Valószínűleg nem tudjuk egymást meggyőzni. A két szemlélet között az a különbség, hogy a logikus döntés a részedről az lenne, ha nincsenek, vagy nem lesznek gyermekeid, unokáid. Ennek hiteles folytatása az öngyilkosság. Ezzel lehet legjobban szolgálni az ökoszisztémát, abból a nézőpontból. Ezzel szemben nekem az a meggyőződésem, hogy küzdeni kell.
Privátban már másnak megpróbáltam kifejteni, mire gondolok. Idemásolom nagy részét, némi kiegészítéssel:
"A Zöld gondolatok kapcsán, tegnapi beírásaimat továbbgondoltam, illetve azzal egészíteném ki, hogy ezek az előremutató dolgok alapvetően jók, HA közben széles sávú szemléletváltással is járnak. Önmagában az, hogy más technológiát használunk, még kevés. Tudnunk is kell, miért tesszük azt, és mi következik ebből. /.../ mi a kultúránkkal a hiba. Röviden: hogy elhitettük magunkkal pár ezer év alatt, hogy "a Földet az emberért teremtették, és az embert arra, hogy uralkodjon rajta." Ezt a felfogást kellene eltüntetni elsőként, nem a CO2-t. Egyetlen ember sem születik uralkodónak, senki nem rendelkezik közülünk különleges előjogokkal, amikor világra jön. Legalábbis nem többel, mint bármelyik másik élőlény, akik közé jövünk. A régi paraszti felfogás szerint, nem lesz több földje senkinek a végén, csak az a két lépés hosszúságú. Nem az számít, mid volt, amíg itt vagy, hanem hogy mit tettél. Ott csúszik félre a kultúránk embereiben a szándék, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek a földdel, mert az az övék. Vagy ha nem, akkor megszerezhető, sőt, meg is kell szerezni, hiszen isteni parancs ellen való bűn parlagon hagyni. Én úgy látom, a föld nem arra való, hogy szántóföldeket, házakat, utakat, bevásárlóközpontokat meg gyárakat telepítsünk rá. Vagy ha megtesszük, akkor ne csodálkozzunk rajta, ha végül elfogy alólunk...
Hogy ne pesszimista kicsengése legyen az írásomnak, és hogy érthetőbb legyen, mire gondolok: olyan ez, mint ha a születéssel mindenki belépne egy házba. Mi úgy tanuljuk kicsi korunktól fogva, hogy a ház a miénk, annak minden részével együtt, bármit eltörhetünk, nem számít, a wc-t húzhatjuk, ahogy akarjuk, hát nem arra van?, a kamra teli, és sose fogy el az étel, a nappaliban tv, számítógép, ami kell... Holott nem, mi itt csak vendégek vagyunk. Azt kell megérteni, hogy úgy kell viselkednünk minden nap, 0-120 évig, minden tettünk során, mint aki vendégségben van, csak a tulajdonos épp kiugrott valamiért. Van étel? Köszönjük meg. Működik a ház? Örüljünk neki. De ne tegyünk úgy, mint ha ez evidens lenne, és főleg ne higgyük azt, hogy a miénk, és CSAK a miénk, meg hogy ez a kegyelmi állapot, amibe belecsöppentünk, örökké tart, és mindig, minden megjavul, amit elrontunk.
Nem vallásos a szemléletem, vagy ha igen, akkor egy /könyv/ részében leszűrt mondat bőven kifejezi, amit gondolok (szemben a fenti, "a Földet az ember számára teremtették, az embert pedig arra, hogy uralkodjon rajta" nézettel), ez pedig ez: " a világ szent hely és szent folyamat, és mi a részei vagyunk." Ennyi elég.
Nem írtam le mindent, de talán ennyiből is megérthető, miért írtam, hogy nem értek egyet."
Kiegészítve a fentieket, hogy reagáljak is a válaszodra: van gyermekem, kettő is, de a harmadikat részben már a szemléletváltásom miatt nem erőltettem. Ugyanakkor, a túlnépesedés nem nálunk okoz igazán gondot, hanem Kínában, Indiában, Afrikában... meg mindenütt, ahol túl sok ember fog felnőni hamarosan, olyan szemlélettel, amit fentebb írtam az uralkodási hóbortunkról.
Amit te írtál természetes és társadalmi evolúcióról, azzal nem lenne gondom, ha az ember nem függene az ökoszisztémától, ha megtehetnénk, hogy csak úgy "a levegőben lógva" élünk, függetlenítve mindentől, az összes törvénytől, ami egy ökoszisztémát életben tart. Nem elég, hogy hiszünk abban, hogy ez itt a mi játszóterünk, ráadásul még ellene is élünk. Másként kellene, nem így. De a "másként" az szerintem nem azt jelenti, hogy ugyanazzal a felfogással csinálunk mindig egy kicsivel mást, de rendszerszinten ugyanolyan károsat, hanem hogy más szemmel nézünk arra, aminek a részei vagyunk, és n
em teszünk meg mindent, amire lehetőségünk van, de valójában nem szükséges. Ahogy Marosán elvtárs kifejezően megállapította: "nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!"

Ezen kéne alakítani.