Az már biztos, egy korán jött tavasz után ha visszatér a tartós hideg, az semmiképpen nem kedvez a méhcsaládok fejlődésének (finoman fogalmazva) de szerintem a mandulafák is szenvednek.
Miről is van szó?
Teljesen mindegy, hogy cukorlepényezett e a méhész, etetett, itatott ekkorra már sok helyen kiterjedt fiasok vannak, különösen ott ahol a mogyoró és a korai kecskefűz megbolondította a méheket.
Véleményem szerint a Hunor kereten méhészkedők vannak a legnagyobb veszélyben, és ezen lehet rugózni, attól még igaz.
A Fekete-Fehér Méhészklub szakmai rovatában sokszor írtam már, hogy késő ősszel amelyik keretekből kikeltek az utolsó fiasok, oda erősen mézes lépet kell tenni, mert a nehéz napokban kicsi lehet a mézkoszorú!
Ez a mostani időszakra fokozottan igaz, mert a méhcsalád az élete árán sem hagyja el a fiasítást, és ha azokban a léputcákban kifogy az élelem, valamint nem bomba a család akkor baj lehet.
Még jöhet egy csavar a történetben, ha valaki nem hagyta meg a keretek tetején a viaszhidakat, esetleg valami átjárót (szívószál, vékony léc, vagy ágdarab) akkor gyakorlatilag elzárja a méhek útját a spájztól.
Ekkor katasztrófa következhet be, és teljesen mindegy hogy a szélső lépek talpig mézesek, a méhcsalád éhen pusztul.
Sokan legyintenek, hogy ez marhaság, de ők profik és a fent leírt óvintézkedéseket megtették, valamint erősek a családok.
Ők el se olvassák aggódó soraimat, de amiket a napokban láttam bizony engem igazol.
4-5 léputcás (általam közepesnek ítélt) Hunor családok egy része a fiasra bújt, és éhen veszett!
Mit lehetett volna tenni, hogy ez ne következzen be?
Amiről megoszlanak a vélemények.
Egy idejében a fejükre tett kemény cukorlepény életmentő.
Lehet azon vitatkozni, hogy sokkal jobban be kellett volna etetni, de nem mindenki profi.
Sajnálom a méhésztársat, majd ezután jobban odafigyel.
Nagyernyei Attila