Van-e remény, megszületett-e a remény itt és most a méhészetben a jó irányú változásra? A mai mezőgazdaságban a változás esélye benne van-e egy jobb világra úgy, ahogy az agresszióban, a kicsik és gyengék eltiprásában hívő világhódító Római Birodalom idején megszülethetett, megszületett Jézus a Megváltó?
A fenti kérdésre a választ nem a hitetlennek és farizeusnak számító választott omme tisztségviselőink fogják megadni, ahogy abban a korban sem Heródes vagy Pilátus adta meg. Akkor Heródes kiadta a parancsot a népszámlásra, majd a kisdedek elpusztítására. Most is kiadnak hatalmon levő hitetlenek ilyen parancsokat. De születnek parancsok a farizeusok akaratából is, akik a "törvény" erejével fékezik a változást. Majd születik parancs a természeti igaz törvénye nevében is.
Most születnek döntések Pilátusok akaratából is: "az én kezem mentes ez ember véritől" és megmossa megtörli kezét. A tömeg pedig tombol és örül, hogy jóleső örömmel és szabadon kiélheti keserű indulatait, "gyilkolhat". Tudja, hogy a jövőt öli meg, mert csak a jelenben tud hinni, vagyis reménytelen és hitetlen.
Ez zajlik évek óta, nap mint nap az omme-ban. Igen. Megölik a reményt, az újjászületést, és a jövőt.
Van-e remény, van- újjászületés a méhészetben? Van. A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Meg kell tenni.
A napokban kaptam meg a Biokultúra újságját. A növényvédelemről szólt. Gyarapszik a tudás a bio növényvédelemben annak ellenére, hogy a Bayer, Syngenta, Pioner stb a gyors anyagi haszonszerzést, az ebből táplálkozó népharagot, a farizeus törvényeket és a politika legsötétebb eszközeit kihasználja a gazdasági hatalma megtartására.
Néhány éve még a konvencionális méhészek egyáltalán nem hitték, hogy a bioméhészet módszerei beszivárognak az ő kelléktárukba. Nem hitték el, hogy lépekben a méhcsaládot pusztító mérgek halmozódnak, nem hittek a szerves savas atkairtásban stb. Ma már egyre több méhész elfogadja a szemléletváltás szükségességét.
Csak mi válthatjuk meg magunkat és mi magunk vagyunk a megszülető remény. A Római Birodalomban a keresztény közösségek úgy hódítottak meg óriási területeket, országrészeket, városokat a szörnyű járványok pusztítása során, hogy másképp gondolkodtak, másképp gondoskodtak a gyerekekről, a betegekről, a gyengékről, az öregekről. A környező hitetlen népesség a járványoktól kihalt, de a keresztény közösségek túlélték a katasztrófákat, sőt testben és lélekben gyarapodtak. Ezt ismerte fel Nagy Konstantin római császár és tette államvallássá a ma is élő és virágzó kereszténységet.
Legyen ez karácsony üzenete a méhészek számára!