Kitin!
Az a jó, hogy van választási lehetőség.
Mindenki maga dönti el mi passzol neki.
A rakodó kaptárt nem érdemes összehasonlítani pergetéskor, ez nem vita téma.
Viszont nem érdemes összehasonlítani vándorláskor, etetéskor, pakolászáskor sem.
Ez egy évszázados vita, és nagyon nehéz kulturáltan érvelni, ha az egyik a másikét pocskondiázza.(nem rólad van szó)
A virtuális mérlegbe bele kell tenni 100 érvet, ebből leírnék néhányat.
1.
Hány éves a méhész?
2.
Mekkora állományt szeretne?
3.
Álló, vagy vándorméhész?
4.
Mi a fő profil, méz, esetleg lépes méz, virágpor stb.
5.
Mekkora helye van a méhészkedéshez. (telephely, raktárak, kiszolgáló helységek)
Véleményem szerint ez a sor reggelig folytatható.
Általában az állomány nagysága dönti el, hogy ki melyik rendszert választja.
Szerintem 150-200 családig nincs akkor különbség, ezért mindkét rendszerrel, (jó technológia választása mellett)
lehet eredményesen méhészkedni.
500 családtól felfelé pedig ismét nincs vita, szerintem a rakodó rendszer előnye ott csúcsosodik ki.
Így 50 fölött már nem hajtok úgy mint 20 éve.
Ma és holnap is sajnos temetésre kell mennem, mindkét esetben 34 éves fiatalt veszített el családjuk.
Mindenki fölött másfél méter föld lesz, a pénzt még senki nem vitte a sírba.
Én ezzel a 200 NB 18-assal kiélem a méhek iránti szeretetemet, nem szakadok meg, és mindenre van időm.
Sokan a műhelyben nyomják a kereteket, drótoznak, műlépeznek, készülnek a szezonra.
500 NB keretet fogok az idén kiépíttetni, nem fogom addig kerülgetni őket, amíg nem kellenek.
Ezt a mennyiséget esténként, szabadidőnkben néhányan, zenehallgatás mellett simán megoldjuk.
250 körül akácra készítek, majd ugyanennyit napraforgóra.
Nem hajt se török se tatár, a nyugalom mindennél többet ér.
Nagyernyei Attila