Sziasztok!
(Igi) Igen szerethetők is, főleg, ha értelmezni is tudja valaki.
Az írásom, illetve a film Jenőnek ment e-maiban. Jenő és Laci élcelődnek egymással, vannak dolgok amiben nem értenek egyet, de elismerik egymás tudását. Egyszerű macerának ment a levelem, Jenő szíve csücske a hunor/12; amiben nem igazán érti a tréfát.
De írjak kicsit komolyabb dolgokról.
Már többször megfogadtam, hogy nem reagálok olyan írásokra amik nem érdemelnek szót, 58 évesen, kezdő méhtartóként (6. év), nincs rá okom. DE Jenő kérte, hogy válaszoljak a kezdőket, pontosabban engem ért írásra.
Hogy is kezdjem; - talán egy viccel; - „szakállas” – kovboly fogadást tesz, hogy megnevetteti az ismerőse lovát, ló fülébe sug valamit a ló elkezd nevetni, következő fogadás, majd megrigatja a lovat, az is sikerül, ismerős kérdi, hogy csináltad – válasz belesúgtam a fülébe, hogy nagyobb farkam van mint neki, és miért sírt; jön a következő kérdés; - hát megmutattam neki!
Na valahogy így vagyok én is, de nem mutatom meg a méhészetem, a kidolgozott méhészeti technológiám, csak pár barátomnak; mert ugyebár nem érdekem, hogy …….., nem szeretném, ha ezen írás hencegésnek nézne ki, ezért vedd úgy, hogy a meglévő méhcsaládjaimmal éppen – hogy elvagyok.
A nagy, öreg mítoszról! Próbálom egy példával érzékeltetni. Vannak ugyebár akik 4 – 5 év alatt főiskolai, egyetemi diplomát, az ahhoz tartózó tudást érik el, és vannak akiknek a 8 osztály elvégzéséhez egy élet is kevés! Persze én a második csoporthoz tartózom Ön, Te pedig aki írásom olvasod az elsőhöz! Persze nagyon sok idős, sokat látott méhész van a méhésztársadalomban, de ha talpon akarnak maradni akkor alkalmazkodniuk kell a megváltozott, természeti környezethez. Meggyőződésem, hogy nem lehet azon vonal mellett méhészkedni mint 30 – 40, de még úgy sem mint 20 éve.
Ha mást nem veszünk figyelembe, csak a klímaváltozást, a virágport adó növények sokszínűségének csökkenését, és a nővényekben (virágporban) drámaian lecsökkent mikroelem tartalmat.