ATKAIRTÁS, de ésszerűen

Régebben, egy  jó ereje teljében lévő méhcsalád iszonyú mennyiségű atkát képes volt túlélni. természetesen némi  segítséggel. Ma, ez már a szerintem lehetetlen volna.
Kezdő éveimben, ( az első tíz év) történt hogy jócskán elengedtem az atkát. Nem éppen szándékosan, mert ugye ilyet direkt normális ember nem tesz. Szóval szeptember elején füstölés, majd a másodiknál-harmadiknál, zsírozott papír a kaptár aljában, rajta 1-2 ataka. Na gondoltam, ne mérgezzem már magam és a méheim, ennyi elég volt. Nem is történt semmi, szépen átteleltek gyönyörűen felfejlődtek akácra. Indulás előtt már észleltem hogy sok atka van a herefiasokban (ekkor még alkalmaztam éppíttető kereteket). Már füstölni nem lehett, nem volt idő rá, majd ha haza érkeztünk akácról... termeltünk egy jót, itthon megint szépen dolgoztak. Mi is az üzemben. Folyamatos túlóra, néha még a vasárnapokat is felrótták, hogy miért nem akkor is  is munkahelyen termeljük a GDP-ít. No lényeg az, hogy eljött a napraforgó virágzása, szuper termelés, pergetés, még midíg hordanak öntik a nektárt a kaptárba , megint csak elmaradt az atkairtás... Nyári lellás .. irány a Balaton a családdal, asszony, gyerekek, az autóba, vonóhorogra  meg a lakókocsi. Aztán mint minden jó, ez is hamar eltelt. Itthon jött a hidegzuhany, amint benéztem a kaptárakba, kb az egyharmadánál se méz, se méh, a többi élt és virult. Rögtön megvilágosodott minden, az atka a bűnös, füstölés soroztok következtek. Lehullot atka számolása, azt nem kellet, mert nem lehetett. Mert terítve volt a kaptár alja atkával, inkább vastagságra, vagy súlyra lehetett volna mérni, mint azt megszámolni. Fényképem nincs rólla mert ez még a digitális korszak elött volt. De nagy túlélők voltak a méhek, igaz  némileg csökkent állománnyal, (eleve, nem volt sok) de a következő évben, újra ott voltunk az akácon. Bár lehet hogy még méhek nélkül is mentem volna, mert nagyon szeretek az erdőn lenni. Mi az elejétől, a végéig a méhekkel vagyunk az akácon. De visszatérve az atkára, szóval elképzelhetetlennek tartom hogy manapság ennyi atkával eggyüt tudnának élni a méhek. Az is igaz, hogy a mai napig is félve hagyom őket magukra, akár egy hétre is. Ezért mondom én, hogy valami nagyon más mint régebben, természetesen vannak tippjeim, amint azt írtam is.
Az atka, ma fokozottabban veszélyes. De nem szabad, egyedül csak őt okolni mindenért. Átfogóan kell vizsgálni értelmezni az összefüggéseket, talán valósabb képet kaphatunk. Mert a baj, sohasem jár egyedül.

Más téma,  a méheket termelőeszköznek tituláltam, ez nem lekicsinylőnek szántam. Az igazi "mester" becsüli szerszámát, mert azzal keresi kenyerét, és végezhet becsületes munkát. Egy üres kaptár, méhek nélkül csak láda.

Üdv.Robotur! Mint már írtam nem akarok senkit megbántani de,ahogy téged is bátoritott Attila .Gondoltam Én is elmondom a véleményem a szerintem megint félre csúszott minősitésről, Az Én méheim se nem termelőeszközök se nem szerszámok Ők a társaim és együtt élek valamennyivel és jobban tisztelem Őket mint sok nagyot és nem igazat mondó embertársainkat .             Más! Uraim!Nekem se szimpatikus mindenki de, ez az ellenségeskedés,személyeskedés ami néha előjön nem méltó hozzánk! Az egészen biztos hogy nem mindegy ki az OMME elnöke,tisztségviselői de,a demokrácia így működik: aki nekem tetszik másnak nem jó vagy fordítva,51%-kal lehet vezetni de,"elméletileg"a 49%érdeke is képviselve van "elméletileg". Viszont ekkora lelkesedéssel akár támogathatnánk is egymást lehet hogy előrébb vinné a legalább a közös ügyeinket. Én valaha a szabad világ elején még tagja voltam az alma terméktanácsnak az elnök Pancza János egy nagy káosz közepette azt találta mondani: vegyünk példát a méhészekről azok összefogtak egyesületbe tömörültek úgy jobban tudnak érvényesülni.Ma erre az időre illetve kijelentésre keserű szájízzel tudok de talán egy kicsit szégyenlem is magam a nagy ÖSSZEFOGÁS miatt.

18 éve elnökként vezetek egy egyesületet. Soha nem engedtem, hogy bárkit etikai okok miatt kizárjanak, szemben állok ezzel a konkurens egyesülettel, ahol ez a kizárás napi gyakorlat. A konkurens egyesület az elmúlt 18 évben több garnitúrát elfogyasztott. Ezen előzmények alapján értékeld azt amit írok.

Bross Péter lemondása nagyon meglepett. Annak ellenére lelkiismeretes jó elnöknek tartottam, hogy szakmai vitáink voltak. Az új elnök megválasztásakor semmiképpen nem akartam Egyed Árpádra szavazni, és jó lelkiismerettel szavaztam dr Mészáros Lászlóra. Nagyon hamar, gyakorlatilag két hónap alatt kiderült, hogy rossz választás volt, sőt a helyzet csak egyre rosszabb lett és maradt.

Hiába mondja bárki, hogy tekintsünk el a személytől, ez esetben nem lehet. Soha nem a fegyver öl, hanem az ember, aki a fegyvert használja. Csak az emberi akarat képes ölni. Nem mindegy, hogy ki dönt. A szó, ami kifejezi az emberi akaratot, az a legveszélyesebb fegyver.

Ma reggel végig furettóztam a méhcsaládjam, igyekezni kellet mert már dörgött és csúnya borulás közelített, nem lett volna nagy élmény szakadó esőben hazafelé, a felázott földúton, robogóval dagasztani a sarat. Viszont idális volt a hőmérséklet, és minimális a kirepülés. Normál tiszta hajnali szürkuletben, mire az ember kezd látni, a méhek föleg a keleti tájolásúak már ezerrel repülnek.

Izso60 írta a méhekről:
"Ők a társaim és együtt élek valamennyivel és jobban tisztelem Őket mint sok nagyot és nem igazat mondó embertársainkat"

 Nem is tudom hogy mi volna erre  a helyes válasz. Mert nem gondolnám, hogy szóvirágos cifra mondatokkal kellene egymást túllicitálva bizonygatni, főleg így egymás között hogy kinek mennyire fontos a méh.   
A méheket, másképpen szereti az ember mint a kutyát vagy esetleg a macskáját. De tény, ha valaki nem szereti a méhészkedést, és nem kötődik a méhekhez az csak epizódista lesz a méhészek között. Ez több mint foglalkozás, inkább életmód, lehetne hivatásnak is nevezni.
Persze nehéz volna, az egyes méhhekkel kötődésben lenni, mint hűséges kutyánkkal, vagy netán embertársainkkal.
De próbál az ember, a lehetősegein belül, jól bánni velük.
Magam is már talán így, a méhészkedésem második évtizedének a végét közeletve, gondolom hogy tartós marad a kapcsolatom a méhekkel. Igaz, sajnos nem születtem bele, magam választottam, a kezdés minden nehézségével, buktatóival. Apránként hoztam létre, minden szabadidőm erre áldozva, magam készítettem eszközeim a füstölőtől kezdve a kaptárakat a pergetőt, és minden más egyebet. ... Ma már saját fejlesztésű kaptárjaim vannak 10 éve a termelésben, 6. esztendeje vagyok főfoglalkozású méhész. Elsősorban, közvetlen piacra termelünk.
De nem élek a méhekel a szó szoros értelemben "együt", néha vándortanyán előfordul hogy betévednek a lakókicsiba, de kitessékeljük őket mondván ez nem a ti kaptáratok.

Más... Összefogás, kölcsönös érdekek esetén működik! Olyan, mint a jó üzleti kapcsolat.

QUQURIQ !!!

Igaz, hogy Irido nem válaszolt, (vagy nem találtam…) a két napos ködöléssel kapcsolatos észrevételemre.
Az atkák 2,5 nap és 3 nap között (12 óra) besurran a lefedés előtt álló sejtekbe.
Nagy atka tömegnél, rengeteg atka tud koncentrálódni.
Ezek lesznek a túlélők!
Ezek indítják a sorozat szaporulatot.
Mint írtam régebben, végig csináltam egy sorozat Mitac 20% kezelést, még augusztusban, szigorúan három naponként hét alkalommal. (herék miatt, esetleges kevesebb kiáramló köd miatt)(ez még a csíkok égetésénél rögződött belém. Vagy a méhek oltották el, vagy viaszcsomónak nyomtam az aljdeszkán, vagy rosszul gyulladt meg).
Az első kezelés után, volt ahol 700 atkát számoltam.
Az utolsó kezelésnél  5 és 7 atka hullott le.
Csak úgy másfél hét múlva próba ködölést végeztem pár családnál.
Eredmény, szinte mindenütt 50 körüli volt az atka szám.
Vártam még egy hetet, hogy az amitráz nehogy mérgezést okozzon. Tudom, hogy még egy-másfél, hét jobb lett volna, de idegesítettek az atkák.
Megint elindítottam a ködölést, csak most szigorúan kettő naponként idáig 7 alkalommal. Számításaim szerint 2 naponkénti ködölésnél 9 alkalom kellene.
50 atkáról indultam az elsőnél. A második alkalommal kevesebb hullott, a harmadiknál megint több.
Az ötödik ködölés 20 és 25 között volt.
A hatodiknál 30.
Most itt tartunk. Úgy néz ki, hogy lehet hogy végig kell mind a 9 kezelést csinálni.
Idáig nem láttam mérgezési nyomot, sem mászkáló méheket.
Az időjárás is kedvező volt az amitrázos kezelésnek.
Visszafertőzéstől nem tartok, mivel a legközelebbi méhészet egy km van tőlem, 8 db. vásárolt raj.
ennyi ugye nem tud így le fertőzni egy nagy méhállományt.
Én sohasem hittem a visszafertőzésnek, ha nem volt rablás. Pláne nem ősszel, amikor a méhek már nem repülnek olyan messzire. Tavasszal is ez a helyzet!
Azért vigyázat a lehűlés miatt az amitrázolással!
Októberre váltsunk más szert, és a záró kezelést se mulasszuk el.
Nagyon lényeges dolog, hogy az egész állománnyal intenzív vándorlásban vagyok.
A decemberi záró kezeléstől semmi védekezés nincsen napraforgóig, mivel az áru méz mindig a kaptárban van.
Egyedül a tavaszi heresejt kitördelése a védekezésem.
Mindig így kezeltem a méheket, harminc éven keresztül.
Saját megjegyzésem az egészhez, …és magamhoz is!
…Kiskakas! Ez így most már nem mehet így tovább!
Feszítetted a húrt, ne várd meg még elpattan!
…esetleg a jövő évi kipróbálást bevállalom, hogy az augusztusi ködölés sorozatot 2 naponként végzem el.
Aztán majd meglátjuk!
Addig nem fog változni semmi szerintem, amíg fel nem találnak egy olyan szert, ami a fiasításban is nagyon jó hatásfokkal öli az atkákat. (nem hangyasavra gondoltam, mivel labilis anyag, különböző hőmérsékleten, nem egyformán párolog)!
Kiskakas így csinálja, ne utánozzon senki, nehogy baj legyen.
Próba képen csak pár család lehet a kísérlet tárgya!
Azért így is tartok a tavasz Nosemától, benne van a pakliban.
Igaz, évek óta semmi baj, mert az összes serkentést és az etetést is ecetes sziruppal csinálom!
1 hl szirup + 1 l 20% ételecet.
Jövőre okosabbak leszünk!

A hazárdőr Kiskakas!

Kiskakas!
Emlékeim szerint írtam a két napos ködölésről, többen fel is háborodtak rajta. Igaz Geddekasnak válaszolva, lehet, hogy a te kérdésed felett átsiklottam. Azt is írtam, hogy pont az a baj, hogy nem tudjuk megítélni, mennyi a foretikus idő hossza (amíg kinn van az atka). Vándorol-e az atka a méztérben is vagy sem? Akkor lehetne pontosan válaszolni, ha ezt tudnánk. Azért nem akarok ismételten ebbe belemenni, mert ha a dolog nem úgy van, ahogyan ez a köztudatban van, akkor annak az oxálsav fiasításos időben történő alkalmazására, illetve a herelépes atkacsapdára van egy meghökkentő logikai levezetése. Maradjunk annyiban, hogy nem tudjuk az igazságot. Ettől függetlenül egy nagyon fontos dologról beszéltél. Én már rengetegszer felhoztam a témát, ezért az ismétlésért elnézést, de ha még kiskakas tudatáig sem jutott el a dolog, akkor vajon kiéhez juthatott el? Tökéletesen leírtad, hogy az a különbség a régi és a mai sorozatkezelések között, hogy régen az átfedő ciklusos kezelés miatt a 12. nap utáni kezelések alkalmával töredéke lett a lehullott atka. Most pedig egyenlő mennyiségű hullik. Évekkel ezelőtt én ezt a tavaszi amitrázos lapoknál figyeltem meg, hogy akkor is egyenlő arányú volt a hullás. Azzal magyaráztam, amivel Te is: hamarabb bújik vissza a sejtbe az atka ezért nem vesz fel elegendő mérget. Pedig ugye folyamatosan benn volt a papírlap (250 mg amitráz volt rajta) Ősszel pedig a második sorozatban a töredéke volt a hullás az elsőének. Következtetés: sokáig van kinn az atka, mert nem találja a megfelelő álcát. Elviszi az idejét a keresés, ez alatt az idő alatt elegendő mennyiségű mérget tud felvenni. Mi változott meg tavaly? A 250 mg-os papírlap egyáltalán nem vitte az atkát (Perizint beadva 2 órán belül 100-200 atka potyogás augusztus végén.) Furetto: Mitaccal vitte az atkát. Igen ám de a 17. kezelés után is ugyanannyit. Igaz, hogy átlagosan kb. 4 nap volt a két kezelés közötti idő. De hát őszről volt szó, a fiasítás nagyon kevés volt. Lehet azt mondani, hogy a 4 nap volt a baj. Azonban ebben az esetben is csökkenőnek kellett volna lennie az ütemnek. Hiszen a fiasítás mennyisége szeptember október folyamán csökkenő trendet mutat, tehát kevesebb fiasból kevesebb atkának kellene kelnie. De ez főleg akkor igaz, ha az atka jórészt a méhen utazik, és etetéshez kapcsolódóan bújik a sejtbe. Ha saját maga keresi fel az álcát, akkor mindaddig amíg több  a fiasításos sejtek száma, mint az atkák  száma , akkor elvileg nem lehetne atkát irtani olyan esetben, amikor egy petézési szünet után az anya újraindul és nincs kelő fiasítás. Az eredménytelen Furettózásos kezelések után mégis lehetett ekkor is atkát irtani. Ugyanis akkor a naponta lerakott 50-100 sejtbe  négy -öt nap alatt annak a maximum száz atkának be kellene tudnia vonulni egy-két nap alatt. Emiatt gondolom én azt, hogy csak akkor tud bevonulni, ha a dajkaméh odaviszi. Ezért mindig csak annyi tud szaporodni, amit a fias sejtek számának és a dolgozók számának aránya megenged. Jobb viszont úgy kifejezni, hogy a dajkálások számának és a dolgozók számának aránya határozza meg. Ugyanis el tudom képzelni, hogy a téli méhet több etetéssel állítja elő a méhcsalád, mint a nyárit.
Az egészből azt akartam csak kihozni, hogy bár valóban logikus következtetés az, hogy az atka hamarabb tud visszabújni a sejtbe, és ezért ha csak 3-4 naponta kezelünk, akkor ott sok atka el tud bújni a fiasba. De ez nem magyarázza az eredeti problémát: miért nem hatott a papírlapon az amitráz?  Van aki azt mondja, hogy azért mert lebomlott az esős időben. Máskor is volt esős idő, mégis tökéletes volt. Szóval a két dolog együtt: a papírlap hatástalansága, és a több ciklust átfedő Furettózás egyenlő arányú hullása miatt én azt gondolom, hogy ez az amitráz rezisztencia esete a papírlap esetén, és az amitráz tolerancia esete a Furetto esetén. A Furetto ugyanis egy óra leforgása alatt több hatóanyagot  juttat be, mint amennyit a papírlap, vagy a műanyag lap lead. Azért van jelentősége a szer leadás időegység alatti mennyiségének, mert ha az atka egy lebontó enzimet termel, akkor ugyanannyi enzim egy óra alatt a felét képes lebontani annak, amit két óra alatt tud lebontani. Ha az egy órás lebontási kapacitás felett viszünk be mérget, akkor az a méreg még hatni képes, amelyiket nem tud ennyi idő alatt lebontani.
Én azt gondolom, hogy Te is pontosan azt a jelenséget írtad le, amit én már régóta szajkózok. Az amitráz toleranciát. Miért egyenlő arányú a hullás? Mert mindig a szaporulatot pusztítjuk. Az öreg még be tud menni, mert neki aktív a lebontó enzimkészlete, a fiatalé pedig még nem. De lehet, hogy az öreg hamarabb is bújik vissza. Ez azonban csak egy átmeneti állapot. Egy-két év alatt a Furettózás szintjéhez is hozzászokik. Akkor már Furettóra sem potyog, csak majd zárókezelésnél kerülnek elő. Ha valaki azokat visszafertőződésnek véli, akkor a következő évben sok jóra nem számíthat. Egy darabig lehet erőltetni az amitrázos kezeléseket. Sőt. Szerintem a méhészek egy része el is megy a végső határig, aztán vagy direkt méhpusztulás lesz a vége, vagy kiköltözés, vagy Nosema. A másik része inkább nem megy el eddig, ott viszont más veszély leselkedik. Hatékony zárókezelésekkel elegendő évente csak ősszel atka ellen védekezni, de ez is nagyon kétélű dolog. Egy-két atkával több áttelelő őszre már kezelhetetlen állapotot idézhet elő. Ezért akár időjárási dolgok miatt is (nincs megfelelő hőmérséklet a zárókezelések idején)  évről-évre egy fordított dugóhúzóba lehet kerülni: egyik évben egy atkával telel át több, a következő évben ez megint megemelkedik. Az amitráz tolerancia legnagyobb veszélye abban van, hogy ennél kell leginkább átállni más védekezési stratégiára. Itt nem csak szert kell váltani, hanem technológiát is. Arról nem is beszélve, hogy meddig lehet váltani szert?

QUQURIQ !!!

Nagyon köszi a gyors válaszodat Irido!
Bocsi, hogy nem olvastam vissza az írásokat, de nem voltam sokáig net közelbe.
Látod, a kérdésekből lesznek a válaszok, amiből tanulhatunk, következtetéseket vonhatunk le.
Így egy kicsit közelebb kerülhetünk, az atkák életének a megismeréséhez.
Ezekből a párbeszédekből sokszor többet lehet megtudni, mint a megrögzött rosszul alkalmazott kezelések eredményeiből.
Vagyunk egy páran, akik megpróbálnak saját megfigyeléseket végezni, és következtetéseiket leírni.
Persze nagyon oda kell figyelni, hogy kárt ne tegyünk a méheinkben, csak szeretnénk megszabadítani az élősködő betolakodóiktól.
Azt ugyan nem értem, hogy ha viszket a hátam, megvakarom, a méheink miért nem vakaróznak???
…pedig, a leg hatásosabb atka irtás volna!
Lehet, hogy viszkető porral többre mennénk mit az amitrázzal?
Tudom, próbálkoznak a kutatók a tisztogatási hajlam szelektálásával is.

Üdv. Kiskakas!

Az amitráz még mindíg jó, a lehullot atkák között bőven vannak öregek is, nem csak világos fiatalok.

A világos fiatal atka az nem atka. Mert nagyon nagy százalékuk be sem párzott. Hiszen azért világos, mert az anyaatka által lerakott 2. 3. 4. petéből származik, amelyeknek már nincs idejük a párzásra. Na jó, az nincs kizárva, hogy az ilyenek egy következő ciklusban bepárzanak a saját fiaiktól. Az azonban biztos, hogy a normál pigmenttel rendelkező atkák fele fiatal atka, amelyik be is párzott. Ezek az első (diploid) petéből fejlődnek. Az első pete haploid, azaz hím.

Sziasztok!
Amitráz hatástalan! Azért talán nem.
Monitoring vizsgálatban leírt amitrázos papírcsík a fél keretre van vizsgálva, kitalálva. Egy ismerősöm kikísérletezte hunorra. Ami abból áll, hogy ugyanaz a hatóanyag mennyiség egy helyett két db. papírcsíkra van felvive, tehát egy család 2 db. csíkot kap. (3-4 és a 9-10 keretek közé) Mivel csak 08.26-tól kezdődően tudtam elkezdeni a sorozatkezeléseket nem voltam nyugodt. Nyáron csináltam kontrolt, amire kevés atka hullott, de azért nyugtalan voltam.
A sorozatkezeléseket papírcsíkon 3 naponta végeztem 6x majd egy tactikos szublimálás. Oxálsavas szublimálást 09.18-án végeztem. Azt még kétszer ismétlem okt., nov. végén.
Ezt a módszert harmadik éve végzem. Tavalyi évben lényegesen több atka volt mint idén.

Persze attól még lehet, hogy valakiknek nem működik az amitráz.
Amit megfigyeltem, hogy a csíktól 3-4 napig van hullás addig az oxálsavtól 12-14 nap.

Számok kimutatáson.

A monitoringos papírcsík 30 mg-os, az enyém 250 mg-os volt. Az atkák rá se hederítettek.

 "tactikos szublimálás" ? Lehet szilárd halmazállapotú tactikot is kapni?
--
Régebben az áztatott papírt, olaj helyet vízzel készítettük, így nem szikkasztás történt, hanem csontszárazra szárítottuk. A lényeg az volt, hogy elrágják a méhek. Ez, még a mitac idejében működött, de a tactik olyan büdös hogy a méhek kevésbé hajlamosak rágni. Igyekeznek bevonni propolisszal, vagy jellemzően csak a függesztésnél rágni, hogy leessen alulra. Mostanában nem is készítek csíkot, mivel tavaly már nagyon arról beszéltek, hogy gyenge a hatása. 

A napokban beszéltem egy kollégával. Nála taktikos papírcsíkos kezeléskor 8-10 atka hullott. Ötöt rakott be 5 naponta cserélve. Utána mitakkal csinálta a papírcsíkot. 100 feletti hullott. Akkor most megint a taktik a rossz? Mert tavaly egyértelműen kiderült, hogy gond van vele.

Az amitráz rezisztenciával ijesztgetnek már bennünket, évtizedek óta. Olvasom a tökre logikusnak tűnő tudományos magyarázatokat, elhiszem mi mást tehetnék csak mezei méhész vagyok nem kutató. Majd egy másik szaki, szintén tudományosan meggyőz az ellenkezőjéről. Neki is elhiszem. De azért csak ott motoszkál a gondolat, hogy de tényleg mi lesz ha egyszer már tényleg nem hat az amitráz? Kellene valami hellyette. (Most mivel lehetne kontrol kezelést végezni?)
Még egy másik, hogyan lehet kizárni az utánfertőzés tényét, mert szerintem kevesen vannak abban a szerencsés helyzetben hogy ne legyen a környéken más méhész. Föleg ilyenkor, mert lassan már mindenki hazatér telelni. Tavaly őszön még atkarajt is fogtam. Kényszerből mert a kaptárak alá telepedtek, egy rajládába bevonultattam őket. Brutál mennyiségű atkájuk volt, ugyanis nekik is nyomtam egy furettót. Majd későb eltűntek ahogy jöttek, jobb is.
Senkire nem lehet ráfogni hogy honnan jött, vannak kezdők, haladók, kilométeres körön belül, vagy 7-8-an. Szerencsére egy elhanyagolt méhészet már eltűnt az üres kaptárakkal egyetemben, a gazdája állítólag beszámíthatatlan állapotba került. Így évekig, veszély forrása volt. Senki nem merte felvállalni az intézkedést, illetve az esetleges következményeket, mert hát amíg nincs baj, addig nincs zárlat se. Vándorolni ugye, azt meg kell.
Egyébként ez a zárlatosdi is manapság inkább a méhlegelők sajátos  védelméről szól. Ha menni akarunk akkor lehetőleg ne, de ha jönni akarnak akkor meg "jól jön egy kis "rövidzárlat"   

(Most mivel lehetne kontrol kezelést végezni?)

Kumafosz, vagy fluvanilát. Nálam működött tavaly mindkettő. Utóbbi esetében az a problémám, hogy van az országban Bayvarol rezisztens atkatörzs. Annál nagy valószínűséggel a fluvanilát sem működik. A baj az, ha bekerül egy amitráz toleráns atkát tartalmazó sejtbe, akkor ott van 50 százalék esély, hogy olyan atka jön ki, amelyikre egyik szer sem hat rendesen. Elkezdődik ennek a szelekciója. Mivel térben vagy időben az országban minden méhész össze van kötve, ezért néhány év és mindenütt ott lesz. Kivéve ha az adott méhész mentesíteni tudja a méhészetét. No nem az atkától, hanem a méheitől. Akkor lehet esély arra, hogy egyetlen egy ilyen atka sem marad életben. Ha igen, akkor megy vándorútra. Az ezzel a gond, hogy az atka gyakorlatilag ivartalanul szaporodik a lezárt sejtben. Kivéve az ilyen eseteket, amikor két atka kerül egy sejtbe. A sors fintora az, hogy ami az atkára nézve letális, az ki sem jön, vagy elpusztul anélkül, hogy tovább adná ezt a kívánatos gént. De ami az ő életben maradását segíti, az fennmarad. A méhészek pedig kipusztítják mellőle az érzékenyebb atkákat. Tehát elég egyetlen egy ilyen atka az országban, és tíz év múlva csak az ő utódai lesznek mindenütt. A kumafosz. A Check Mite plusz alkalmazásával szintén pár év kell csak ahhoz, hogy ne hasson. Amerikában ennyi idő elég volt neki. Azt mondják, hogy az atka lehet, hogy attól pusztulna el, ha nem adnák a kumafoszt, mert már annyira hozzászokott, hogy élni se tud nélküle. Ennek az a magyarázata, hogy aktív formában oldódik vissza a pempőbe, tehát az atka állandóan találkozik vele a fiasban is. Az amitráznál ilyen nincs, ezért volt jó ilyen sokáig.
Visszafertőződés. Gondold végig minek van nagyobb esélye? Nyáron megfertőződik egy család 1-2 toleráns atkával, vagy annak, hogy októberben 500-zal. Azt az egy-két atkát észre sem veszed, csak majd a következő évben. Ha októberben valakinél túl sok atka potyog a nyári kezelésekhez képest, akkor senki ne legyen nyugodt. Szinte egészen biztosan ő tenyésztette őket (a rablás esetét kivéve).