Köszönöm a választ, Attila!
Sokat beszélgetek olyan méhésztársakkal, akik kevésbé járatosak az internet és a számítógép világában ezért kevesebb a rálátásuk az egyesületi dolgokra is pl. a méhészklubon keresztül. Egyszerű méhészként bevallom, hogy magam sem látok mindent tisztán. Annyit azonban biztosan érzek, hogy ma a magyar méhészet komoly egyesületi és ágazati válságban van. Azért kérdeztem rá tőletek itt a pártpolitikára, mert az egyesületi történések az élet más területeiről is ismerősek. Gondolok itt a zárt ülésekre, a tagság véleményének teljes mellőzésére, adott esetben a teljes tájékoztatás hiányára, a zavaros pénzügyekre, az „összetartásokra” , a folyamatos önfényezére, dicsekvésre. Mostanában kicsit több időnk akad a kollégákkal a beszélgetésre és ilyenkor gyakran előjön Bross Péter számunkra váratlan lemondása. Még mindig nehezen emésztjük. Nem tudjuk a pontos okát, nem is értjük, van aki politkai nyomásra gondol van aki úgy hiszi, hogy egyszerűen csak elege lett és kész… Mindig nagy érdeklődéssel hallgattuk Péter előadásait és nem múlt el rendezvény anélkül, hogy legalább a „Bross Pétert” ne hallgattuk volna meg. Aztán jött az új elnök a mostani, akiről fogalmunk sem volt, hogy ki is valójában. Meg lett választva, elfogadtuk… Innentől aztán jöttek az érdekes dolgok. Kezdve a ránk „erőltetett” kamarával aminek mi egyszerű méhészek nem látjuk hasznát. Befizetjük a tagdíjat, aztán évente a bevétel arányos díjat és kapunk néha egy újságot, amiben a méhészetről nagy ritkán esik csak szó, az sem egészen fedi a valóságot mert csak dicsekvés, parasztvakítás. Politikát sejtünk a háttérben. Jött az „ingyenes” újság, amit ugye a megemelt tagdíjból kapunk „ingyen”. Erről aztán senki sem kérdezett meg minket. Mi a véleményünk? Akarjuk-e vagy sem? Egyszerűen eldöntötték és kész. Arról nem is beszélve, hogy meglehetősen „semmitérő” folyóirat.(leszámítva néhány általunk is elismert szaktekintély írását) Emlékszem az első számban megjelent elnöki írásra. ( a többi sem különb)Bevallom – és most nem akarok közönséges lenni- de ha nem a szobában lettem volna, akkor legszívesebben hánytam volna egyet attól a nyálas, süket dumától. Olyan érzésem volt, hogy mindjárt kifordul a gyomrom. (elnézést) Indulat fogott el és düh. Hát mit képzel ez az ember és a társai? Hát kit néz(nek) ezek hülyének? Megjegyzem, nem a tagdíj emeléssel volt kifogásom … Aztán itt van ez a kft. Hát kivel egyeztetett a vezetőség ez ügyben? Az ember csak értetlenül kapkodja a fejét ide-oda, hogy mi a fenét csinálnak ezek?! A mézesüveg forgalmazás, a zárt ülések, ordítozás, a terepjáró, a méhcsaládok, a gyulai fürdőzés, a kétes, egyszerű méhészek által átláthatatlan pénzügyek, a neonikotinoidokkal kapcsolatos álláspont és most meg ez az alapszabály, közhasznúság téma… Aztán lehetne még sorolni. Hát mi a fene folyik itt?