Most húztuk meg a határt!
Saját magammal kezdem!
Nem fogok sértegető, másokat fikázó írásokra válaszolni, egyszerűen törlöm azokat.
Sok tapasztalt vándorméhész-társam is írogat, felhív, hogy ne menjek bele az effajta meddő vitákba.
Mindenki fel van paprikázva a változékony időjárás miatt, és a rajokkal küzd.
Van aki itt vezeti le az elkeseredését, mérgét, de ez nem helyes.
Tartsuk továbbra is tiszteletben a különböző véleményeket, tapasztalatokat.
Szerintem sokan okulnak ebből, és olyan jelzéseket kapok, hogy szívesen olvassák.
Ismét egy időutazás.
Minden vándorlásra elszánt (főként kezdő) méhésztársnak azt üzenem, nagyon körültekintően pakolásszanak le olyan helyeken ahol soha nem jártak.
Érdeklődjenek a helyiektől, nagy esőzéseknél nincs e veszélyben a méhes.
Volt aki a Bakonyban a faluban szedte össze a méhészetének romjait, mert olyan lehetetlen helyre pakolt.
Nekem is sikerült egyszer a helyiek szerint a "rohadt sarokba" pakolnom.
Pont a hazavándorláskor kapott el egy felhőszakadás.
A méheket még fel tudtuk rakni a teherautóra Réde mellett a "rohadt sarokban", és már hömpölygött is a két domb közötti iszap.
Akkor még ARO kisteherautóm volt, azzal húztam az IFÁ-t, azután apám Ladája kötve.
10 perc múlva már nem tudtunk volna kijönni.
Amúgy az akác akkor jól sikerült.
Ősi akácfák alatt volt a méhészetünk.
Sajnos már kivágták őket!
Tehát mindig magasabb pontokat válasszatok lepakolásnak, és figyeljétek a víz útját.
Remélem az idén már ebben nem lesz részünk.
Az egyik, Méhészklubra író profi is tudna mesélni a méhészetének mentéséről.
600 családja úszott el.
Felhívom, megkérem írja le, vagy mondja el történetét, hogy okuljatok belőle.
Nagyernyei Attila