennyi elég is lesz. Alkalomadtán majd folytatom a "galádságok" sorát.
Természetesen: A fent leírt néhány történet csak a képzelet szüleménye, bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve.
