A két éve, az örök méhészmezőkre és az égi asztalos műhelybe eltávozott, szomszédom, méhész kollégám, és asztalos mesterem, időnként, néhány pohár bor elfogyasztása után, cigijét szíva, feltette a nagy kérdést: " hát nekem már soha nem lesz jobb"?
No, nem azért, mintha nem telt volna egy kis borra, cigire, vagy éhezett volna, vagy ne lett volna autója, de ő is úgy gondolta, az ember bizony arra született, hogy mindig jobb legyen neki.
Most így kicsit fél idő után, én is felteszem a kérdést, vajon van itt valaki akinek jobb most Brossal, mint azelőtt Mészárossal volt?
De a választ nem olyanoktól várom, akik még ma is a nyakukat törik ki, vélt igazuk igazolására.
A választ az egyszerű méhészeknek kellene megválaszolni, hisz, bár ez lehet, hogy ez a mostani omme vezetésnek újdonság /tisztelet a kivételnek/ ő értük kellene, hogy történjen minden.
Ő értük van, vagy is kellene , hogy legyen az egyesület az Omme.
Mert különben mi értelme? Mi értelme a küldöttesdinek? Meg a vezetőségi meg mittudom én milyen üléseknek. Mert azért fenntartani egy ilyen egyesületet, hogy jó fizetése legyen az elnöknek, meg néhány alkalmazottnak. Vagy azért, hogy az országot minden papír nélkül végig dúló méhész védelmet élvezzen, és a legnagyobb mézkereskedő még kitüntetést is kapjon azért, mert jól lenyomja a mézárakat, azért kár tönkre tenni a küldöttek szabadidejét, akiknek /néhány olyantól eltekintve mint Csuja, akinek ez volt a szenvedélye/, lenne jobb dolga is.
A kérdést, bár lehet, hogy még korai, majd választás előtt lesz aktuális, minden omme tagnak fel kéne tenni magában, lesz e még jobb nekem mint méhésznek mint most, a mai elnökkel?
Mert ugye valahogy pozitív alternatíva sehogy sem látszik elő bukkanni az alagút végén.
De, még, /mint a szomszédom, akinek jellemzően, pont akkor jutott eszébe, hogy lesz e még jobb neki, amikor még aránylag jó volt,/ el vagyunk.
Viszont vannak már jelek, amik egyáltalán nem a fejlődés felé mutatnak, hanem egész másfelé, bár ezeknek meg itélése, helyzet függő, vagyis üléspontom határozza meg az állás pontomat. Nyilván a béka segge alól pislogó méhész, másképen látja a jövőt is, mint aki fent ül az omme-nak nevezett magaslaton, mint Zeusz a fő isten.
Mert van aki azt gondolja, ez az eldorádó. Bevallom én is. Legalább is ahhoz képest ami következni fog.
Bár a semmivel nagyon nehéz akármit kezdeni. De, lehet konzerválni. Hosszú időkre. A semminek ugyan is van egy tulajdonsága, ha nem átlátható dobozba tesszük, nem látszik, hogy a dobozban semmi sincs. Ha elég hosszú idő telik el, elfelejtődik, és már senkinek eszébe sem jut megnézni, hogy a dobozban valójában nincs semmi.
Igaz, néhány ilyennek mint én, a béka segge alól pislogó szófosó ürgének nagy néha eszébe jut. Az, aki még esetleg meg van átkozva az igasság keresés egyáltalán nem hálás adottságával is, kurvára idegesítő tud lenni, azok számára, akik a semmit dugdossák.
Mert ha néha rá jön a szófosás és leírja, /mint rám most, bár lenne jobb dolgom is/ az is tudja, hogy teljesen felesleges, mert minden marad változatlan, és akik a semmit dugdossák, nem kell félniük. Legtöbben már azt sem tudják mi lenne a valami, hisz két év tökélletsen elég arra, hogy elfelejtessék velük, és feltegyék maguknak legalább azt a kérdést, lesz e nekik jobb valaha.