Én elhiszem, kicsit elvettem a kedveteket a győzelem feletti üdvrivalgástól.
Én nem mondanám, hogy ne örüljünk ha van rá ok, vagy ne búsuljunk, ha meg arra van ok.
De, mindkettő felett áll az igazsággal való szembe nézés. Mert, bár lehet, hogy ez lelomboz, de ehhez lehet tervezni.
És most kicsit túltoljátok a szekeret, és ez nem jó Brossnak sem higgyétek el.
A kutya szarra meg, /ezt most nem személyre értem, ha nem csak úgy általában a dolgokra/ nem jó rá fogni, hogy az kalapos inas, mert abba előbb vagy utóbb úgy is belelép valaki..
Ha pedig csak az én életemből a környezetemből veszek példát, ami sokkal gazdagabb lett anyagi eszközökben, de hatványozottan szegényebb az emberi kapcsolatok, a közösség és az élet minőségét illetően.
De azt se higgye senki, hogy ezeket azért mondom, hogy nekem magamnak, családi dolgokban valami bajom lenne. Hála istennek nincs ilyen.
Csupán szemlélődő alkat vagyok, és elgondolkodom a világ sorát illetően. És úgy látom semmi örömre nincs oka senkinek a jövőt illetően.