Kokitól ismét megtudhattuk, hogy rengeteg panziója, diósa, no meg 760 családja van.
Szerintem ez még a bolhás kutyát sem érdekli.
Szerencsétlen vevői megveszik tőle a rajokat, és ha ők is követik a példáját 100 %-os szaporítást is vásároltak, mert mind ismét megrajzik.
Azzal kérkedik, hogy neki több méze lett (az én apukám erősebb).
Valahogy azt érzem minden írásából, hogy dühös, senki nem nyújt neki elismerő kezet.
Mire?
Olyan ósdi technológiával méhészkedik, borzalmas befektetett munka árán, hogy ez senkinek nem hiányzik.
Persze, hogy több méze van ennyi családtól, de családátlagot sosem mer írni.
Ő megszámolta, hogy nekem 8 (nyóc) hordó akácmézem lett, csak az előtte lévő számot homályosan látja, vagy nem mer odanézni.
Én az átlagaimmal nem szoktam dicsekedni, de az idén meg vagyok elégedve.
Hallom, hogy ki mennyit pergetett, el tudom saját teljesítményemet is helyezni.
Az etetéséről eddig is meg volt a véleményem, serkentő hatása nulla.
A rendszeres, kisebb adagokban való serkentés, etetés sokkal többet ér, eredményesebb, de ha Kokinak ez megfelel, üsse kő.
Aki kínlódni szeretne a rajokkal, na meg a pakolászással figyelmesen olvassa írásait.
Mindig a "Ződ" jut ilyenkor eszembe.
Zsíros méhésztárs sorai ma is aktuálisak: A mérőszám a tele hordók.
Annyi kiegészítéssel, hogy van akinek ehhez 760 család szükséges a megélhetéshez.
Ismerek még egy ilyen méhészt mint Koki.
Minden második mondatába beleszövi, hogy hány méhcsaládot tart.
Az, hogy valaki milyen szakember, milyen sikeres a méhészetben nem a méhcsaládok száma dönti el!
Neki is már az életpálya lemez B oldal forog, többet kéne pihennie, és lazítania, mert a pénz csak egy dolog.
A boldogsághoz teljesen máson múlik.
Pl. egy vidám unoka kacaján, egy koncerten, egy jó kis kiruccanáson, egy horgászpartin.
Ezt a pénz körüli gondolkodást radikálisan elutasítom.
Nagyernyei Attila