Zöld gondolatok

Az egész eszmecserével csak az a gondom, hogy amíg a kultúránk a minket is fenntartó életközösség elleni totális háborún alapszik, és ezzel nap mint nap újabb és újabb elemeket ütünk ki a piramis lábazatából, addig az ilyen viták lényegileg arról szólnak, hogy jobbra vagy balra fordítsuk el a Titanic kormányát. A mentőcsónakok számáról meg szó se essék, ez a civilizáció, mint tudjuk ugyebár, elsüllyeszthetetlen...

Van ebben valami amit mondasz. Én azonban úgy gondolom, hogy ahogyan  a természeti evolúció, úgy a társadalmi evolúció is az összes megoldás közül a legjobbat szelektálja ki. Egyszerűen a kollektív bölcsesség alapján halad előre a társadalmi fejlődés. A jobbra vagy balra kérdése nekem előre vagy hátra. Azt kell végiggondolni, hogy azért haladt a világ a változás útján, mert az adott állapot nem volt megfelelő. Ha az lett volna, akkor maradt volna úgy. Ha most azt mondjuk, hogy nem jó ez az irány, hanem vissza kell fordulnunk, akkor előbb utóbb vissza fogunk mászni a fára. Sőt. Onnan is azért jöttünk le, mert ott sem volt jó. Ha jó lett volna, akkor ott maradtunk volna. Persze vannak részleges visszafordulások is. Hát most is vannak alternatívák. Van nyugati út, és keleti. Azon belül is orosz, és kínai. No meg Dél-Amerikai és Afrikai is. Lehet azok közül is még választani. Ahogyan a szovjet útról is visszafordultunk, úgy innen is vissza lehet, ha ez tényleg nem vezet sehová. Én azonban úgy gondolom, hogy van legalább egy kiút. Ez a világ valahogy úgy van összerakva, hogy vannak olyan szigetek a folyóban, ahol valami új dolog vár ránk. Gondolok itt a tudományos eredményekre. Elég csak a számítógépre gondolni, de lehetne említeni az orvostudományi vívmányokat is. A pestis nem irtotta ki az emberiséget, ma már ismeretlen dolog. Magyarország a háború után a tízmillió tbc-s országa volt. Mégis létezünk. A rák kérdését is megoldjuk, ahogyan az AIDS-től sem kell már meghalni. Érdekes módon ez a neoliberális világ vívmánya. Nem az arab országok a tudományos világ vezető hatalmai, akik a földbe fúrt lyukaikon keresztül mesés gazdaságra tettek szert. Azok érték el ezeket az eredményeket, akik munkára használták fel az olajat. Volt itt világégés, nem is egy, mégis élünk és virulunk. Azért, mert az élet parancsa erősebb, mint a pusztításé. A pusztításnak elfogynak az erői. Anyagból és antianyagból sem egyforma mennyiség volt a kezdet kezdetén. A két anyag megsemmisítette egymást, annihilálódott, az antianyag elfogyott, a maradék anyag vesz körül minket. No meg a megsemmisülésből származó fotontömeg. Azt gondolom, hogy  az élet parazsa ezért nem tud kihunyni. A pusztítás az antianyag, az élet az anyag. A háborúk akkor érnek véget, amikor elfogynak a felhalmozott tartalékok. Annyit nem lehet felhalmozni, hogy a teljes pusztuláshoz elég legyen. Ha egy ország először ledob egy atombombát, akkor az összes többi atomhatalom ezt az egy országot fogja elpusztítani. Azért, hogy megelőzze a célponttá válást.  Ennek nagy esélye van, hogy bekövetkezik. Az is lehet hogy néhány százezer embernek kell majd újrakezdenie mindent. Azon kellene dolgozni, hogy minél több ember maradjon. Aztán, hogy melyik úton, azt majd a kollektív bölcsesség eldönti. A rossz döntés hamar kiderül, ezért fordít a kormányrúdon. A Titanic könnyen elsüllyed, de hát vannak mentőcsónakok. A feladat az, hogy elég mentőcsónak legyen. De leginkább egy radar a Titanicra.

Nem értek egyet. Továbbra is szemléletbeli különbségeket érzek a nézőpontod és az enyém között. Nem hinném, hogy érdemes lenne pontról pontra végigvenni, hol tér el, mert az megint csak szócséplésbe torkollna, amit nem szeretnék, és ugyanúgy csak a felszín karcolgatása lenne. Vagy úgy is mondhatnám, a jég lepattintgatása a koktéljainkba

Vagy mégis, legyen egy kérdés: az általad említett nyugati és keleti (afrikai, ázsiai, szovjet, stb.) út közül tudsz olyat mondani, amelyik NEM az életközösség elleni totális háborún alapul? Végső soron ez a kérdés: az a rendszer, amiben élünk, életképes-e, vagy sem? Nem a fenntarthatóságról beszélek, mert az szerintem már evidens, hogy a 7.5 milliárd (+ amennyi még hozzájön) ember számára ennek a bolygónak az erőforrásai - még változatlan igények esetén is, hát még ha a fejlődők is a nyugatit akarják elérni - messze nem elegendőek. Azaz, ez a berendezkedés nem fenntartható illetve nem is életképes. Idő pedig nemigen lesz már annak kidolgozására, elfogadtatására és elterjesztésére, hogy hogyan tudna ennyi ember értelmes és a maga számára kielégítő életet élni úgy, hogy mindeközben ne rúgjuk ki végképp magunk alól a komplett ökoszisztémát.

“Az elszabaduló klímaváltozás megakadályozásához – többek között – olyan innovációkra van szükség, amelyek a napelemekkel megtermelt tiszta áramot képesek hosszú távra is elraktározni, például hidrogén formájában. Vagy olyanokra, amelyek a szén-dioxid-kibocsátást nemcsak csökkenteni képesek, hanem hasznosítani is.
A Szegedi Tudományegyetem tudósai mérnökökkel összefogva nagy lépést tettek egy olyan reaktor kifejlesztése felé, amely megújuló energiaforrások igénybevételével hidrogént állít elő, és átalakítja a szén-dioxidot a vegyipar számára hasznos agokká.
Ennek az újításnak köszönhetően remélhetőleg rövidesen mód nyílik egy ipari méretben is alkalmazható megoldás kidolgozására.

https://www.elobolygonk.hu/Innovativ_trendek/Energia/2019_08_07/magyar_kutatok_a_szendioxid_hasznositasara_dolgoztak_ki_eljarast_
“
Na!
Én az ilyen híreket vadászom,és abban bízom az “előre út” segíthet rajtunk.A hír mint látszik is a www .élőbolygonk.hu-n jelent meg,onnét idéztem.
Mint tudjuk ez az oldal köztársasàgi elnökünknek nyilvános környezetvédelmi oldala.
Jó lenne-ha már ilyen oldalt üzemeltet akkor most oda nyomja a pénzt a szegedi kutatóknak.
Ebben az esetben is igaz a Nébih növényvédelmi igazgatójának Jordán Lászlónak a szállóigévé váltt mondása amit a méhek növényvédelmi kezelések következtében történt elhullása kapcsán mondott miszerint is “mindenki tegye a saját dolgát”.

—Jó lenne ha Jordán Úrék rájönnének a méhpusztulások okaira,és nem prekoncepciónak tekintené továbbra is,hogy a méhek növényvédelmi kezelések következtében pusztulnak.
Mi méhészek tudjuk,számunkra egyértelmű,hiszen a növényvédelmi kezelésig,vagy a virágzás kezdetéig a méhcsaládok rendben vannak,így egyértelmű,hogy emiatt pusztulnak méheink és a többi beporzó is
Idén is sok pusztulás volt növényvédelmi kezelések következtében,bár nem annyi mint tavaly.

—Jó lenne ha a politika,akár Áder János hathatós segítségével a szegedi kutatás ipari méretű megvalósítását segítené.Az ország felemelkedését hozhatná ez meg !!!
Idézem Áder Úr oldalát”olyan reaktor kifejlesztése amely megújuló energiaforrások igénybevételével hidrogént állít elő, és átalakítja a szén-dioxidot a vegyipar számára hasznos anyagokká.”
Hasonlatos lehetne a fehér liszt előállitási technológiához.Az is kis hazánkból indult el,szép kis felemelkedést hozva az országunknak.

Az előző írásomban még ezt a témát-hidrogén előállítás napenergiával-szerettem volna feszegetni!Szerencsémre ezt Áder Úr megtette helyettem,nekem csak ídéznem kellett.
Kéretik a kákán is csomót kereső Urakat,hogy ez ügyben Áder Urat froclizzák és ne engem.
Ugyanis én ez ügyben nem vagyok illetékes,csak egy nagyon-nagyon reménykedő,aki egy szebb jövőt remél.

Csányi Antal

Nem értek egyet. Továbbra is szemléletbeli különbségeket érzek a nézőpontod és az enyém között.

Valószínűleg nem tudjuk egymást meggyőzni. A két szemlélet között az a különbség, hogy a logikus döntés a részedről az lenne, ha nincsenek, vagy nem lesznek gyermekeid, unokáid. Ennek hiteles folytatása az öngyilkosság. Ezzel lehet legjobban szolgálni az ökoszisztémát, abból a nézőpontból.  Ezzel szemben nekem az a meggyőződésem, hogy küzdeni kell.

Valószínűleg nem tudjuk egymást meggyőzni. A két szemlélet között az a különbség, hogy a logikus döntés a részedről az lenne, ha nincsenek, vagy nem lesznek gyermekeid, unokáid. Ennek hiteles folytatása az öngyilkosság. Ezzel lehet legjobban szolgálni az ökoszisztémát, abból a nézőpontból.  Ezzel szemben nekem az a meggyőződésem, hogy küzdeni kell.

Privátban már másnak megpróbáltam kifejteni, mire gondolok. Idemásolom nagy részét, némi kiegészítéssel:
"A Zöld gondolatok kapcsán, tegnapi beírásaimat továbbgondoltam, illetve azzal egészíteném ki, hogy ezek az előremutató dolgok alapvetően jók, HA közben széles sávú szemléletváltással is járnak. Önmagában az, hogy más technológiát használunk, még kevés. Tudnunk is kell, miért tesszük azt, és mi következik ebből. /.../ mi a kultúránkkal a hiba. Röviden: hogy elhitettük magunkkal pár ezer év alatt, hogy "a Földet az emberért teremtették, és az embert arra, hogy uralkodjon rajta." Ezt a felfogást kellene eltüntetni elsőként, nem a CO2-t. Egyetlen ember sem születik uralkodónak, senki nem rendelkezik közülünk különleges előjogokkal, amikor világra jön. Legalábbis nem többel, mint bármelyik másik élőlény, akik közé jövünk. A régi paraszti felfogás szerint, nem lesz több földje senkinek a végén, csak az a két lépés hosszúságú. Nem az számít, mid volt, amíg itt vagy, hanem hogy mit tettél. Ott csúszik félre a kultúránk embereiben a szándék, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek a földdel, mert az az övék. Vagy ha nem, akkor megszerezhető, sőt, meg is kell szerezni, hiszen isteni parancs ellen való bűn parlagon hagyni. Én úgy látom, a föld nem arra való, hogy szántóföldeket, házakat, utakat, bevásárlóközpontokat meg gyárakat telepítsünk rá. Vagy ha megtesszük, akkor ne csodálkozzunk rajta, ha végül elfogy alólunk...
Hogy ne pesszimista kicsengése legyen az írásomnak, és hogy érthetőbb legyen, mire gondolok: olyan ez, mint ha a születéssel mindenki belépne egy házba. Mi úgy tanuljuk kicsi korunktól fogva, hogy a ház a miénk, annak minden részével együtt, bármit eltörhetünk, nem számít, a wc-t húzhatjuk, ahogy akarjuk, hát nem arra van?, a kamra teli, és sose fogy el az étel, a nappaliban tv, számítógép, ami kell... Holott nem, mi itt csak vendégek vagyunk. Azt kell megérteni, hogy úgy kell viselkednünk minden nap, 0-120 évig, minden tettünk során, mint aki vendégségben van, csak a tulajdonos épp kiugrott valamiért. Van étel? Köszönjük meg. Működik a ház? Örüljünk neki. De ne tegyünk úgy, mint ha ez evidens lenne, és főleg ne higgyük azt, hogy a miénk, és CSAK a miénk, meg hogy ez a kegyelmi állapot, amibe belecsöppentünk, örökké tart, és mindig, minden megjavul, amit elrontunk.
Nem vallásos a szemléletem, vagy ha igen, akkor egy /könyv/ részében leszűrt mondat bőven kifejezi, amit gondolok (szemben a fenti, "a Földet az ember számára teremtették, az embert pedig arra, hogy uralkodjon rajta" nézettel), ez pedig ez: " a világ szent hely és szent folyamat, és mi a részei vagyunk." Ennyi elég.
Nem írtam le mindent, de talán ennyiből is megérthető, miért írtam, hogy nem értek egyet."

Kiegészítve a fentieket, hogy reagáljak is a válaszodra: van gyermekem, kettő is, de a harmadikat részben már a szemléletváltásom miatt nem erőltettem. Ugyanakkor, a túlnépesedés nem nálunk okoz igazán gondot, hanem Kínában, Indiában, Afrikában... meg mindenütt, ahol túl sok ember fog felnőni hamarosan, olyan szemlélettel, amit fentebb írtam az uralkodási hóbortunkról.
Amit te írtál természetes és társadalmi evolúcióról, azzal nem lenne gondom, ha az ember nem függene az ökoszisztémától, ha megtehetnénk, hogy csak úgy "a levegőben lógva" élünk, függetlenítve mindentől, az összes törvénytől, ami egy ökoszisztémát életben tart. Nem elég, hogy hiszünk abban, hogy ez itt a mi játszóterünk, ráadásul még ellene is élünk. Másként kellene, nem így. De a "másként" az szerintem nem azt jelenti, hogy ugyanazzal a felfogással csinálunk mindig egy kicsivel mást, de rendszerszinten ugyanolyan károsat, hanem hogy más szemmel nézünk arra, aminek a részei vagyunk, és nem teszünk meg mindent, amire lehetőségünk van, de valójában nem szükséges. Ahogy Marosán elvtárs kifejezően megállapította: "nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!"  Ezen kéne alakítani.

A jobbra vagy balra kérdése nekem előre vagy hátra. Azt kell végiggondolni, hogy azért haladt a világ a változás útján, mert az adott állapot nem volt megfelelő. Ha az lett volna, akkor maradt volna úgy. Ha most azt mondjuk, hogy nem jó ez az irány, hanem vissza kell fordulnunk, akkor előbb utóbb vissza fogunk mászni a fára. Sőt. Onnan is azért jöttünk le, mert ott sem volt jó. Ha jó lett volna, akkor ott maradtunk volna. Persze vannak részleges visszafordulások is. Hát most is vannak alternatívák. Van nyugati út, és keleti. Azon belül is orosz, és kínai. No meg Dél-Amerikai és Afrikai is. Lehet azok közül is még választani. Ahogyan a szovjet útról is visszafordultunk, úgy innen is vissza lehet, ha ez tényleg nem vezet sehová.

Aztán, hogy melyik úton, azt majd a kollektív bölcsesség eldönti. A rossz döntés hamar kiderül, ezért fordít a kormányrúdon. A Titanic könnyen elsüllyed, de hát vannak mentőcsónakok. A feladat az, hogy elég mentőcsónak legyen. De leginkább egy radar a Titanicra.

Ezzel kapcsolatban jutott eszembe még valami. Amit tegnap - kissé nyersen - szócséplésnek minősítettem, az erre a Titanicos példára felfűzhető. Lehet azon töprengeni, hogy jobbra-e vagy balra, előre vagy hátra - de ettől még ugyanazon a hajón ülünk, ha úgy tetszik, egy csónakban evezünk (illetve még nem, élvezzük a felettünk elsuhanó csillagos ég látványát és a hűs menetszél megrészegít). Hátra ugyebár nem mehetünk. Ha nincs radikális fordítás a hajó kormányán, akkor az az "előre" egy igen nagy zökkenővel történő csukafejes lesz a jéghegybe (egyébként állítólag ezt túlélte volna a hajó, csak jóval kisebb sebességgel és jóval nagyobb "arcvesztéssel" ér be New Yorkba). Ha csak egy kicsit mozdítunk valamerre, akkor túl sok vízzáró rekeszt horzsolunk végig, és a süllyedés biztos. Azonban azok a megoldások, amelyekről a minap szó volt, az első osztályról nézve értelmezhetők csak, de ahogy a vízszint kezd emelkedni, a fedélközből és az alsóbb osztályokból elkezd felfelé áramlani a "tömeg" - nem ezt látjuk már most is? És itt jön be a mentőcsónakok kérdése. Mihez kezd az első osztály meg a hajó személyzete a fedélköziekkel? Nekik van humánus megoldásunk? Nincs, a jelenlegi állapot alapján. Otthagyhatjuk őket? Az általunk évszázadokig hirdetett elvek mentén nem, hacsak nem köpjük szembe magunkat is. Ki engedte föl a hajóra azokat, akik számára tudható volt, hogy baj esetén nem lesz kiút? Akik szerint a minél több utas minél több viteldíjat jelent, és ez mindennél többet ér, hiszen úgyse lesz baj belőle. Na most, összébb húzzuk-e magunkat itt az első osztályon, és meg tudjuk-e értetni a többiekkel, hogy csak így van esélye mindenkinek? Vagy fűtsük be még jobban a kazánokat, és irány az "előre", bármit is jelentsen az?
Pesszimista és nihilista kérdéseknek tűnhetnek ezek, de a példa talán használható a "nézőpontjaink" különbözősége kapcsán.

https://koponyeg.hu/hireso/pillanatnyi-kenyelem-vagy-tuleles-ez-itt-a-kerdes

Gyakorlatilag ezekről a témákról folyik most az eszmecsere,gondoltam  bemásolom a cikket.
Az USA az eszetlen pazarlás nagymestere,igen rossz irányba haladnak,Ők-tömeg nagyrésze-tényleg azt hiszik bármit megtehetnek.

Csányi Antal

Érdemes elolvasni, különösen azért mert a rokonainkról van a cikkben szó.
http://magyarno.com/attila-nepebol-kivalt-testvereink-a-hunzak/?fbclid=IwAR2NjfNbUvAPHYYjpfEIfjs2L9m849AmdQvhrQfg0keOQwcfwbEvJF8JURw
Nagyernyei Attila

Jam!
Szerintem nincs akkora különbség a nézeteink között, mint az elsőre látszik. Én végig azt hangsúlyozom, akár az OMME kapcsán is, hogy bár felül a gálya, s alul a víznek árja, de azért a víz az úr. Tehát a hatalom birtokosa a nép jogosult arra, hogy megszabja, mit tehet meg a tőke, és mit nem. Ennek leghatékonyabb módja az adórendszer, pl.széndioxid adóval. De lehet műanyag adó is, hulladék adó. Itt a bűnt a törvényhozó hatalom és a tőke összefonódása jelenti. Én azt találom hibás megítélésnek, ha azt mondjuk, hogy akkor vesszen a tőke. Ne az vesszen, hanem a korrupciót kellene olyan mértékben büntetni, hogy az mindenkit elriasszon. Sokkal inkább pedig lehetőséget sem adni a korrupcióra. A tőkére azért van szükség, mert melyik variációból lehet egy közügyet szolgálni?  Ha egymillió embernek adunk egyenként egy forintot, vagy az egymillió ember ad össze egy forintokat, és azt használjuk fel egy közös célra? Ebből lehet kutatni, ezt lehet innovációra használni.
Az ökológiai lábnyomot illetően azt gondolom, én nem állítottam más, mint Te. Az a cél, hogy ez a legkisebb legyen. Miért gondolom azt, hogy a társadalmi evolúció előbb utóbb a helyes útra talál rá? Én azt gondolom, tehát nem egzakt adataim vannak, hogy ma egy egységnyi GDP előállításnak kisebb energia, és CO2 igénye van, mint mondjuk 50-100 éve. Ha ez igaz, akkor az irány jó. A fejlett társadalmak most viszont nem mondhatják azt, hogy mi már elhasználtuk az erőforrásokat, éppen ezért a fejlődő országok már ne fejlődjenek, mert az katasztrofális lesz a bolygóra nézve. Ez nem egy keresztényi szemlélet. Így viszont kódolva van a problémák súlyosbodása. A kiút ebből az, hogy kutatással, innovációval megoldjuk a problémát, és átadjuk a fejlődő világnak is. Sokkal könnyebben lehet megvalósítani, ha nem nemzetállami keretek között kell egyenként minden országgal végigharcolni a technológia elterjesztését, használatát stb., hanem az egységes cselekvés lenne az alapértelmezett. Én nem osztom azt az álláspontot, hozzád hasonlóan, hogy " a Földet az emberért teremtették, és az embert arra, hogy uralkodjon rajta." Abban azonban hiszek, hogy küzdéssel jobbá tudjuk tenni a világot. Csökkenteni tudjuk az elviselhető mértékre az ökológiai lábnyomunkat.

Neo,
írod, hogy "Én azt gondolom, tehát nem egzakt adataim vannak, hogy ma egy egységnyi GDP előállításnak kisebb energia, és CO2 igénye van, mint mondjuk 50-100 éve. Ha ez igaz, akkor az irány jó."

Erre azt mondom, hogy lehet, hogy 50-100 éve egy egységnyi GDP előállításnak nagyobb energia és CO2 igénye volt, viszont most több a GDP, és több a fogyasztó. Ha csak ezt veszem alapul: http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/global/002.htm akkor szerintem egyértelmű, hogy az 1930-ra írt "még nem érte el a 2 milliárdot" által előállított GDP még akkor is kevesebb ökológiai lábnyomot jelentett, mint a mostani, 7.5-8 milliárd ember által létrehozott, esetleg kisebb energiaigénnyel létrehozott. Ha akkor egy egységet két egységből hozott létre kétmilliárd, most meg ugyanannyit egy egységből hoz létre 8 milliárd, az nyilvánvalóan több. Kétszer kettő még mindig kedvesebb, mint az egyszer nyolc. Tehát nem feltétlenül a GDP előállítási költségének irányából kéne nézni a dolgot, hanem a népesség oldaláról. A kérdésem: ha egy egység GDP előállításához most kevesebb energia kell, miért vannak rá többen? Miért nem "elég" arányosan kevesebb ember ugyanannyi GDP előállításához? Azt gondolom, a két szál nem fedi egymást, nem feleltethető meg a két dolog egymásnak. Innen nézve pedig nem mondhatom azt, hogy az irány jó.

"A fejlett társadalmak most viszont nem mondhatják azt, hogy mi már elhasználtuk az erőforrásokat, éppen ezért a fejlődő országok már ne fejlődjenek, mert az katasztrofális lesz a bolygóra nézve. Ez nem egy keresztényi szemlélet. Így viszont kódolva van a problémák súlyosbodása. A kiút ebből az, hogy kutatással, innovációval megoldjuk a problémát, és átadjuk a fejlődő világnak is."

Nem, valóban nem keresztényi szemlélet, de nem is erről van szó. Én annyit mondok, hogy HA a népességnövekedés a jelenlegi ütemben folyik tovább, AKKOR az lesz katasztrofális a bolygóra nézve, nem az, ha azt mondjuk, hogy a fejlődők ne fejlődjenek. A kettő megint nem ugyanaz. Márpedig maga a növekedés és a növekedési kényszer van kódolva a rendszerbe, és ez okozza a problémák súlyosbodását. Maga a növekedés a probléma, nem a kutatás, innováció meg miegyéb. Arra van szerinted kutatás, hogy hogyan legyünk kevesebben? Vagy ez egy úgynevezett "megfellebbezhetetlen tény" (és mindenki törődjön bele, különösen az ökoszisztéma), mármint hogy mi, az emberiség, a végtelenségig fogunk növekedni?

Az irány arra nézve jó, hogy csökken egy egyén ökológiai lábnyoma. Az a gondolkodásmód, ahogyan érvelsz, az a háború privilegizálása. Ki kell irtani a fölösleget! Ez nekem elfogadhatatlan. A születésszabályozás azért nem megoldás, mert annyi idő nincs. A születések megszüntetése pedig olyan szociális problémákat vet fel, hogy egyenlő a háborúk hatásával. Az idősebb generáció éhen hal, mert nincsenek fiatalok, aki élelmiszert termelnek. A háború az inhumánus megoldás, a humánus az, ha valaki akinek ez az álláspontja, akkor nem nemz gyermeket, hovatovább öngyilkos lesz (ez ugye csak a többi emberre nézve jelent humánus megoldást, a sajátra nézve nem, de az önfeláldozásnak van pozitív kicsengése). Amennyiben elegen vannak az önfeláldozók, akkor meg is oldódik a dolog. Azok számára biztosítanak megoldást, akik efféle aggályokkal nem foglalkoznak. Ha  nincsenek elegen, akkor együttesen valósul meg a kipusztulás. Ebben az esetben talán nem kellene várni a végzetre, hanem tenni is lehetne valamit a hátralévő időben. Én más alternatívát nem látok. Te, igen? Az első két gyermeket milyen megfontolásból vállaltad, ha a harmadik esetében ez már  az előbbiekben megfogalmazottak miatt megfontolás tárgya volt, és a nem győzött? Elhamarkodott döntés volt?

Nem azt mondtam, hogy az egyén ökológiai lábnyomának csökkenése rossz lenne, hanem hogy túl sok (illetve egyre több) az egyén, akinek a lábnyomával kell számolni. Egy szóval nem említettem, hogy a háború lenne a megoldás erre a problémára. Abban egyetértünk, hogy a születésszabályozás nem járható út, de ha arra nincs elegendő idő, akkor az általad preferált technológiai-társadalmi-innovatív-stb. útra ugyanúgy nincs idő. Nevezheted ezt nihilista hozzáállásnak, de ennek belátása szerintem nem lenne nehezebb a részedről, mint az én részemről annak belátása, hogy a háború meg a születésszabályozás sem jelent megoldást. Úgy értem, én nem tudom "felmagasztosítani" ezt a kiutat, illetve nem látom be, mitől lenne ez a valóságban is járhatóbb út. Csak azért, mert te jobban hiszel benne? Vagy mert ebben akarsz hinni? Vagy miért? Éhen most sem hal senki ebből a 7.5-8 milliárdból, legalábbis rendszerszinten biztosan nem, különben megállt volna a növekedés - de nem ezt látjuk. Ez azt is jelenti, hogy jelenleg elegendő az élelem ennyi embernek. Nem a GDP-t (vagy a pénzt, a kőolajat, stb.) eszik az emberek, hanem az élelmet. "Azt gondoltam, hogy tudod az ökológiai ABC-t. A természetes közösségben amint egy populáció táplálékkészlete növekszik, az adott populáció növekszik. Ahogy az adott populáció növekszik, a táplálékkészlete csökken, és táplálékkészletének csökkenésével az adott populáció is csökken." Tehát, drasztikusan fogalmazva: ha most azonnal megszüntetnénk a (minden évben több és) több élelem termelését, akkor a népességnövekedés viszonylag rövid időn belül megállna. Ha egy kicsivel kevesebb jutna következő évben, akkor a népesség is stagnálna, illetve előbb-utóbb csökkenni kezdene, de nem drasztikusan. Miért van az, hogy ha éheznek valahol, akkor föl sem merül az a "megoldás", hogy az ott élőket ne segélyezzék, hanem elfogadják, hogy az a terület ennyit képes károsodás nélkül ellátni? Az itt már idézett Attenborough-kijelentés szerint "Újabb és újabb programok indulnak, hogy felszámolják az éhezést Etiópiában, pedig egyszerűen csak túl sokan élnek ott. Az emberek nem tudják ellátni magukat, ami nem embertelen kijelentés, egyszerűen ez az igazság." Mi az embertelen, segélyen tartani túl sok embert adott helyen, vagy "felnőttként kezelni" kevesebbet, anélkül, hogy "belenyúlnánk" annak eldöntésébe, hogy hogyan éljenek? A kéz, amely enni ad, kérhet is cserébe valamit, és a legtöbbször "kér" is. Ha nincs kéz, akkor ellenszolgáltatási kényszer sincs a "segélyezettek" részére.

Az első két gyereknél még nem láttam át a dolgokat. Tudtommal a két gyerek/család hosszú távon a populáció csökkenéséhez vezet, a három gyerek lenne a szintentartást jelentené, mert nem mindenhol lesz ennyi. A közvetlen környezetemben (testvér-unokatestvérek) úgy állunk, hogy 4 párnak (8 felnőttnek) van összesen 6 gyereke. A magam részéről ennyit láttam jónak. A harmadikat eleve későbbre terveztük volna, de az évek alatt így alakult át a döntés.

Jam!
Hagyni valakit éhen pusztulni  humánus megoldást jelent? Nem lenne egyszerűbb a falhoz állítani őket háttal a géppisztolyoknak, hogy ne lássák mi fog történni? Ezzel az a gond, ha ők érzik úgy, hogy velünk, és a mi gyerekeinkkel kellene ezt megtenni! Hiszen mi már feléltük az ökoszisztémából ránk eső részt! Ők pedig még nem. Mi nem éheztünk, ők igen. Így lenne igazságos.