Arany barátom, te bele estél a palackozott italok boltja szindrómába.
Elmondom neked mi az. A palackozott italok boltjába jó esetben is csak öten férnek be. Viszont ők öten, mivel nem láttak a falon kívül, azt hitték ők a falu, és szépen elintézték a falu minden ügyét, a sportkörtől a polgármester választásig. Ki is jelölték a tulajdonost polgármesternek. Csak hogy, a falu nem tudott róla, mert másik kocsmába járt, és alig kapott szavazatot.
Szóval így vagytok ti is. Oly mértékben vagytok már elszakadva a tagságtól, hogy az a maximum 200 körüli embernek akit te emlegetsz, gőze sincs a tagság hangulatáról. Azért a 13500 tag meg a 200, én ahogy ismerem a matekot, bár el ismerem minden relatív, de nagy különbségnek tűnik.
Ti ott, jól el vagytok magatokkal odafent. Jó hangulatban eszitek a pogácsát, meg a repi kólát, aminek a mennyiségét mint tudjuk, már mérsékeltétek.
És igen. Valóban ez nagy eredmény. Főleg, ha ez az egyetlen eredményetek. Én ugyan is nem tekintem eredménynek, hogy egymással olyan jól el vagytok. Mint a mókus, ő is csak tapos csak tapos, a ketrece meg forog, de nem jut sehová.
Mert én azt nevezném eredménynek, ha a tagság is érezne már belőle már valamit. Legalább a pogácsából hagyjatok már nekik, bár 13500 pogácsa 20 forintjával meg se kottyanna, abból a 60-70 millióból /ezt csak én számoltam , és minimum számítás, azt mondják egyesek ez sokkal több/ amit a tagság fel küld nektek.
Mert egyébként, ha eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem lenne az a 200 ember. Illetve nem lenne vezetőség, hát bizony erre könnyű válaszolni. Semmi. Senkinek nem hiányozna. Legfeljebb megmaradna egy csomó pénz a helyi egyesületeknek, akik a munka 99%-át elvégzik, és tevékenységük nélkül az omme elmehetne ahová való a sóhivatalba.
Mert mi is az a jóindulattal 200 ember? Ez bizony innen lentről a béka segge alól úgy tűnik, mintha csak kolonc lenne a méhészek és az egyesületek nyakán. Felesleges teher. Önmagában, és önmagának létező, saját köreiben mozgó, fontosságát egyre rosszabbul kommunikáló, egymással perben álló, kifejezetten sokba kerülő, önagyon ülésező, a tagság számára haszontalan, meghatározhatatlan valami. Mert a tagság nagy része azt se tudja, hogy kikből áll az egész. Az a 200 valaki meg nem tesz semmit ez ellen.
Itt még egy kérdés felmerül. Miért tűrik ezt a nagy egyesületek vezetői, akik beleegyezése nélkül ez nem lenne?
Nem értem. De, hát lelkük rajta.