Adamez!
Abból indultam ki, hogy azt írtad, úgy csinálod, mint Attila. Ott ugye 5 fészekkeret van. Az nemigen nyel el mézet. Akkor ez tisztázódott.
Ami az akác alatti kevés fiasítást illeti. Alapvetően Attilának én igazat adok abban, hogy a méhet a pempőtermelés öregíti. Tehát a gyűjtő méhet be lehet egy ideig vonni az akác utáni fiasnevelésbe. Azonban azokból sosem tud olyan méhcsalád lenni hársra, mint mondjuk egy két fiókon hagyott fél NB család. Tudom, mert próbáltam egyszer a Cserényi féle módszert. Gyakorlatilag 5 fél keret fiassal a fészekben indítottam az akácot. Voltak 5 kilós hordási napok, így az anya fejben lemondott a rajzásról, tehát megelégedett az egy fiókos fészekkel. A családok 6 héttel később is 4 fiókos népességűek voltak, de aztán zutty. Lézengtek a 2. fiókban. Itt ugye nálam kimaradt egy akác utáni gyors fészek helyreállítás. Hát nekem ez a technológia semmivel sem kevésbé munkás, mint a fekvő. Ahogy a Bertalan módszer sem. Az viszont tény, hogy pl. az a méhcsalád, amelyiknek hárson van 3 fiók fiasa (akác idején meg esetleg 4 fiókon), annak semmivel nem lesz több fiasa augusztusban, mint a két fészekfiókosnak. Igazából mindegyik egy fészekfiókos. Mert ilyenkor nagyon kijön az osztott lép hátránya. Az anya vonakodik folyton átlépni a határt, és hiába van 2 fiókon a fias, az gyakorlatilag csak egy fióknyi. Az augusztusi fiók csereberének van pozitív hatása. Szóval itt is kell dolgozni az eredményért.
Jenő esetében szerintem a gond abból indult ki, hogy elmaradt az áprilisi szaporítás, vagyis a hely adása az anyának. Amit ugyan hamar bepetéz, de ha jönnek rá az öt kilós napi hordások, akkor az anya fejben lemond a rajzásról. Hát ez elmaradt. Három kilós hordás nem elég. Ugye azért itt összeér Attila és Jenő tapasztalata: nagy mézhordást a fias nélküli nagy méhtömeg tud csinálni (összeröpült rajok versus szűk fészek). Csakhogy a végig szűk fészekben nemigen tud megtermelődni a nagy méhtömeg. Attilánál azért nincs rajzás, mert tömeges kelés sincs. Nála akárhogyan igyekszik, az anya mindig korlátozott állapotban van. (A fedett/nyitott fias aránya ezt megmutatja) Ez is lehet jó módszer, mindenkinek magának kell azt kialakítani, ami számára ideális. Én ezért nem szeretek mások technológiájába belekötni, mert apróságok is képesek más irányba terelni a méhcsaládot. A lényeg az, hogy a méhésznek összhangban kell lennie a méheivel. De létezik ennek az összhangnak többféle variációja is. Nálam a kiinduló pont a nagy méhtömeg. Az a vagyon, amivel lehet így is, úgy is gazdálkodni. Aztán ha nem sikerül, akkor elrepül a vagyon. Másik eset, amikor kisebb a vagyon, de jobban lehet rá vigyázni. Aztán Jenőnél van nagy vagyon, de meg is tudja őrizni. Be tudja fogni a rajokat. Én már szét sem nézek, hogy van-e rajom, nemhogy kísérletet tegyek a befogására. Szerintem idén még nem volt, és nem is lesz. Mert fejem őket, fiókonkét. Úgy számolom, hogy egy család négy fiasfiókot tud adni. De ezekben ott van az akácmézem is. Fáziskésében vagyok én is. Gyengék voltak tavasszal a méheim. Idén akácra lettek 3-4 fészekfiókosak, nem galagonyára, mint más években. Életem eddigi legnagyobb fagyása miatt túlzottan nem is érdekel. Az már inkább, hogy ez ne legyen tendencia. A májusi ősz. Az akác rohan, áprilisban kinyílik, aztán kuksolás van egy hónapig. Ha ez így marad, az rosszabb lesz, mint az atka. Félek, hogy olimpiai sportág lesz a méhészet. Négyévenként egyszer lehet labdába rúgni.
Ha így marad, akkor Amerikába kellene méheket eladni. Szerintem égető kereslet lesz rá. Területét tekintve
százszor nagyobb ország, mint mi, és lassan annyi méhük marad, mint amennyi nekünk van. Sajnos azonban mi ugyanazon a féltekén élünk, ellentétben az ausztrálokkal.