Találtam egy cikket, amely miatt felment bennem a pumpa.
https://magyarmezogazdasag.hu/2023/01/14/atkamonitoring-meheszeknekA Hevesi Mihály által jegyzett cikk Randy Oliver, és a kircheni egyetem álláspontját tükrözik, tehát nem Hevesi Mihályt támadom vele, hanem az előbb említett két szereplőt. Az én álláspontom szöges ellentétben áll az övékével, én leírom az enyémet, az idő pedig eldönti kinek van igaza. Nagy valószínűséggel az eredményhirdetésre akkor kerül sor, amikor én már nem leszek az élők sorában,és nem azért mert olyan beteg vagyok, hanem azért, mert ezek évtizedes léptékkel mérhető dolgok.
Az alapvető különbség a két álláspont között az, amit én az R=1 stratégia, és az 1-nél kisebb stratégiával jellemzek. A másik két szereplő a most elfogadott IPM (Integrated Pest Management) azon irányelve szerinti stratégiát követ, hogy csak akkor kezeljünk, amikor szükséges. Azaz Randy lemosással ellenőrzi az 1500 méhcsaládjánál az atkaszintet, és csak azokat kezeli, amelyiknél egy küszöbérték feletti az atkaszám. Ettől a statégiától alapvetően nem különbözik a magyar méhészek gyakorlata sem, amikor azt mondják, hogy ebben az évben sok az atka, ezért többet kezelünk, egy másik évben pedig kevés az atka, ezért abbahagyjuk a kezelést előbb. Az én stratégiám az, hogy akkor sem hagyjuk abba, ha kevés az atka, hanem pontosan annyit kezelünk, mint amikor sok az atka. Miért gondolom azt, hogy ez a helyes, és nem az ezzel ellentétes stratégia? Azért, mert az R=1- nél évente mindig annyi atkát pusztítunk el, amennyi abban az évben megszületett, az 1-nél kisebb esetén pedig ennél egy hajszállal többet. Azért, mert akkor az ezen stratégiát alkalmazó területen az atkalétszám folyamatosan csökken, míg végül olyan kicsi lesz a szám, hogy az atka előfordulási valószínűsége a méhcsaládonkénti 1 alá esik. Az R=1- es stratégia szerint viszont az induló és a záró atkalétszám azonos marad. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az az egyik méhésznél mondjuk 2 db atka méhcsaládonként vagy 20. Más szempontból nem mindegy, de erről később. Az induló és a záró azonossága csak több év átlagában értendő. A lényeg az, ha az egyik évben magasabb, akkor kell olyan évnek lennie, amikor kisebb. Máskülönben egy-két évtized múlva vagy az atka pusztulna ki, vagy a méhek. Tekintettel arra, hogy egyik eset sem alakult ki Magyarországon az elmúlt 4 évtizedben, ezért kimondható, hogy az R=1-es stratégia volt eddig érvényben. Méhcsalád pusztulások miatti létszám csökkenések természetesen voltak, de a létszámadatok más években helyreálltak (legalábbis a statisztika szerint). Ez a stratégia azt feltételezi, hogy az atka elleni szerek mindig megfelelő hatékonyságban állnak rendelkezésre. Tehát ha az egyik veszít a hatékonyságból akkor jön helyette új, vagy a másik visszanyeri a hatékonyságát. Ezen témáról azt hiszem 2014-ben elég sokat meccseltem irido néven Geddekassal. Bár Geddekas utólag a hozzászólásainak jelentős részét törölgette, az irido hozzászólásokban pontosan azért, hogy évtizedek múlva is megtalálható legyen, beidéztem az inkriminált részeket. Most talán elég annyi, hogy az atka speciális szaporodási tulajdonságai miatt nem várható az a genetikai keveredés, ami háttérbe szorítaná a rezisztenciagéneket, ami egyébként a szántóföldi növénytermesztésben megtörténik. Én pontosan azért fogalmazok meg másik stratégiát, mert ezt az alapfeltételt nem látom, ami az R=1 -hez szükséges. Azt, hogy folyamatosan jönnének az új atkaölő szerek. Itt csak a lítiumot lehet megemlíteni, meg talán még az oxálsavat, mint újat, de utóbbi hatékonysága meg sem közelíti a 90-es évek fluvanilátját, amitrázát, előbbi esetében pedig élelmiszerbiztonsági aggályok merülnek fel. Ezért az IPM-et én egy hazárdjátéknak tartom. A kémia évszázada a múlt évszázad volt, az új hatóanyagok megjelenési üteme nem csak az atkaölőszerek, hanem antibiotikumok és minden más hatóanyag tekintetében lényegesen elmarad ebben az új évszázadban az előzőétől. A biológiában van a tartalék, de a génmódosított organizmusok már eleve nagyon riasztónak hatnak, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen technológiához meg kellene tudni fogni az atkát. Ha pedig meg tudjuk fogni, akkor nem génmódosítva kellene visszaengedni a méhek közé, hanem kidobni a szemétkosárba.
Az R=1-es stratégia kapcsán már felhoztam a fék nélküli autó esetét. Az a baj vele, hogy a fék nélküli autó elműködik sík terepen, meg hegynek felfelé is, de ha lejtőre kerül egy szakadék előtt, akkor a féket megjavítani már nem lehet. Azt előtte kellett volna. Azért csodálkozom Randyn, mert én már olvastam tőle olyant, hogy az atka elleni kezelés nem más, mint szelekció. Ami pontosan így van. A méhészeknek azon végletekig történő munkálkodása, hogy olyan atkát találjanak, amely az általa alkalmazott kezelésnek ellenáll. Ez pedig előbb utóbb sikerülni is fog. Csak elegendően hosszú ideig kell csinálni. Az R=1 pedig pontosan ezt csinálja. Hiába tekinthető ez egy sávnak, aminek a felső részét elérve észbe kap a méhész és leviszi az atkaszámot, de megáll akkor, ha elér az alsó szélhez. Persze ha jön újabb lehetőség abban az esetben ha nem a méhészen múlik az, hogy a felső szélnél vissza tud-e fordulni, hanem a szertől, akkor ez ezt a stratégiát igazolja. Azonban itt nem mindegy, hogy melyik országban él a méhész.
Sajnos ezen a fórumon a csatolmányok a végén jelennek meg, noha jó lenne, ha itt lenne az a kép, ami alul van, amellyel az ausztrál példa kapcsán már polemizáltam. Tehát vagy az a helyzet, hogy az atka adott időegység alatt messzebbre jut el, mint azt én és mások is eredetileg gondolták, vagy az, hogy hamarabb, mint gondoltuk. Ezt az ellentmondást akarom feloldani az adott képpel. A kör közepe sötétebb színű, mint a széle. A szín sötétsége az atka terjedési valószínűségét jelzi. A kör közepéből kiindulva a szélek felé. Minél közelebb van, annál valószínűbb, hogy megjelenik, minél távolabb annál kisebb a valószínűség. Számokra lefordítva: a kör szélén egy 1/10000-es valószínűség esetén Ausztráliában, ahol nincs atka elleni védekezés, még megjelenhet az atka pl. egy év leforgása alatt, ha a kör közepén lévő méhcsalád a tízezres érték miatt összeomlik. Másfél kilométeres sugárban viszont az atkák mondjuk a 90 százaléka mehet át egy összeomló méhészetből a másikba. Ugye a valós számokat senki nem tudja, sem a valószínűség mértékét, sem a távolságokat. Ez relatív érték, ami csak arra jó, hogy a kockázatot felmérjük. AZ USA területe 100 szor akkora, mint Magyarország, de csak 2,5 ször több méhük van. Vagyis Magyarországon 40-szeres a méhsűrűség az USÁ-hoz viszonyítva. Tudtommal az USA méhállománya volt már tíz millió is. Az azonban biztos, hogy amíg az USA-ban ilyen alacsony méhsűrűség mellett csökkent a méhállomány, addig Magyarországon nőtt. A méhsűrűség különbség viszont nem biztos, hogy Kaliforniára is igaz. A méhes megporzás időszakában hasonló lehet ott a méhsűrűség, mint nálunk. Ha Randy nem vándorol Kaliforniába, akkor lehet, hogy az általa alkalmazott atkamonitoringnak van létjogosultsága, mert irtózatosan kicsi esélye van idegen atkát bekapni. Mondok egy példát. 1,5 kilométeres sugarú körben Magyarországon kb. 80 méhcsalád él átlagosan. Ezzel szemben 2018-ban az én esetemben ez a szám 850 állandót jelentett, és kb. 400 vándort. Tehát a 80-nal szemben 1200-at. Most az állandó kb. 450. Ha ebből azt nézzük meg, hogy a saját méhészetünk miként aránylik a többihez, akkor kapiunk egy kockázati értéket. Ugyanezt ki lehet számolni 5 km-re, meg tízre is. A másfél kilométeres 80-90 százalékos atka megjelenését a tíz kilométeres értékével össze lehet adogatni. Mindezek alapján rá lehet jönni, hogy mekkora eltérések vannak két magyarországi méhészet szomszédoktól való kockázatában. Természetesen lehet, hogy a 80-90 százalék valójában csak 5 százalék, nincs bizonyítékunk. Én inkább abból indulnék ki, ha Ausztráliában a tíz kilométer is több, mint 1/10000, akkor 1,5 km-en a 90 valószínűbb, mint az öt. A probléma inkább azzal van, ha több, mint egy évet nézünk. Akkor a kör minden szegmense sötétebb lesz. Az R=1-es stratégia esetén, ha sávhatárokról beszélünk, tehát látja a méhész, hogy ebben az évben több atka maradt a családoknál, mint az elmúlt évben, de már nem akarja őket tovább zaklatni. Ekkor még nem beszéltünk a romló hatékonyságról, hogy amiatt is többször kellene kezelnie. Az R=1 nél kisebb stratégia esetén is fennáll ez a probléma, de erre mondom azt, hogy nem a zuhanás közben kell a féket javítani, hanem előtte. Remélem az azért látszik ebből, hogy ha egy koncentrált helyen lévő méhészet összeomlik, és a szomszédok nem tudják felfogni a hullámot, azaz idő vagy hatékonyság vagy nemtörődömség miatt nem irtják ki azt az atkát, amit az összeomlónak kellett volna, akkor a kör tágulni fog. Itt jön a képbe a 2 atka vagy 20 esete, illetve a Randy féle lemosás. Lehet, hogy a számaim nem feltétlenül pontosak, de gondoljuk csak végig. Randy kivesz 20 ezer méhből 500-at,és azon nézi meg az atkaszámot. Ha egyet talál, akkor az olyan, mint amikor mi a kezelés során a húszezerből 40-et találunk. Mi azon vitatkozunk, hogy 5 maradék atka legyen, vagy 2, vagy 20. Ezzel szemben ezeket Randy meg sem találja. A kircheni egyetem szerint akkor kell kezelni, ha szeptemberben 25 felett találunk a lemosással. 40 szeressel számolva ez 1000, de legyünk megengedőek és az eltérő adatok miatt mondjuk azt, hogy mi szeptemberi 500 atka alatt ne kezeljünk! Ebben nem a szám a megdöbbentő számunkra, hanem az, hogy R=1-nél ez is működőképes. Tehát pusztán arról van szó, hogy ezt a számot tartja szinten, ami most nem tudom, hogy náluk decemberben mennyi. Szerintem nem lehet 100-nál több, mert ha a következő évi kezelés egy 50-es ráta után történik, akkor már 5000-es az atkalétszám. Tehát a maradék atkának csak ott van jelentősége, hogy mennyi ideje van a méhésznek beavatkozni akkor, ha összeomlik mellette egy méhészet. Lemosásos módszer esetén annak rendkívül kicsi érzékenysége miatt egy nagy kockázatú helyen úgy terjedhet tovább a hullám, hogy a méhészeknek nincs idejük reagálni. Ehhez pedig még az sem kell, hogy a hatóanyag legyen a ludas.
Na ezért ment fel bennem a pumpa a cikk kapcsán.