A zöldön már említettem, de itt nagyon sokat hangoztattam egy olyan állítást, amit egyre inkább kétségbe vonok már magam is. Ezért kötelességemnek tartom, hogy leírjam a saját magammal szembeni ellenérveimet. Lehet, hogy valakinek nem lesz türelme elolvasni, ezért itt az elején akarom leszögezni, arról van benne szó, hogy szükséges-e a zárókezelés vagy sem.
A kiindulási alap a következő. Egyszer tizenvalahány éve már felismertem egy matematikai összefüggést azzal kapcsolatban, hogy az atka szaporodása milyen számszerű törvényeken alapul. Aztán egy a Méhészújságban megjelent cikk felhívta a figyelmemet arra, hogy ezt már mások is felismerték. Mégpedig a SAS matematikai intézet egy méhészeti kutatás kapcsán. (Beetsma és társai). A kísérlet úgy történt, hogy egyetlen lép felületen különböző nagyságú fiasítás volt, különböző mennyiségű méhhel, de azonos mennyiségű atkával fertőzve. Azt vizsgálták, hogy a lezárt fiasban mennyi atka jelent meg. Volt olyan kísérlet, ahol csak munkásfias volt, és volt olyan, hogy csak here. Ők az adatokat összegyűjtötték, a matematikai intézet pedig kihozta azt az összefüggést, amire én is rájöttem. Ez pedig az, hogy a fias sejtek számának és a méhek darabszámának hányadosa határozza meg, hogy mennyi atka tud egy nap alatt bejutni a fiasba. Ez ugyebár az építtető keret atkavonzó hatásának cáfolata. Azt mutatja, hogy a méh viszi az atkát a fias sejthez, és nem az atka keresi meg azt. Az atka keresési távolsága 1-2 cm-re tehető. Hogy jobban érthető legyen: ha sok a méh, akkor az atkák egyenletesen oszlanak el rajtuk, de csak azok tudnak bemenni a fiashoz, amelyiket a megfelelő napon (munkásfias), vagy napokon (herefias) a méh odavisz. Tehát ez egy statisztikai valószínűség. Ha ugyanannyi fiasra kevesebb méh jut, akkor megnő a valószínűsége annak, hogy ez a találkozás létrejöjjön. Fordított esetben csökken. Az sem mindegy, hogy hány atka van a méheken. Itt már egyenes az arányosság. 100-szoros mennyiségű atka során százszoros lesz a találkozási valószínűség. Ugye ez nem egy túl nagy felfedezés, de a herecsapda hívők ennek az ellenkezőjét állítják. Azt mondják, hogy az atka ki tudja számolni, hogy a tőle hányadik kereten van az építtető, és odamegy, mert érzi, hogy hol van. Ahogy említettem ez még egyetlen lép esetén sem így van. Hát akkor több léputca esetén még inkább nem lehet. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a tropikánál ez fordítva van, az atka keresi meg a fiast, éppen ezért ott teljesen mások a kezelési lehetőségek.
Mi következik a fentiekből? Az, hogy a fiasításnak van atkafelvevő képessége. Ha olyan szereket használunk, amelyek folyamatosan hatnak, nincs szünet a kezelésben, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a bevitt szer kiürülési ideje nagyobb, mint a kezelési intervallum, akkor elvileg minden fiasból kibújó atkát ki tudnánk irtani. Voltak ilyen szerek, de csak egy-két éven át tudták ezt produkálni. Azóta az van, hogy kezelünk egy ciklust, aztán még egyet,és azt találjuk, hogy ugyanannyi atkát tudtunk lehozni, mint az első ciklusban. Ennek lehet két magyarázata. Az egyik, hogy mindig ugyanannak az öreg atkapopulációnak az utódait irtjuk ki. A másik az, hogy az azonos mennyiségű fiasítás atkavonzó hatása érvényesül. Mi a döntő különbség a két variáció között? Ha az első igaz, akkor létezik egy véges idő, ami alatt elfogy az atka. Amikor az öreg atka elpusztul, vagy elfogynak a petesejtjei. Ha ez igaz lenne, akkor minden méhész együttes védekezésével meg lehetne szabadulni az atkától fiasítás jelenlétében is. Ha nem igaz, akkor nem lehet fiasítás jelenlétében lemenni nullára az atkaszámmal. Azért, mert ilyenkor mindig lesznek a fiasban új fiatal atkák. Tehát nem tud megszakadni a lánc. Ahogyan akkor sem, ha más méhészetből jön be fiatalabb atka annál, mint amilyen idősek a mi még szaporodó atkáink. Egyszerre történő kezelésnél ilyen nem tudna bejönni.
Ha az a feltételezés nem igaz, hogy a fiatal atka az ivarérésig nem fog bemenni a sejtbe, akkor sem, ha éppen ott van a sejt mellett (ilyenről volt videofelvétel is, hogy hiába volt jó helyen, mégsem ment be). Erre lenne az a magyarázat, hogy azért nem ment be, mert még túl fiatal volt. Ez az az elméletem, amit most cáfolni próbálok.
Nos a számítások alapján nagyjából 40-60 napos kezelést követően, ha nincs migráns atka, akkor fias jelenlétében is megszűnne az atkapotyogás. Hát nálam 70 nap után is volt potyogás most ősszel. Vagy az elmélet nem igaz, vagy volt migráns atka. Ha az elméletem nem igaz, akkor zárókezelés nélkül nem lehet nagy kezdeti atkaterhelés idején a kívánt szintre csökkenteni az atkaszámot. Azért, mert ebben az esetben a fiasítás atkavonzó képessége érvényesül. Van egy kicsi csavar még a történetben. Az, hogy a SAS matematikai intézet egy differenciál egyenletben határozta meg ezt az atkavonző képességet. Amelynek az a lényege, hogy ha kétszeresére növeljük a fiasítás mennyiségét, akkor azzal nem kétszer annyi atkát tud felvenni, hanem csak az ötven százalékát. Négyszeres mennyiségű fias fogja megduplázni a csapdázott atkamennyiséget. Észre kell venni, hogy most itt a fordítottjáról beszélünk. Zsugorodik a fias mennyisége, tehát visszafelé megyünk. Kevesebb fias esetén növekszik a felvehető atka mennyiség. Ezt én már nagyon régen észrevettem azon, hogy romlott a fias csökkenésével a kezelés hatékonysága. Vagyis nem a várt ütemben csökkent a lepotyogó atkák száma, hanem lassabb ütemben. Ez is a zárókezelés szükségességének a bizonyítéka. De wr-nek abban tökéletesen igaza van, hogy ettől még nem pusztultak ki normál években a méhek. Mert télen elpusztult annyi, amivel egyensúlyba került a mérleg. Egy atka egy év alatt egy utódot hagy maga után.Ha ez a szám minden évben kettő lenne, akkor az első év után két atka telelne át, a második évben ugye négy, a következőben nyolc, aztán16,32 és így duplázódna. Ahogyan a sakktáblán a búzaszemek. Aztán eléri azt a számot, amikor már összeomlik a család.
Mi van akkor, ha nem normál évünk van? Sokan használtunk Herbát, és az nem tudta teljesíteni azt, amit akár tavaly is tudott. Ezért ha azért nem szűnt meg 70 nap után sem az atka potyogása, mert az elmélet hibás, vagy atkaimport volt, akkor csak a fias megszűnése esetén lehet a kívánt szintre vinni az atkát. Aztán, hogy melyik szerrel hány kezeléssel, ez már egy külön történet. Hát az egy kezeléses történetet én megnézném magamnak, de azt nem állítom, hogy lehetetlen. Egy biztos. A méhészek nem fognak 3-4 szer szublimálni zárókezelésként. Még a zárókezelés is szitokszó. Mi következik ebből? Ahol sok atka van, az elpusztul tavaszra. Ahol kevesebb, az áttelel, és a következő évben kezd féktelen szaporodásba, mert áprilisban senkinek nem jut eszébe zárkázva kezelni, a herefias melletti kezelés pedig negyede hatékonysággal rendelkezik az őszi kezeléshez képest. Na ekkor fognak a kevés atkával rendelkező méhészek egy közepes akác esetén is bámulatos mérlegeléseket tapasztalni. A migráns atkákat a mézet hordó méhek hozzák be. Vagyis a labda gördül tovább. Senki ne maradjon nyugodt, ha kitelelnek a méhei. Vagy neki maradt, vagy másnak, de azt majd megkapja. Volt ilyen ciklus már többször, de mindig volt olyan hatékony szer, ami ezt a ciklust meg tudta szakítani. Legutoljára ez a Herba volt. Meg a Polyvar Yellow, meg a CHM, és régen az Apivar is, de még az étolajos rajzlap is képes volt rá. Most tud valaki olyan szerről, amelyik használatával 12 napos kezelést követően megszűnt az atkapotyogás a következő 12 (24) napban? A Herba a 24 napra volt képes. Ha nem, akkor le lehet vonni a következtetést, hogy szükség van-e zárókezelésre, ha hamis az elmélet, vagy van migráns atka.