Nos igen, ha már augusztusban csappant a népesség, akkor az nem az augusztusi atkairtás hiányossága. Ott baj volt már az akác utáni gyérítéssel, és a napraforgó utánival is. Amikor megjelennek a mászkáló csökött szárnyú méhek, akkor már nyilván akutt problémáról van szó. A legyengült méhek, már a Nosemanak is könnyebben áldozatul esnek. Ebben az esetben a kaptárak előtt mászkáló röpképtelen, és elpusztult méhek többsége ép, és nem csökevényes szárnyú.
A fosás nem feltétlen tünete az újkori Nosemának, főleg nem ilyenkor. Ekkor van az hogy a méhész, izomból csak atkát irt, nagyobb adag, és kezelési sűrűség stb, Nosema ellen meg nem is próbálkozik kezelni mert nem is tud rólla.
A másik, hogy fontos volna átfogón gondolkodni, látni az összefüggéseket. Általában ritka az, ha kizárólag egy baj, egy betegség kizárólagosan oka a méhcsaládok pusztulásának.
A másik az atkairtás technológiai hibái, parasztfurettók megbízhatatlan adagolói, a szétszáradt kaptárak ujnyi rései, a leülepedett régi taktik, Az extrémen sokféle alkalmazott dózis. Fentebb ezeket már tárgyaltuk részletesebben.
Napraforgón nem csak most, de régebben is jobban "nyűttek" a családok. Eleve visszafogottab már az anya petézisi kedve, de ki is szoríthatják a hordással a fiasítást. Több napraforgót megfogó méhészeknél, ez az állapot hosszab ideig fennáll. és az atka irtása is tolódik. Gyakorlatilag nincs elég méh utánpótlás, tehát kritikus időszak minden szempontból. Így, ha az atka, és Nosema felüti a fejét nagyon kicsi az esélye a családok megmaradásának.
A méhész mivel a mézből él, ezért hajlamos szezonban csak a termelésre koncentrálni. Ezáltal elhanyagolni a termelő eszközét, magát a méhcsaládokat. Ahol még nem volt ilyen csak legyintenek, magyar ember saját kárán (se) tanul.