A méhlegelő rovatban nemrég írtam, hogy a méhesben hordás közben hátratett kézzel kell sétálni, és figyelni a családok mozgását.
Ma "kilőttem" a sorban egy sumákoló családot, mert az összes szinte tombolt annyira ment, ez az egy pedig állt.
Nem akartam méhészkedni, de megnéztem.
Hát persze, tele volt bölcsővel, de már azon is túl volt, a jelzett anya a szűk fészek alján volt kimúlva.
Még mondjátok azt, hogy ennek a technológiának nincs előnye!
Persze, mert rendkívül munkaigényes, és inkább kritizálják, mint megcsinálják.
Ez pedig egy kézzel fogható előnye, ha a raj meg akar lépni az öreg anyával, leölik.
Azért volt arra már példa nálam is, hogy annyira sikerült lefogynia, hogy átfért az anyarácson, akkor bizony lelép.
A mai családot lebölcsőztem, és kapott egy szép "kövér" anyát a tartalékból.
És láss csodát!
Másfél óra múlva ezek mentek a legjobban, mintha mindent be akart volna pótolni.
Még mindig nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, az erdő megúszta az esőzést, és szépen adja.
Remélem van még benne pár ilyen nap mint a mai, és akkor nem lesz ok a panaszra.
Nagyernyei Attila